Pécs a Tubesről. A tegnap reggeli kudarc után, ismételten ködös, borongós későőszi reggelre ébredtünk. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt megmozdulni, nem ám még elindulni fotózni. Lotti szerencsére addig győzködött amíg nagy nehezen a konyha felé vettem az irányt, némi reggeli reményében, majd egy kis pakolászást követően útnak indultunk. Amikor a legutóbb a Tubes Kilátónál jártunk, csak úgy röpködtek a mínuszok. Ezzel szemben, felfelé igyekezvén, már jóval a Niké szobor megpillantása előtt elkezdtünk kékséget, és a ködtakarón átszűrődő napsugarakat látni, és az autóból kiszállva kellemes langyos szellő csapott arcon bennünket. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem. A …

Idén is ellátogattunk a Pécsi Köztemetőbe, hogy megemlékezzünk halottainkról. Amikor elmentek, megalkottunk róluk egy képet az elménkben, és ilyenkor ezt a képet vesszük elő, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk és felidézzünk egy-egy kellemes pillanatot, vagy egy szép emléket amelyet az elhunytaknak köszönhetünk, vagy amelyhez az elhunytak valamilyen módon kapcsolódnak. Ha már a temetőben jártam készítettem két fotót is.

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy velünk töltötte a múlt kedd estét, és megtekintette első fotókiállításomat, végighallgatta a megnyitót. Azért az kiderült, hogy nem vagyok egy Cicero ha mikrofonba, tömeg előtt kell beszélni. Valahogy úgy vagyok az ilyen szónoklatokkal mint a focival. Szeretek, de nem tudok. Amikor bekapcsoltam a hangosítást, és megfordultam, teljesen ledermedtem. Próbáltam ugyan meztelenül elképzelni a közönséget, ennyi embert nehéz ennyi idő alatt meztelenül elképzelni, másrészt pedig inkább arra koncentráltam, hogy az egybegyűltekhez, legalább néhány információfoszlány eljusson abból amit mondani próbálok. Nem volt mese, beszélni kellett! Én megpróbáltam, de amikor a szám alig akart …

Az előző részben eljutottunk a konkrét elhatározás megszülettéig: Fotózni fogok! Innen folytatjuk most tovább az utazást, téren és időn keresztül, erősítve egy kicsit az oldal blogiális mivoltát. Ha ez a két bejegyzés egy kicsit szárazra is sikerült, talán megérte leírni őket. A következő néhány bekezdésben megpróbálom feleleveníteni és leírni azokat a történéseket és hatásokat amelyek oda vezettek, hogy ma már rosszul érzem magam ha nincs a kezemben a fényképezőgépem, és mindent fotós szemmel nézek, mindenben a témát keresem. Lássuk… Az első alkalom, amikor gondolatként fogalmazódott meg bennem, hogy legalább hobbi szinten kellene foglalkozni a fotográfiával, az egyik ismerős lánnyal folytatott …

Írhatnék most én is „Tőlem ezért nem kap nevezést jövőre a Goldenblog” címmel bejegyzést, de nem teszem. Nem is azért, mert nincs véleményem, de ami bökte a csőröm, azt javarészt megfogalmazták már mások, és velük sem foglalkozott senki érdemben, másrészt, mert inkább megpróbálok minőségibb és több tartalommal megjelenni. A cikk, amit most olvasol, Lotti ötlete volt, amolyan önéletrajzi ihletésű bejegyzés, ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni egy blogposzt kapcsán. Megpróbálom feleleveníteni, személyes, helyenként akár intim szálakkal átszőve bemutatni, milyen úton jutottam el a fotográfiához. Szeretném, ha az olvasóim nem csak a fotóst, de az embert is látnák ebben a blogban, az …

Eredetileg csillagokat fotózni, illetve egy olyan projektet megvalósítani indultunk, amelyről egyelőre nem is szeretnék többet elárulni, mégis villámfotózás lett belőle. Már az indulás pillanatát sem sikerült jól kiszámolni, a naplementét pont elcsúsztuk, mire felértünk már nem sokat tehettünk. Nem baj, ha már ott voltunk, gondoltuk maradunk még egy kicsit, a többiek hallgatták a birkák – Őket most sikerült egyszer végre világosban is megcsodálnunk – kolompolását, én pedig a feljebb már említett projekten munkálkodtam egy kicsit, hátha… Nemsokára találkozhattunk a környéken vadászó illetővel is, szólt, hogy merre ne menjünk, mert arra Ő vadászni szeretne. Érthető, Ő nem akar börtönbe kerülni, mi …

…mindig elszomorodom egy kicsit. Hamarosan elmúlnak a forró nappalok, a langyos éjszakák, a hétvégi strandolások és a kánikula minden velejárója. Helyüket átveszik a lehulló falevelek, az egyre hűvösebb esték, a szüret, és a ködös kora őszi hajnalon csillogó harmatcseppek amelyeken kergetőzve táncolnak az egyre később kelő Nap első sugarai. Ez a világ rendje, de egy kicsit mindig az elmúlásra emlékeztet, már ilyenkor, pedig milyen messze vagyunk még attól, hogy a természet igazán felöltené őszi gúnyáját és abba burkolózva köszöntene minket. Szeretek ilyenkor egy kicsit kiülni valahova, és kémlelni a csillagos eget, hullócsillagokra vadászni, odakapni a fejem, egy-egy közeli zörejre és …

Nyaralás gyanánt látogattunk néhány napra a nyár első felében a Nyíregyháza egyik büszkeségeként is aposztrofált állatparkba, és az amellett üzemelő Hotel Dzsungelt választottuk szállásként. Azt kell mondjam, hogy nem bántuk meg.  Rengeteg élménnyel és emlékkel gazdagodtunk, jó volt együtt, jó volt fényképezni egy kicsit és jó volt kikapcsolódni, mindenféle állatok hangjára ébredni és elaludni. Ránk is fért már egy kis kikapcsolódás noha az esküvők és a jövő építése miatt csak mostanra sikerült néhány fotót feldolgozni az ott készültekből és publikálni itt a blogon. Jobbára „ottvoltam” fotók, nincs bennük semmi extra vagy érdekes, de nem is ezért voltunk ott, a fő …

Nem messze tőlünk van egy nagyon kellemes dimbes-dombos vidék.Alig van fényszennyezés és az élővilág is egészen gazdag. Azért mondom, hogy gazdag mert láttam. Már háromszor is voltunk az említett helyszínen és csak azt mondhatom, hogy lélegzetelállító élmény volt hullócsillagokat nézni és fényképezni ott. Lottival és egy csomag fagyasztott zöldborsóval édeshármasban érkeztünk, és felejthetetlen élményben volt részünk. Fotóból csak egy-kettő, de emlékből egy rakás született. A körülöttünk motoszkáló rókák, a távolban kolompoló birkanyáj az átható pézsmaszag, a csillagos ég és a következő falu fénypontjai a kivilágított templomtoronnyal nagyon jó hangulatfelelősnek bizonyultak. Amikor először ide tévedtünk még nem gondoltam, hogy a későbbiekben …

Május közepén, nem sokkal Vica és Isti esküvője után, ismét fényképezőgépet ragadtam, hogy Katáról készítsek néhány képet. Már a Biankáról készült képanyag elkészültekor volt róla szó, hogy Katáról is készülhetne valami hasonló, de idő hiányában mindketten elnapoltuk a dolgot. Amint a fenti kép, illetve a kattintás után megnyíló galéria is tanúsítja az anyag elkészült, a fényképek már megtekinthetőek, és hamarosan Kata is kezében tarthatja a képeket tartalmazó adathordozót. A fotózáson egyébként tevékenyen közreműködött Villányi Máté kollégám és barátom, nagy köszönet neki a derítőlappal való segítségért. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, bár amikor a búzatábla szélén lévő …