Sokszor halljuk innen-onnan, hogy bezzeg a szüleink idejében még nem került ennyibe egy esküvő, sokkal kevesebb pénzből is ki lehetett gazdálkodni azt, ami ma kész kis vagyon. Ha a nagyszüleinket nézzük, ez még inkább igaz. Sokan azt gondolják, hogy a piac szemtelenedett el, de azt kell mondjuk, ez nem teljesen igaz. Persze nem vagyunk álszentek, tudjuk, hogy vannak ok nélkül túlárazott szolgáltatások esküvői fronton. Általánosságban viszont nem a szolgáltatások árai növekedtek az egekig, hanem az igények nőttek meg. Nem is kicsit. Ha a ma házasulandóknak azokat a szolgáltatásokat kellene igénybe venniük, mint a felmenőiknek, sok dologgal nem lennének elégedettek. A legtöbben hollywoodi álomesküvőt szeretnének, vagy legalábbis valamit, amit úgy éreznek, „jár nekik” egy napra. Nem is ezzel szeretnénk vitatkozni, mégis szeretnénk sorra venni, miért lesz egy esküvő milliós tétel és miért volt egyszerűbb a nagyszüleink idejében. Kezdhetjük rögtön a hozzánk legközelebb álló tétellel: a fotózással.
Szüleink és nagyszüleink idejében az esküvői fotózás nem nyolcszáz darab feldolgozott képet jelentett, külön napon tartott kreatív fotózással (esetleg külföldön, tenger alatti Trash The Dress sorozattal kiegészítve) és jegyes sorozat készítésével. Voltak már akkor is prémium szolgáltatók, akik nem négy tekercs filmmel intézték el az esküvőt és a természetbe is kimerészkedtek egy külön napos fotózásért (ők nem is voltak olcsók), de az általános az volt, hogy néhány műtermi kidolgozott kép mellett a pár annyi képet kapott meg, amennyi bőven elfért egy kis albumban. Ez pedig jó is volt így, elég volt egy kerek történet elmeséléséhez. Ma ezzel szemben van, akinek hat-nyolcszáz kép sem elég ehhez, és sajnálják, hogy Jolán néniről csak 3 kép készült.
Film: Babai István Cinematography
Az esküvői filmes ipar is átalakulóban van, ma már a párok többségében nem azt várják, hogy 3-4 órás dokumentarista stílusú, maratoni hosszúságú felvételeket nézhessenek meg a nagy napról (persze van kivétel). Rövidebb, de annál kidolgozottabb, 20-40 perces és 3-6 perces filmszerű videókat szeretnének több kameraállással, drónnal, amihez lényegesen komolyabb technikai háttér és azt használni képes filmes stáb szükséges.
Vendéglátás terén is sok olyan új opció jelent meg, ami ugyancsak növeli a költségvetést. Eleve régen a kultúrházban, vagy egy felállított sátorban a család által nevelt állatok kerültek felszolgálásra, sok helyen az asszonyok közösen dolgozták fel azokat, máshol előkészítettek mindent, majd felfogadtak egy szakácsot. Egyértelmű, hogy egészen más költség egy évig nevelni az állatokat a nagy napra és azzal etetni a násznépet (levessel, főtt hússal és 3 féle pörkölttel), mint étteremben rendelni hagyományos, 3-5 fogásos lakodalmas menüt, ahol a hely kizárólagos használatának költségei, a villanyszámla, a felszolgálók hajnali 4-6 óráig tartó munkabére is bele van számolva az árba. A tortákat is sokszor a vendégsereg hordta össze, minden család ajándékba hozva egyet.
A zeneszolgáltatás terén is a csillagos ég a határ, de a hagyományos lakodalmas zenekarok is gyakran számoltak be arról, hogy szintet kellett lépniük az elmúlt 10 évben ahhoz, hogy alkalmazkodjanak az igényekhez: fel kellett venniük egy női énekest is, vagy csak egyszerűen bővülniük kellett, hogy a megnövekedett elvárásoknak megfeleljenek. Teljesen más világ egy zenész egy szintetizátorral, mint egy öttagú partyzenekar és ez nyilván a kettő közötti árkülönbségen is bőven meglátszik.
Ruha: Daalarna – Benes Anita
A ruha talán az egyik legkényesebb kérdés, korábban is voltak tervezői darabok, ma viszont elárasztja a piacot a külföldről érkezett designer ruhák hada és hazai tehetséges tervezőkből sincs hiány, így egy esküvőre készülő menyasszony biztosan fog látni az esküvő előtt számtalan Pronoviast és Zuhair Muradot. Ezek és az ezekre hasonlító darabok pedig általában drágábbak lesznek, mint amennyibe a szüleinknek került egy ruha varrónőnél varratva. Egyébként nem kell a határon túlra menni a ruháért ha valaki gyönyörű, tervezői darabot viselne az esküvőjén, hazánkban is szép számmal lehet tehetséges tervezőket találni, a Partnerek oldalon ajánlok is néhányat.
De ez még nem minden, hiszen még nem beszéltünk arról, hogy az internet és a pinterest lapozgatásával megjelenik az igény egy pofás kocsi bérlésére (egy Mustang bérlése drágább lesz, mint egy lovaskocsié), csokiszökőkútra, pillangók röptetésére, lufipostára, és lehetne a végtelenségig sorolni…
Mondhatjuk, hogy ez a modern kor és a fogyasztói társadalom hibája, de azt is, hogy ma sokkal több lehetőségünk van, illetve többről tudunk. Persze ez növeli a végösszeget a nagy napot illetően, de nemzetközi viszonylatban Magyarország még így is igencsak olcsónak számít, a közép- és felső kategória árai tőlünk keletebbre lévő államokban is sokszor jóval magasabbra rúgnak.
Életünk során jó esetben egy esküvőnk van, de ha több, akkor sem házasodunk minden héten, ezért természetes, hogy nagyon sok dologgal kapcsolatban nem vagyunk tapasztaltak. Mit tehetünk azért, hogy ne szálljon el a költségvetés? Mi mindig azt ajánljuk, hogy legyen egy fontossági sorrend. A legtöbben ennek az elejére a helyszínt, vagy a ruhát teszik, de a minket választó párok többsége a helyszín előtt, vagy közvetlenül azt követően foglalnak le minket, így azt gondoljuk, hogy az ő listájukon elég előkelő helyet foglal el a fotós, vagyis mi. Ez megtisztelő, ezúton is köszönjük! A lista elején lévő dolgokra érdemes áldozni, amikor pedig nyesni kell a költségekből, akkor a lista végén kullogókat érdemes újra átnézni és átgondolni. Minden pár szeretné feledhetetlenné tenni a nagy napot, ehhez pedig nem feltétlenül az kell, hogy minden szolgáltató a prémium kategória csúcsa legyen, még csak az sem kell, hogy minden hagyományos szolgáltatót felvonultassunk az esküvőnkön. Ismernünk kell a saját igényeinket, hogy mitől válik számunkra ünneppé és különlegessé a nagy nap, azokat a listánk elejére tenni, időben foglalni és azokban nem kompromisszumot kötni. A többi már csak körítés, ha a lényeges részekben nem kellett megalkudni, a többiben bátran lehet takarékoskodni.