Nem messze tőlünk van egy nagyon kellemes dimbes-dombos vidék.Alig van fényszennyezés és az élővilág is egészen gazdag. Azért mondom, hogy gazdag mert láttam. Már háromszor is voltunk az említett helyszínen és csak azt mondhatom, hogy lélegzetelállító élmény volt hullócsillagokat nézni és fényképezni ott. Lottival és egy csomag fagyasztott zöldborsóval édeshármasban érkeztünk, és felejthetetlen élményben volt részünk. Fotóból csak egy-kettő, de emlékből egy rakás született. A körülöttünk motoszkáló rókák, a távolban kolompoló birkanyáj az átható pézsmaszag, a csillagos ég és a következő falu fénypontjai a kivilágított templomtoronnyal nagyon jó hangulatfelelősnek bizonyultak.
Amikor először ide tévedtünk még nem gondoltam, hogy a későbbiekben ennyit fogok visszajárni, de ez nem is fontos. Az első alkalommal egy hatalmas meteorszerű fényforrást is sikerült megörökíteni de ahogy brit barátaink mondanák „it was out of focus”, egy kicsit életlenre sikerült a művelet.Hogy miért? Azért mert a Canon drága mérnökei nem a fókuszút legvégére hanem egy kicsivel előrébb tették a végtelenbe való élességállítás lehetőségét a tulajdonomat képező alapzoomon. Triviális hiba, én is végiggondolhattam volna elsőre is, hiába volt szerencsém a hatalmas égi tüneménnyel, sajnos nem volt szerencsém a technikával. Eddig minden csillagos égbolt fotózására szánt első estén megjártam ezzel a dologgal, de sebaj, ezúttal megjegyzem.
A tegnapi meteor felrobbanásáról csak a TV-ből értesültünk, ugyanis kb. negyedórával sikerült lekésnünk az attrakciót. Kár érte, a TV-ben mutogattak egy egészen korrektül sikerült képet is a jelenségről, amit Rosenberg Róbert készített. Ezúton is gratulálok neki! A fentiek fényében (ha-ha) azt hiszem várhatóak tőlem még hasonló posztok, bár nem volna rossz egy FF szenzorral szerelt fényképezőgépváz a további mutatványokhoz. No, majd teszünk róla!:)