Avagy, esküvői gyorstalpaló jegyespároknak.
Írtam már arról, hogy hogyan keressünk fotóst a nagy napra és ha már megtaláltuk, beleszerettünk a képeibe és számtalanszor elképzeltük rajtuk magunkat, hogyan dolgozzunk együtt vele. Ez utóbbit szeretném most kiegészíteni néhány dologgal. Sokan nem is gondolják mennyire fontos, hogy a párok tudják: Ők is tehetnek azért, hogy az esküvői képeik káprázatosan gyönyörűek legyenek és visszaadják azt a hangulatot, azokat az érzéseket, amiket akkor és ott éreztek. A következő sorok, nagyjából azt írják le, amit minden pár legalább egyszer végighallgat tőlem, amíg az esküvőjükre készülünk. Igen, együtt. Legalább is részben. Többször utalni fogok az előző részre, ahol így teszek ott elég csak a linkre kattintanotok, ha azt még nem olvastátok volna. De egyébként is érdemes azzal kezdeni.
Jegyes fotózás
A jegyes fotózásról bővebben most nem írnék, nagyjából ugyanaz vonatkozik rá, fények és a fotózás időpontjának meghatározásában, ami a kreatív sorozat elkészítésére, erről pedig már írtam az előző részben. Tehát időpont szempontjából itt is a napnyugtát megelőző két-három óra a cél. De miért jó a jegyes fotózás? A közös létetek nem a boldogító igen kimondásával kezdődik, hanem már jóval azt megelőzően, talán már akkor, mikor Ti még nem is sejtitek. Amikor először egymás szemébe néztek, amikor először véletlenül összeér a kezetek, akkor indul el valami, ami végül oda vezet, hogy életetek végleges és visszavonhatatlan összefonódását tűzitek ki célul, amikor kimondjátok azt a bizonyos szót, amikor azt kérdezik: Akarod-e?! Ezekkel a képekkel megmutathatjátok a világnak és egymásnak, hogy valóban egymásnak teremtettetek és igazán szeretitek egymást, mert ez látszani fog a képeken, közben pedig olyan hidak épülnek fel a fotós és a pár között, amelyek nagyban megkönnyítik a közös munkát a nagy napon.
Készülődés
A legtöbb esetben, a nagy nap fotózása a készülődéssel kezdődik. Különleges hangulatú képek készíthetők ilyenkor, hiszen ebben a mozzanatban benne van a búcsú a szülői háztól és a szülőktől, de benne van az újra, a házas életre való felkészülés is. A menyasszonnyá/vőlegénnyé válás itt teljesedik ki.
Az első dolog, amit ezzel kapcsolatban tanácsolni tudok, az az, hogy ne kezdjétek el túl korán. No, nem azért mert mi fotósok lusták vagyunk korán kelni, sokkal inkább azért, mert nagyon fárasztó lesz másnap hajnalig bulizni, ha már a nagy napon is hajnalban keltek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a párok az esküvőjük napján akár 24 órán keresztül is talpon vannak, hiszen mindenki rájuk kíváncsi, mindenki velük akar táncolni, koccintani és beszélgetni. Ez pedig embert próbáló feladat, még akkor is, ha az embernek nincs esküvője és nem hatódik meg közben legalább egy tucatszor. Embert próbáló még akkor is ha nem táncolják végig az éjszakát és nem éri őket ezer-meg ezer impulzus közben.
Érdemes rá figyelni, hogy ha nem egy szépségszalonban kerül sor erre a mozzanatra, akkor rend és világos legyen a szobában. Nem csak a fotós miatt, de a kozmetikus/sminkes is meg fogja köszönni, ha nem kell hasra esnie egy játékban (vagy a fotósban 🙂 ) és látja is, hogy mit csinál. Bár általában nem a sminkest, a kozmetikust vagy a fodrászt fényképezzük, mindenképpen jelezzétek a szépségápolással foglalkozó szolgáltatóitoknak, hogy szeretnétek ha a készülődés fotózva vagy filmezve lenne, mert így felkészülhetnek, rendet rakhatnak, vagy épp felfrissíthetik magukat, mielőtt munkához látnak.
Egyél!
Tudom, hogy ez hirtelen témaváltás volt, de a vacsoráig jó eséllyel nem jutsz már ételhez, a készülődés alatt pedig még nem kell vigyáznod a ruhádra, mert még nem azt viseled amiben kimondod majd az igent és ha szerencséd van még időd is van rá, hogy bedobj pár falatot. Később még jól fog jönni, ha máskor nem a szertartás utáni pezsgőzésnél vagy az első pálinkánál hálás leszel ezért a tanácsomért!
Apropó ruhaválasztás!
Amikor kiválasztod álmaid ruháját, vedd figyelembe, hogy nem csak abban a fél órában fogod viselni, amíg a szalonban a tükör előtt a koszorús és rokonlányok megcsodálnak benne! Sok-sok hosszú órát lesz rajtad, szóval hiába szép és áll elképesztően jól, azért fontos az is, hogy kényelmes legyen, mert akkor fogod tudni jól érezni magad benne.
Szertartások
Ne szaladjatok, nem kerget senki! Viccet félretéve, fontos, hogy a bevonulásnál, ne rohanjatok végig a násznép tagjai között. Tudom, hogy izgultok, de higgyétek el, hogy nem azért jöttek el, hogy Titeket kritizáljanak, hanem azért, hogy lássanak ragyogni és veletek ünnepeljenek. Senki sem fog hozzátok úgy odalépni a szertartás után, hogy felemlegesse ha rosszul mondtátok a szöveget, vagy épp a hangotok elcsuklott a meghatottságtól. Akik ott vannak, azért vannak ott, mert látni szeretnének titeket, ahogyan a szüleitek oldalán, mosolyogva vagy épp sírva, az oltárhoz mentek és tanúi akarnak lenni annak, hogy örök hűséget fogadtok egymásnak. Ha elrohantok köztük, nem látnak semmit, esetleg csak a menyasszony után lebegő fátylat, ráadásul a fotósnak is kevesebb lehetősége lesz megörökíteni a bevonulás pillanatait. Érdemes erre a szüleitek és a koszorús lányok figyelmét is felhívni. Széles mosoly, jókedv, lassú kényelmes séta, a titok és plusz pontot ér ha közben a fotós objektívjébe néztek és megvárjátok míg az előttetek haladó beért, különben rajta lesztek a róla készülő fotókon, vagy rosszabb esetben kitakarjátok, vagy Ő Titeket.
A legfontosabb, hogy átéljétek a pillanatot és engedjétek, hogy az érzések eluralkodjanak rajtatok. Ilyen jobb esetben nem lesz többet az éltetekben, kár faarccal végigülni az egészet. Akkor tudom lefotózni, hogy sírtok ha sírtok, akkor hogy nevettek, ha nevettek és akkor lesz olyan kép a sorozatban, amin cinkosan egymásra nevettek a pap egy rátok utaló mondatánál, ha ez megtörténik. Sírni nem ciki, de persze nem is elvárás. A gyűrűhúzás, az egyik legfontosabb része a szertartásnak, ezért fontos, hogy ne siessétek el azt, ne takarjátok el kezetekkel a gyűrűt. Ezt akár előre be is gyakorolhatjátok, ha nem vagytok biztosak abban, hogy elsőre menni fog. Fontos, hogy közben egymás szemébe nézzetek, hiszen nem a papnak/anyakönyv vezetőnek/szertartásvezetőnek mondjátok az esküt hanem a párotoknak. Ha közben a gyűrűt bámuljátok, az segíthet megelőzni, hogy elérzékenyüljetek, de mint feljebb leírtam, ez nem annyira cél. Sokkal személyesebb ha végig szemkontaktusban vagytok. Mosolyogjatok, nevessetek össze gyakran, vagy adjatok egymásnak puszit a szertartás közben, hiszen házasodni klassz dolog és ha így tesztek a képeiteken is az látszik majd, hogy boldogok voltatok! Protipp a násznépnek: tapsoljanak, nevessenek, sírjanak ha úgy érzik, ez itt megengedett.
Az egyházi szertartások többsége nem tartalmazza a csókot, ám ha mégis lesz, azt egyrészt érdemes jelezni a fotósnak, másrészt pedig legyen hosszú. Egy cuppanásnyi puszit nehéz lefényképezni, főleg ha nem is készülsz rá. Persze azért a szemérmetlenség határáig nem kell elmenni, de ha négy-öt másodpercig tart, azért még nem fog megszólni Titeket senki. Elkészül róla négy-öt kép, amiből a fotós kényelmesen kiválaszthatja a legelőnyösebbet. Vannak vallások, ahol nem lehet előre eldönteni, hogy a csók a szertartás melyik részénél történik majd meg, főleg ha különböző vallású felek házasodnak, így erről is érdemes lehet tájékozódni. Arra pedig ne hagyatkozzatok, hogy majd a főpróbán megjegyzitek, mert ott is izgulni fogtok és úgyis el fogjátok felejteni. Inkább kérdezzétek meg egyszer külön, mondjuk a jegyes oktatáson. A polgári szertartás csókjára egyébként szintén érvényesek a fentiek.
Szinte mindig egyeztetek az adott szertartást vezető pappal/anyakönyv vezetővel/szertartásvezetővel a szabályokról, és a lehetőségekről, illetve biztosítom Őket arról, hogy mindig igyekszem diszkréten de mégis hatékonyan végezni a munkámat, ettől függetlenül megköszönöm ha ezeket Ti is tisztázzátok velük, hiszen nekem is könnyebb ha nem derült égből lecsapó villámként csapódok egy szertartás közepére, hanem kollégaként számítanak rám, akivel együtt dolgozhatnak. A legtöbb esetben az ilyenfajta kommunikáció megelőz mindenféle konfliktust, ezért igencsak fontos. Esetleg érdemes lehet jelezni nekik, hogy ketten leszünk fotósok, illetve ha filmes csapatot is megbíztok akkor róluk is szóljatok!
Nem szeretnék nagyon átfedésbe kerülni az előző résszel, hiszen ott már részletesen írtam miért nem jó, ha a rokonok is fényképeznek a szertartásokon, ezért ezt a részt most csak érintőlegesen vesszük át. A lényeg, hogy kérjétek meg a vendégeiteket, hogy ünnepeljenek veletek, éljék át veletek ezeket a perceket, hatódjanak meg, sírjanak, de ne fényképezzenek. Bízzák a képrögzítést a szolgáltatókra!
Egy dolog van még ami mindenképp említésre méltó a szertartásokkal kapcsolatban, ez pedig a szülőköszöntés. A legtöbb esetben a menyasszony és a vőlegény egy időben megy oda a saját szüleihez, hogy átadja a köszönőajándékot, ezt pedig nehéz megörökíteni, hiszen két felé mi sem tudunk fényképezni egyszerre. Sokkal jobb ha szépen egyenként adjátok át a virágokat szüleiteknek és nem egy tömegjelenetet ábrázoló kép lesz csak az egészről hanem, ketten, két irányból tudjuk lefényképezni az eseményeket, szülőnként.
A buli
A lakodalom fotózásáról, a fény fontosságáról és a szolgáltatók vacsoránál történő elhelyezéséről már írtam az előző részben, így ezeket a témákat most megint csak érinteném. Az első dolog, hogy mindenképp egyeztessetek a zeneszolgáltatókkal, legyen az zenekar, vagy DJ arról, hogy milyen fényforrásokat használnak mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a különböző színes fények és a lézerek nagyon jól mutatnak ugyan hangulatfényként, ugyanakkor nagyon zavaró tud lenni, ha nem a falakat vagy a plafont világítják meg. Sajnos sokszor előfordult, hogy a gyertyafénykeringő illetve a torta felvágásának idejére sem kapcsolták le ezeket, mi pedig az elkészült képeken a pár arcán lévő három piros pötty láttán azon kezdtünk gondolkodni, hogy a Ragadozó, nem-e csak a trópusokon vadászik-e, vagy éppen zöldre/lilára/pirosra/kékre festettek mindent, elnyomva a tortán szikrázó tűzijáték fényét. Ez sokszor annyira rossz helyen és olyan kiterjedéssel világítja meg a táncolókat, hogy az már szinte lehetetlenné teszi a retussal történő eltávolítást. A lézerekről egyébként külön is írtam, ezek akár veszélyesek is lehetnek az eszközeinkre.
Bár az én táskámban mindig van egy kisebb gyógyszertár, gondolok itt fájdalom és lázcsillapítókra, hasmenés és hányinger elleni tablettákra, savlekötőre, torokcukorkára és orrsprayre, azért nem árthat ha Ti is felkészültök, pakoljatok össze egy kis csomagot valahova ami nincs szem előtt, de kéznél van ha kell, legyenek benne gyógyszerek, papírzsepi, egy fél literes szénsavmentes ásványvíz, nedves törlőkendő, rágó, ragtapasz, esetleg szájvíz, sőt ha a vendégeitek belefeledkeznek egymásba az óvszer is jól jöhet. Ezeket egyébként a lagzi helyszínén, egy kis kosárban, néhány bulizáshoz hasznos kellékkel kiegészítve a mosdóban is elhelyezhetitek, a vendégeitek hálásak lesznek érte. (Az ötlet amúgy a Cerminátortól származik.)
Remélem, hogy ezzel a néhány aprósággal sikerült, egy kicsit segítenem a tervezésben-szervezésben és sokan találjátok majd hasznosnak ezeket a sorokat. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a nap rólatok és a szerelmetekről szól, minden más ezután jön! Ha valami nem úgy sikerül, akkor sem szabad elkeseredni, hiszen történjék bármi, a lényegen nem változtathat. Ha tetszett a cikk és hasznosnak találtad a benne leírtakat, kérlek, hogy oszd meg, küldd el ismerőseidnek akik házasodni készülnek, hátha Ők is hasznát veszik!
Ha még nem választottál fotóst az esküvődre, de a fentiek és a képeim alapján úgy gondolod, hogy én lennék a megfelelő ember erre, kérlek ITT kérj árajánlatot.