Több bejegyzésben is emlegettem már a test festett lányként aposztrofált Biankát, akiről a tavalyi év utolsó néhány napjának valamelyikén készítettünk egy sorozatot miután nem kevesebb mint nyolc órán keresztül Király Kata ecsetje alatt, vászonként volt hasznosítva. Longiék háza elé érve kellett szegénynek szembesülnie azzal, hogy a szenvedései igazán csak ezután következnek. A fotózás végül nem tartott túl sokáig, röpke négy óra alatt végeztünk is, hogy aztán mostanáig kelljen várni a képanyag publikációjára. Tudom-tudom, nem mentség, de közben itt volt az oldal fejlesztése, amely még mindig csak amolyan háromnegyed kész állapotban van, meg minden más egyéb is bekavart a dolognak, de …

Tudom sokat késtem a képekkel, és bár mentségem van rá, inkább mégsem írom le azt, mert tudom, hogy senkit sem érdekel, inkább a képek fontosak.  Különböző technikákkal homokból épített szobrok lepték el a pécsi bevásárlóközpontot, gyönyörű látványt nyújtva a látogatóknak. Az alábbi képeken Ti is ízelítőt kaphattok belőle:

A harmadik nap fotózás szempontjából a leggyengébb volt, bár Junkie XL fenomenális szettje azért feledtette ezt a kellemetlenséget. A galéria a képre kattintva érhető el.

Korán kellett kelni, az orvosnál kiderült, hogy bárányhimlős vagyok, már vagy három hete, de az igazi izgalmak csak akkor következtek amikor megközelítettük a pécsi külszíni fejtés környékét. A fene sem gondolná, hogy mennyi fotózható érdekességet találni egy ilyen területen. A képeken már látszik, hogy a természet egy idő után elkezdi visszavenni azt ami valaha az övé volt. Mivel a legkisebb gyújtótávolságom 70mm * 1,6 (az APS-C szenzor miatt), nem volt túl sok esélyem tájképeket lőni, de remélem lesz még majd lehetőségem arra is. Következzen az általam készített képek, egy része, amelyeket már sikerült feldolgoznom, illetve néhány werkfotó Lottitól. Tudom-tudom, hülye állat …