Nem volt könnyű összehozni a vasárnapi esessiont pedig nekem már szombaton nagyon mehetnékem, fotózhatnékom volt. Többször görcsösen expozícióra rándult az ujjam, és még abban is a fotótémát láttam amiben máskor nem. Ilyen ez ha az ember hosszú ideig kényszerül mellőzni valamilyen tevékenységet aminek a rabjává vált. Ennek ellenére én azért örülök, hogy a fotográfia a rabjává tett. Három előtt nem sokkal találkoztunk Dettivel és Gézával a Zsolnay Negyedben. Nem volt éppen zökkenőmentes, de végül megtaláltuk egymást. Lehetne esetleg olyan népszokást meghonosítani a pécsi esküvőkön, hogy eldugják a menyasszonyt a Zsolnay Negyedben, a vőlegény meg megkeresi. A násznép esetleg segíthet a …

Bár súlyzók és kondigépek nem voltak a tegnapi rendezvényen, igény lett volna rá. A szervezők nem győzték bizonygatni az odatévedt embereknek, hogy itt bizony nem lehet kondibérletet váltani. Ahogyan azt már sokan tudjátok tegnap került megrendezésre a Közösségi Konditerem című rendezvény, amely egy  gyakorlati Facebook marketing tréninget takar. A szervezés az RG Stúdió hírnevét öregbíti, a helyszínt a Lurdy Ház, késésemet pedig a MÁV biztosította. A fentiekből adódóan a helyszínre érve épp, hogy szusszanni volt csak időm, a tréning máris kezdetét vette. Az előadásokat Lévai Richárd az RG Stúdió Kft. online marketing vezetője tartotta. Ricsiről korábban is sok jót hallottam ám ezúttal …

Lassan nem múlik el ügyféltalálkozó anélkül, hogy a pár meg ne kérdezné: „Miért lettél pont esküvői fotós?” Általában nem kell sokat gondolkoznom a válaszon, noha nem olyan egyszerű erre választ adni. Jó esetben az ember ilyenkor kismillió okot tud felsorolni és a kérdés órákkal nyújtja el a találkozót, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy felvázolhassam az előzményeket és a döntést befolyásoló tényezőket. Lássuk miért jó egy esküvői fotográfusnak és miért választottam ezt a munkát! Alapvetően nem bonyolult: Szeretek boldog embereket fényképezni. Gondoljunk csak bele, egy esküvőn mindenki vidám, mindenki boldogságot, egészséget, gazdagságot, bőséges gyermekáldást kíván a párnak és, ha véletlenül …

Aki kíváncsi a közel 100MP felbontású panorámára IDE kattintva töltheti le. Év végén mindig elszontyolodom egy kicsit. Számomra valahogy az összes többi ünnepnél, még a születésnapomnál is jobban jelzi a Aszilveszter azt, hogy újra elment egy év és megint új kezdődik. Ám idén másképp van. Nem szomorkodom, felvillanyoznak az idei év eredményei és a temérdek jövőre kitűzött cél, az új tervek és ötletek amelyek megvalósításra várnak.  Sok minden történt idén, az oldal megújult, felszerelések, kiegészítők jöttek és mentek, számtalan expozíció és ezekből temérdek fotó készült. Kiállításom nyílott, aminek a megnyitójára nagyon sokan eljöttetek, amit ezúton is köszönök. Dobogós helyezést értem el egy …

Nem lett tökéletes ezzel tisztában vagyok, de az enyém, a miénk. Rólunk, rólatok és a városunkról, nektek és hozzátok szól! Az ötlet már régóta foglalkoztatott, hogy ilyen technikával készítsek videót, de a végső lökésre mostanáig várni kellett. Lotti unszolására kezdtem el megvalósítani, így hát a segítségért köszönet illeti páromat Nagy Laura Lottit, a családjainkat akik sokszor végignézték mire végleges formát öntött, és mindenkit aki szerepel a videóban. Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánj te is Boldog Karácsonyt ismerőseidnek ezzel a videóval, oszd meg közösségi oldalakon, küldd el e-mailben a linkjét, hátha másoknak is elnyeri a tetszését!

Az idei első hó alatt ébredező Pécs. 20MP-es panorámáért katt IDE. Megint hajnalban keltünk, 4:30-kor egészen pontosan. Illetve nem pontosan akkor, tekintve, hogy az órát helyettesítő mobiltelefon csörgésére felriadva, először levertem azt a szekrényről, majd szundimódba kapcsoltam. Öt perc elteltével újra kegyetlenül csörögni kezdett. Nem volt mit tenni felkeltem, szedelőzködni kezdtem. A Széchenyi térre érve elég komoly csalódás ért, nem volt hó. Sebaj, – gondoltuk majd felmegyünk a hegyre, és felmentünk. Ott volt hó, meg sötét is, így kattintottunk egy-két képet majd eredeti úticélunk felé vettük az irányt, ahol a fenti kilátás várt ránk. A helyszín titok, de azt hiszem ha …

Talán néhányan emlékeznek Brutusra, a kutyámra. Róla készült a fent látható fotó is amelyet a fotózással való ismerkedésem egyik első darabjának is tekinthetünk. Brutus 2003-ban került hozzánk. Nem hívta senki, nem kerestük, egyszer csak ott volt a kutyaházban és nagy szemekkel nézett ránk. Képtelenség volt bezárni, helyből ugrotta át a százegynéhány centis kerítést, nem kevés borsot törve az orrunk alá. Nem lehetett rá haragudni, szerettük nagyon, hamar újdonsült családtagként tekintettünk rá. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül vezette Őt hozzánk valamilyen felsőbb hatalom. Nagyon sokat kaptunk tőle, jókedvet, néma vígaszt, szép perceket, de azt hiszem mondhatom, hogy legalább ugyanennyi …

Félig véletlenül csöppentem eme kis flashmob kellős közepébe, és ha már ott voltam gondoltam megörökítem az utókor számára ahogyan a maroknyi mikulásokból álló kis csapat összegyűlik, hogy szakmai kérdésekben foglaljanak állást, majd egy kis elő mikulásnapi ajándékozás gyanánt szaloncukrot osztogat a járókelőknek. A tanácskozásról eddig nem szivárogtak ki információk, de valószínűsíthető, hogy szó volt az ún. „jósági index” változásáról és ennek lehetséges okairól, de nyilván téma volt a manók által kifejlesztett új technológiák hasznosítása és az ezekben rejlő lehetőségek tárháza is. Egy biztos, a találkozó sikeres volt, jó volt néhány mosolygó arcot látni a város ködbe bújt főterén.

Második nyertesünk, vagyis talán inkább áldozatunk következik, akinek személye köré kisebb rajongótábor szerveződött a facebookos oldalon. Talán nem is véletlenül, hiszen elég jó kis képanyag kerekedett a róla készült nyers fájlokból is, noha megszenvedtünk érte, hiszen akadtak technikai problémák is, főleg a fotózás vége felé. Lassan megszokom, hogy semmi sem sikerül elsőre, de hát ettől kerek a világ, a kudarcok és a kezdeti nehézségek ambíciókat, kitartást, a kitartás és az ambíciók pedig sikereket szülnek.

Nem sokkal a Dorkáról készült képanyag megörökítése után, ismét bevettük magunkat Longi szobájába, hogy az arckönyves oldalon meghirdetett „minijáték” nyerteseit örökítsük meg. Jó kis fotózás volt, azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindenki jól érezte magát. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget és a türelmet, hamarosan Csilláról sőt, talán Dorkáról is láthattok majd ott készült képeket. Beatrix pedig a héten átveheti a kész sorozatot, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Ha minden jól megy és a nyerteseink is hozzájárulnak lesz majd fotó arról is amikor átveszik a nyereményüket.