Nem kevés szervezkedés árán és Longi odaadó vendégszeretetének köszönhetően sikerült elkövetnem az első komolyabban vett műtermi portréfotó próbálkozásomat, aminek elszenvedője Szandra volt. Ezúton is köszönöm, hogy eljöttek Eszterrel (akiről egyébként valószínűleg publikációra kerül majd egy hasonló szösszenet, néhány képből), és köszönöm Longinak is, hogy a helyszínt biztosította. Most pedig irány vissza, dolgozni, mert még két hasonlóan nehéz munka vár rám, már ami a feldolgozást illeti.
