Ha valaki rákeres a vőlegény és az esküvő szavakra, nem sok érdekességet fog találni. A legtöbb cikk nőknek szól, vagy ha mégis férfiaknak címzik őket, akkor szabályokat és intelmeket fogalmaznak meg („ne igyál az esküvő előtti napon”, „lepd meg a párod egy kisebb ajándékkal”, „ne vezesd a saját kocsid”, …), szinte kizárólag kötelességeket sorolnak fel. Az esküvő közeledtével aztán jönnek a rokonok és barátok élcelődései, amik csak ugyanezt a sztereotípiát erősítik: az esküvő a menyasszonyról szól, a vőlegény ott csak biodíszlet. A kirakatból szemlélve valóban néhány helyen kapnak csak nagyobb szerepet, például, amikor mindenki az Ő arcukat figyeli, hogyan reagálnak, amikor először látják leendő feleségüket a fehér ruhában – de valljuk be, valahol az a pillanat is inkább a menyasszonyról szól.
Ugyan miért akarna bárki is férfiként részese lenni ennek? Miért költene el egy kész vagyont egy olyan napra, amire ő „nem is vágyik” és ahol ő csak a körítés része?
Mert az esküvő (jó esetben) nem csak a menyasszonyról szól.
Az egész esküvői lavinát eleve a férfi indítja el azzal, hogy élete egy elérkezettnek érzett pillanatában letérdel és felteszi a nagy kérdést: „Hozzám jössz feleségül?” – miért gondolnánk ez után, hogy ez nem fontos egy férfinak? Aki kimondja a fenti mondatot, annak igenis számít a „papír” és ott a vágy, hogy a nagy napon kimondhassa az IGENt. Vannak emberek, akik nem szeretnek a figyelem középpontjában lenni, ezért örülnek is, hogy kevésbé vannak rivaldafényben, mint a kedvesük, mások agyérgörcsöt kapnak szalvétaszínek nézegetésétől és lepasszolják ezt a feladatot a menyasszonyuknak a készülődés során, de ez nem jelenti azt, hogy az a nap ne szólna róluk is. Hiába a felhajtás, a számtalan kiegészítő (ruha, haj, smink, éttermi vacsora, zenekar, dekor, …), az esküvő legfontosabb része a fogadalom, az elköteleződés, annak kimondása és felvállalása a barátok, a rokonok és egy nagyobb hatalom (állam, vagy Isten) előtt. A többi már valóban csak körítés.
Az esküvőd életed egyik legnagyobb bulija
Ráadásul valószínűleg a legdrágább is. Éppen ezért a vőlegénynek is van beleszólása abba, hogy mit szeretne hallani és melyik zeneszolgáltatótól, vagy épp mit szeretne viselni. Sokak szerint mindenáron passzolni kell a menyasszonyhoz – hiszen Ő a fő attrakció – a kiegészítőknek pedig (mint egy táska, egy boleró, vagy egy vőlegény) illeniük kellene hozzá. Így persze könnyű eljutni oda, hogy bár vőlegényünk – akit hívjunk mondjuk Gézának – falra mászik a mulatóstól, mégis egész este azt hallgatja, hogyaszondja’ „Jön a Géza az A8-assal…” mindezt pedig egy olyan fehér öltönyben feszengve teszi, amihez rózsaszín nyakkendőt kötött. Pedig Géza sosem akart így kinézni, de „a fehér öltöny Bruce Willisen is milyen jól állt”.
Beszéljetek meg mindent
Nem muszáj mindenből kivennie a részét mindkettőtöknek, de jó tudni, hogy kinek mi a fontos és ki mihez ért jobban. Lehet, hogy az a legjobb, ha a zeneszolgáltatót, vagy a fotóst a vőlegény választja ki, mert van érzéke hozzá, vagy érzékeny terület a számára és feltétlenül egy adott stílust keres, vagy csak olyan embert szeretne találni, akit el tud képzelni az esküvője napján folyamatosan maga mellett. (Sokan el sem hinnék, mennyire fontos az összhang az esküvői szolgáltatókkal – nem mindegy, hogy egy idegen áll mellettetek, aki csak zavar, vagy például a fotós beolvad a környezetébe és észrevétlenül dolgozik. IDE kattintva elolvashatjátok mit gondolnak a párjaim arról, ahogyan dolgozom. Fontos, hogy olyasvalakit válasszatok, akikről majd Ti is tudtok ilyeneket írni.) Emellett ha a dekoráció vagy a menü megtervezésében az ara a nyerő, akkor annak a részleteiről tárgyalhat Ő, de csak azért kimaradni a szervezésből, mert „az esküvőszervezés a menyasszony dolga és szórakozása”, problémák forrása lehet. Oda vezethet, hogy az esküvő valóban csak a menyasszonyról fog szólni és Gézánk ott találja magát rózsaszín ingben egy rózsaszínű dekorációval feldíszített teremben, a közepén egy galamb alakú torta mellett, holott Géza nem erre vágyott.
Merj a saját stílusodnak megfelelően öltözködni
Ne hagyd, hogy rád erőszakoljanak olyan színeket, vagy olyan stílust, amit nem érzel magadénak. Egy esküvői öltöny általában nem két fillér, évtizedekig fogod nézegetni a rólad készült képeket, még a falra is kikerül, a szülőknél és nagyszülőknél a kredencre is kirakják, legyen az öltözéked tehát olyan, amiben jól érzed magad és amiben szívesen látod viszont magad a családlátogatások alkalmával. Választhatsz olyan kiegészítőket, amik hozzád illenek, szuperhősös, vagy ha van egy imádott BMW-d, akkor BMW-s, mandzsettagombot, egy exkluzív órát vagy olyan stílusú nyakkendőt, amit szeretsz. Elvégre nem csak csokornyakkendő és „lógós” nyakkendő létezik, a nyakkendő vastagsága is sokat változtat a stíluson, arról nem is beszélve, hogy nem csak klasszikus windsort lehet kötni belőle, hogy csak egyetlen példát említsek, idén népszerű volt a trinity is. De léteznek igen különleges fa és velúr bőr csokornyakkendők is – akik bemennek az első öltönyboltba és ott megvesznek egy klasszikus szerelést, sokszor nem is találkoznak ezekkel a lehetőségekkel. Gyakori probléma, hogy a vőlegényt össze akarják öltöztetni a díszítéssel. Miért kellene narancssárga ingben virítani, ha a dekoráció narancssárga? Ha a menyasszony csokra is olyan, a kitűző, vagy a díszzsebkendő lehet olyan színű, de még az sem kötelező.
Rokonok és barátok
Bár megosztó kérdés, hogy ki mennyi embert és pontosan kiket hívna meg az esküvőjére, de az ünnep egyik legjobb része, hogy össze lehet csődíteni rá a barátokat és a rokonokat akiket egyszerre látsz Veletek, Nektek örülni. Ha már összegyűlik a vendégsereg, akikkel meg akarjuk osztani az esküvőnket (legyenek akár húszan, akár százötvenen), érdemes kihasználni a dolgot, kezdve a készülődéstől a buli végéig. Valljuk be, a vőlegények készülődése a lábkörömvágástól a nyakkendő megkötéséig legfeljebb fél órát vesz igénybe, ami nagyon sok időt ad arra, hogy akár a (férfi) rokonokkal, akár a barátokkal (végre összejött a régi banda!) csinálj valamit, amit ezer éve nem csináltatok. Lehet, hogy a kedvenc konzolotok előtt ülve fogjátok egymást péppé verni valamelyik verekedős játékban, amíg a menyasszony a fodrásznál, majd a sminkesnél „múlatja az időt”, de az is lehet, hogy beültök pizzázni és szolidan sörözni egyet a régi szép idők emlékére. Van, aki ilyenkor hazatér a szülői házba, hogy elbúcsúzzon, a szülei öltöztetik fel, kötik meg a nyakkendőjét és a testvére engedi útjára. Bármelyik variáció szerint hasznosan töltheted el a délelőttöd és valószínűleg sokkal jobb , mint otthon mászkálni fel-alá a lakásban idegesen. Egyébként a bulit is be lehet indítani egy pasis ivászattal, össze lehet hívni az összes férfi rokont és barátot egy koccintásra, ezzel kicsit mérsékelve is azt, hogy mindenki egyesével menjen oda hozzád, hogy igyatok már egyet az egészségetekre. (Hidd el, az első 5 lesz csak kellemes!)
…és ami a legfontosabb: élvezd!
Az esküvőd egy fontos nap, ami jó esetben nem (sokszor) ismétlődik meg az életed során. A fenti tanácsok is főként azért születtek, hogy a nagy napot a sajátodnak tudd érezni és élvezni tudd. Nagyjából mindegy, hogy mitől érzed ünnepnek, de találd meg azt amitől annak érzed. Nem biodíszletként kell végig asszisztálnod a nagy napot, főszereplője vagy az eseménynek. Merd megélni a pillanatokat, mert hirtelen elillannak és már nem visszahozhatóak. Ha úgy érzed, merj a leendő feleségedre nézni a szertartás közben, merd belevinni az esküvőbe a saját egyéniséged, merj nevetni, vagy sírni, ez a nap rólatok és az érzelmeitekről szól.
Mivel a bejegyzést elképzeléseim szerint főként házasságra készülők olvassák, mással nem is zárhatnám a sorokat: jó készülődést, sok boldogságot!