Az idei első hó alatt ébredező Pécs. 20MP-es panorámáért katt IDE. Megint hajnalban keltünk, 4:30-kor egészen pontosan. Illetve nem pontosan akkor, tekintve, hogy az órát helyettesítő mobiltelefon csörgésére felriadva, először levertem azt a szekrényről, majd szundimódba kapcsoltam. Öt perc elteltével újra kegyetlenül csörögni kezdett. Nem volt mit tenni felkeltem, szedelőzködni kezdtem. A Széchenyi térre érve elég komoly csalódás ért, nem volt hó. Sebaj, – gondoltuk majd felmegyünk a hegyre, és felmentünk. Ott volt hó, meg sötét is, így kattintottunk egy-két képet majd eredeti úticélunk felé vettük az irányt, ahol a fenti kilátás várt ránk. A helyszín titok, de azt hiszem ha …

Talán néhányan emlékeznek Brutusra, a kutyámra. Róla készült a fent látható fotó is amelyet a fotózással való ismerkedésem egyik első darabjának is tekinthetünk. Brutus 2003-ban került hozzánk. Nem hívta senki, nem kerestük, egyszer csak ott volt a kutyaházban és nagy szemekkel nézett ránk. Képtelenség volt bezárni, helyből ugrotta át a százegynéhány centis kerítést, nem kevés borsot törve az orrunk alá. Nem lehetett rá haragudni, szerettük nagyon, hamar újdonsült családtagként tekintettünk rá. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül vezette Őt hozzánk valamilyen felsőbb hatalom. Nagyon sokat kaptunk tőle, jókedvet, néma vígaszt, szép perceket, de azt hiszem mondhatom, hogy legalább ugyanennyi …

Félig véletlenül csöppentem eme kis flashmob kellős közepébe, és ha már ott voltam gondoltam megörökítem az utókor számára ahogyan a maroknyi mikulásokból álló kis csapat összegyűlik, hogy szakmai kérdésekben foglaljanak állást, majd egy kis elő mikulásnapi ajándékozás gyanánt szaloncukrot osztogat a járókelőknek. A tanácskozásról eddig nem szivárogtak ki információk, de valószínűsíthető, hogy szó volt az ún. „jósági index” változásáról és ennek lehetséges okairól, de nyilván téma volt a manók által kifejlesztett új technológiák hasznosítása és az ezekben rejlő lehetőségek tárháza is. Egy biztos, a találkozó sikeres volt, jó volt néhány mosolygó arcot látni a város ködbe bújt főterén.

Második nyertesünk, vagyis talán inkább áldozatunk következik, akinek személye köré kisebb rajongótábor szerveződött a facebookos oldalon. Talán nem is véletlenül, hiszen elég jó kis képanyag kerekedett a róla készült nyers fájlokból is, noha megszenvedtünk érte, hiszen akadtak technikai problémák is, főleg a fotózás vége felé. Lassan megszokom, hogy semmi sem sikerül elsőre, de hát ettől kerek a világ, a kudarcok és a kezdeti nehézségek ambíciókat, kitartást, a kitartás és az ambíciók pedig sikereket szülnek.

Nem sokkal a Dorkáról készült képanyag megörökítése után, ismét bevettük magunkat Longi szobájába, hogy az arckönyves oldalon meghirdetett „minijáték” nyerteseit örökítsük meg. Jó kis fotózás volt, azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindenki jól érezte magát. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget és a türelmet, hamarosan Csilláról sőt, talán Dorkáról is láthattok majd ott készült képeket. Beatrix pedig a héten átveheti a kész sorozatot, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Ha minden jól megy és a nyerteseink is hozzájárulnak lesz majd fotó arról is amikor átveszik a nyereményüket.

Ilyen amikor a hosszas szervezésbe és időpont egyeztetésbe egy nem várt tényező, konkrétan egy adott napon nem közlekedő buszjárat szól bele. Végül is egészen jól alakult, bár a szigorú értelemben vett napkeltés időszakot lekéstük, azért volt téma, és helyszín szép számmal amit használni tudtunk. Lotti derített, Dorka pózolt Én pedig fotóztam. Az eredmény lent látható, és noha aznap egész nap fotóztam, és este hullafáradtan estem az ágyba, azt gondolom megérte. Itt szeretnék elnézést kérni mindenkitől a képmegjelenítő motor rakoncátlankodásáért, sajnos még nincs egészen végleges állapotban a dolog integrációja, de hamarosan minden a helyére kerül és akkor már nem lesznek gondok a megjelen(ít)éssel. Miután …

Pécs a Tubesről. A tegnap reggeli kudarc után, ismételten ködös, borongós későőszi reggelre ébredtünk. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt megmozdulni, nem ám még elindulni fotózni. Lotti szerencsére addig győzködött amíg nagy nehezen a konyha felé vettem az irányt, némi reggeli reményében, majd egy kis pakolászást követően útnak indultunk. Amikor a legutóbb a Tubes Kilátónál jártunk, csak úgy röpködtek a mínuszok. Ezzel szemben, felfelé igyekezvén, már jóval a Niké szobor megpillantása előtt elkezdtünk kékséget, és a ködtakarón átszűrődő napsugarakat látni, és az autóból kiszállva kellemes langyos szellő csapott arcon bennünket. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem. A …

Idén is ellátogattunk a Pécsi Köztemetőbe, hogy megemlékezzünk halottainkról. Amikor elmentek, megalkottunk róluk egy képet az elménkben, és ilyenkor ezt a képet vesszük elő, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk és felidézzünk egy-egy kellemes pillanatot, vagy egy szép emléket amelyet az elhunytaknak köszönhetünk, vagy amelyhez az elhunytak valamilyen módon kapcsolódnak. Ha már a temetőben jártam készítettem két fotót is.

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy velünk töltötte a múlt kedd estét, és megtekintette első fotókiállításomat, végighallgatta a megnyitót. Azért az kiderült, hogy nem vagyok egy Cicero ha mikrofonba, tömeg előtt kell beszélni. Valahogy úgy vagyok az ilyen szónoklatokkal mint a focival. Szeretek, de nem tudok. Amikor bekapcsoltam a hangosítást, és megfordultam, teljesen ledermedtem. Próbáltam ugyan meztelenül elképzelni a közönséget, ennyi embert nehéz ennyi idő alatt meztelenül elképzelni, másrészt pedig inkább arra koncentráltam, hogy az egybegyűltekhez, legalább néhány információfoszlány eljusson abból amit mondani próbálok. Nem volt mese, beszélni kellett! Én megpróbáltam, de amikor a szám alig akart …

Az előző részben eljutottunk a konkrét elhatározás megszülettéig: Fotózni fogok! Innen folytatjuk most tovább az utazást, téren és időn keresztül, erősítve egy kicsit az oldal blogiális mivoltát. Ha ez a két bejegyzés egy kicsit szárazra is sikerült, talán megérte leírni őket. A következő néhány bekezdésben megpróbálom feleleveníteni és leírni azokat a történéseket és hatásokat amelyek oda vezettek, hogy ma már rosszul érzem magam ha nincs a kezemben a fényképezőgépem, és mindent fotós szemmel nézek, mindenben a témát keresem. Lássuk… Az első alkalom, amikor gondolatként fogalmazódott meg bennem, hogy legalább hobbi szinten kellene foglalkozni a fotográfiával, az egyik ismerős lánnyal folytatott …