Az előrejelzések ellenére szép időnk volt, a templomi szertartás némi késéssel ugyan, de gördülékenyen ment, szóval egyáltalán nem volt okom panaszra Betti és Géza nagy napját illetően. Aztán elérkeztünk a kreatívfotózás helyszínére. Két nappal korábban még pipacsoktól vöröslött az egész terület, ám most csak a földön heverő száraz piros szirmok árulkodtak arról, hogy korábban egy pipacsmező piroslott itt. Persze azért nem keseredtünk el, megoldottuk a problémát és azt hiszem bátran mondhatom, hogy pipacsok nélkül is jól éreztük magunkat. Ezután a polgári szertartás következett, ami szintén gördülékenyen ment, én pedig még mindig elérzékenyülök ilyenkor. Azért arról majd írok, ha egyszer nem. 🙂 …
Egész héten tervezgettem, hogy Leánykökörcsin után kutatva nekiindulok a Mecseknek, de végig úgy alakult, hogy ez a dolog kimaradt. Ma reggel azonban úgy döntöttem, hogy hiába a fáradtság, a rosszullét csakazért is elindulunk. Lotti segített az elhatározásban, ezért köszönet neki. A helyszínre utaló a tippet pedig Balázstól kaptam neki pedig ezt köszönöm. Igyekszem folyamatosan friss tartalommal feltölteni a blogot, ami a látogatottságon is meglátszik. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki velem tart, és rám kattint. Próbálom meghálálni! Szép fényeket!
Reggel felkeltem, kinéztem az ablakon, és a beszűrődő fényekből arra következtettem, hogy ma fotózni fogok. Baromira mehetnékem volt. Felnéztem a kedvenc közösségi oldalamra, de alig láttam online valakit. Mire nem jó a ticker, jelezte, hogy Kis-Vörös Szabolcs barátom épp kedvelt valamit, hohó, akkor Ő biztosan ráér. Írtam neki egy üzenetet, hogy menjünk ma fotózni amire pozitív választ kaptam. Délután találkoztunk a Tettyén a buszmegállóban, és a Dömörkapu felé vettük az irányt, ahonnan ugye már nem volt messze a Flóra pihenő sem. A pihenőhöz érve arra lettünk figyelmesek, hogy néhányan sikló ernyőzni készülnek. Őszintén szólva mindig nagy volt a szám, mindig …
Már ezren követtek Facebookon. Ez nem csak azért örömteli mert egyre csak gyarapszik a „rajongói tábor”, hanem azért is, mert sorsoltunk és ebből kifolyólag fotóztunk is. Máté Gabriella volt a szerencsés, aki a Mecsek egyik még havas völgyében került a fényképezőgépem elé, és nem okozott csalódást. Profi modellként pózolt a fogcsikorgató hidegben, és amíg én nagykabátban és téli bakancsban is vacogtam, addig Ő nagyon élvezte a fotózást. De, hogy ne csak én beszéljek, álljon itt Gabi levele amelyet a Facebookos oldalamra írt: „Kedves Mindenki! Szeretném megosztani veletek a történetemet!Egyszer volt hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl élt …
A hétvégére nem sikerült fotózást szervezni így a mai nap szinte kötelező jelleggel, mintegy pótcselekvésként indultunk a közeli hegyi-erdei útra szárnyasokat fotózni. A nap fényét tovább emelte, hogy megérkeztek az akkumulátorok amiket rendeltem, így már csak egy markolatot és egy töltőt várok. Bízom benne, hogy ezek is hamarosan megérkeznek, akkor aztán már semmi sem lesz, ami megállítson. Na, jó végül is így sincs! A következő hétvégére már meg is szerveztük az ajándékfotózást. Amint azt láthatjátok gatyába ráztuk egy kicsit az oldalt is, remélem, hogy mindenkinek tetszenek majd a változások. A madarak egyébként ezúttal nagyon jól viselkedtek, egészen közel engedtek magukhoz, …
Nem volt könnyű összehozni a vasárnapi esessiont pedig nekem már szombaton nagyon mehetnékem, fotózhatnékom volt. Többször görcsösen expozícióra rándult az ujjam, és még abban is a fotótémát láttam amiben máskor nem. Ilyen ez ha az ember hosszú ideig kényszerül mellőzni valamilyen tevékenységet aminek a rabjává vált. Ennek ellenére én azért örülök, hogy a fotográfia a rabjává tett. Három előtt nem sokkal találkoztunk Dettivel és Gézával a Zsolnay Negyedben. Nem volt éppen zökkenőmentes, de végül megtaláltuk egymást. Lehetne esetleg olyan népszokást meghonosítani a pécsi esküvőkön, hogy eldugják a menyasszonyt a Zsolnay Negyedben, a vőlegény meg megkeresi. A násznép esetleg segíthet a …
Aki kíváncsi a közel 100MP felbontású panorámára IDE kattintva töltheti le. Év végén mindig elszontyolodom egy kicsit. Számomra valahogy az összes többi ünnepnél, még a születésnapomnál is jobban jelzi a Aszilveszter azt, hogy újra elment egy év és megint új kezdődik. Ám idén másképp van. Nem szomorkodom, felvillanyoznak az idei év eredményei és a temérdek jövőre kitűzött cél, az új tervek és ötletek amelyek megvalósításra várnak. Sok minden történt idén, az oldal megújult, felszerelések, kiegészítők jöttek és mentek, számtalan expozíció és ezekből temérdek fotó készült. Kiállításom nyílott, aminek a megnyitójára nagyon sokan eljöttetek, amit ezúton is köszönök. Dobogós helyezést értem el egy …
Nem lett tökéletes ezzel tisztában vagyok, de az enyém, a miénk. Rólunk, rólatok és a városunkról, nektek és hozzátok szól! Az ötlet már régóta foglalkoztatott, hogy ilyen technikával készítsek videót, de a végső lökésre mostanáig várni kellett. Lotti unszolására kezdtem el megvalósítani, így hát a segítségért köszönet illeti páromat Nagy Laura Lottit, a családjainkat akik sokszor végignézték mire végleges formát öntött, és mindenkit aki szerepel a videóban. Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánj te is Boldog Karácsonyt ismerőseidnek ezzel a videóval, oszd meg közösségi oldalakon, küldd el e-mailben a linkjét, hátha másoknak is elnyeri a tetszését!
Az idei első hó alatt ébredező Pécs. 20MP-es panorámáért katt IDE. Megint hajnalban keltünk, 4:30-kor egészen pontosan. Illetve nem pontosan akkor, tekintve, hogy az órát helyettesítő mobiltelefon csörgésére felriadva, először levertem azt a szekrényről, majd szundimódba kapcsoltam. Öt perc elteltével újra kegyetlenül csörögni kezdett. Nem volt mit tenni felkeltem, szedelőzködni kezdtem. A Széchenyi térre érve elég komoly csalódás ért, nem volt hó. Sebaj, – gondoltuk majd felmegyünk a hegyre, és felmentünk. Ott volt hó, meg sötét is, így kattintottunk egy-két képet majd eredeti úticélunk felé vettük az irányt, ahol a fenti kilátás várt ránk. A helyszín titok, de azt hiszem ha …
Félig véletlenül csöppentem eme kis flashmob kellős közepébe, és ha már ott voltam gondoltam megörökítem az utókor számára ahogyan a maroknyi mikulásokból álló kis csapat összegyűlik, hogy szakmai kérdésekben foglaljanak állást, majd egy kis elő mikulásnapi ajándékozás gyanánt szaloncukrot osztogat a járókelőknek. A tanácskozásról eddig nem szivárogtak ki információk, de valószínűsíthető, hogy szó volt az ún. „jósági index” változásáról és ennek lehetséges okairól, de nyilván téma volt a manók által kifejlesztett új technológiák hasznosítása és az ezekben rejlő lehetőségek tárháza is. Egy biztos, a találkozó sikeres volt, jó volt néhány mosolygó arcot látni a város ködbe bújt főterén.
