Ilyen amikor a hosszas szervezésbe és időpont egyeztetésbe egy nem várt tényező, konkrétan egy adott napon nem közlekedő buszjárat szól bele. Végül is egészen jól alakult, bár a szigorú értelemben vett napkeltés időszakot lekéstük, azért volt téma, és helyszín szép számmal amit használni tudtunk. Lotti derített, Dorka pózolt Én pedig fotóztam. Az eredmény lent látható, és noha aznap egész nap fotóztam, és este hullafáradtan estem az ágyba, azt gondolom megérte. Itt szeretnék elnézést kérni mindenkitől a képmegjelenítő motor rakoncátlankodásáért, sajnos még nincs egészen végleges állapotban a dolog integrációja, de hamarosan minden a helyére kerül és akkor már nem lesznek gondok a megjelen(ít)éssel. Miután …

Pécs a Tubesről. A tegnap reggeli kudarc után, ismételten ködös, borongós későőszi reggelre ébredtünk. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt megmozdulni, nem ám még elindulni fotózni. Lotti szerencsére addig győzködött amíg nagy nehezen a konyha felé vettem az irányt, némi reggeli reményében, majd egy kis pakolászást követően útnak indultunk. Amikor a legutóbb a Tubes Kilátónál jártunk, csak úgy röpködtek a mínuszok. Ezzel szemben, felfelé igyekezvén, már jóval a Niké szobor megpillantása előtt elkezdtünk kékséget, és a ködtakarón átszűrődő napsugarakat látni, és az autóból kiszállva kellemes langyos szellő csapott arcon bennünket. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem. A …

Május közepén, nem sokkal Vica és Isti esküvője után, ismét fényképezőgépet ragadtam, hogy Katáról készítsek néhány képet. Már a Biankáról készült képanyag elkészültekor volt róla szó, hogy Katáról is készülhetne valami hasonló, de idő hiányában mindketten elnapoltuk a dolgot. Amint a fenti kép, illetve a kattintás után megnyíló galéria is tanúsítja az anyag elkészült, a fényképek már megtekinthetőek, és hamarosan Kata is kezében tarthatja a képeket tartalmazó adathordozót. A fotózáson egyébként tevékenyen közreműködött Villányi Máté kollégám és barátom, nagy köszönet neki a derítőlappal való segítségért. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, bár amikor a búzatábla szélén lévő …

A hátam közepére nem kívántam egy újabb iskolai feladatot amikor vasárnap kora-este „csináljunk panorámát” felkiáltással Lottit és a sokat látott huszonéves állványomat (ami igazából édesapámé, de én használom tartós bérletben:) felnyalábolva a házunkkal szemben található domb megmászására indultam. Elkattintottam néhány képet, megjegyeztem a fájleveket és már úton is voltunk visszafelé, Én, Lotti és a huszonéves állvány rajta a 40D-vel. Hazaérkezvén nekiállítottam a technikát egy gyors összeillesztésnek, majd összeillesztés után a mentésre böktem és a másodszorra készült verzióról el is feledkeztem. Tudom vannak hibái, de mi fotósok sokszor érzelmi alapon döntünk egy-egy kép sorsáról, még ha az hemzseg is a technikai …

A kellemetlen és kellemes meglepetések, a kitörő érzelmek, a szerencse, a tanulás és az odaadás napja volt számomra a kettővel ezelőtti szombat. Esküvőt fényképeztünk. Igen többes számban. Lotti odaadó és szorgalmas munkája nélkül elvesztem volna azon a szombaton, ezért pedig köszönettel tartozom, de ne szaladjunk ennyire előre.  Soha nem titkoltam, hogy esküvői fotográfus szeretnék lenni, ha nagy leszek, noha ezt itt a blogon kevésbé hangoztattam. Amikor Isti felhívott azzal a kéréssel, hogy fotózzam az esküvőjét, és tisztázódott, hogy nincs programom arra a napra, azonnal igent mondtam, és a néhány nappal későbbre megbeszélt ügyféltalálkozó után már a fejemben motoszkáltak a fényképek amelyeket még …

Nagyon fáradtan indultam útnak, kishíján megint sikerült elkésnem egy buszt, de a szerencse ezúttal valóban rámmosolygott és a sofőr látva, hogy futok, megvárt. Ekkor persze még nem sejtettem, hogy mi következik. A kötelező sör, pizza és kávé adag elfogyasztása után kattintottam néhány képet, de belül, már ekkor az este fénypontjára készültem A Parov Stelar Band már régóta nagy kedvencem. Már azelőtt hallottam egy-egy számot tőlük, hogy itthon népszerűvé váltak volna, és tavaly májusban bemutatkoztak volna a pécsi közönségnek. A Europe Mania fesztiválon is készült galéria, ám az akkori koncert jóval szerényebb, rövidebb volt a mostaninál. Nem igazán akartam elhinni, hogy …

Valahogy nincs szerencsém ezzel a fesztiválra utazással. Megint sikerült zsinórban három buszt lekésnem. Miután az előző nap képeit feltöltöttem, és megírtam a bejegyzést ide a blogra, néhány óra alvás után fotótörténelem házi dolgozat írásába kezdtem. Az első témakör még egészen könnyen ment, az aktfotográfia fejlődéséről és kialakulásáról elvégre nem olyan nehéz írni, de a hazai kortárs fotóművészet már keményebb dió, legalábbis számomra. A helyzet az, hogy ha beadom azt amit leírtam nagyon valószínű, hogy igencsak csúnya tekinteteket fogok kapni, így az valószínűleg megmarad az asztalon abban a *.txt fájlban amibe elmentettem. Pihenésképpen becipeltünk egy  kombi-hűtőszekrényt a spájzba, azzal a nehezítéssel, …

Immár semmit sem bízva a véletlenre, ezúttal autóval közelítettem meg az Expo Centert amely a fesztivál helyszínéül szolgál. Sokkal biztatóbb kép fogadott, noha a Pécs’R zenekar koncertjét pont sikerült lekésnem, pedig direkt azért igyekeztem korán odaérni, hogy még róluk is készítsek néhány kósza felvételt. Egyébként beigazolódott az a sejtésem, hogy az első nap sokkal komolyabb lesz a nulladiknál, mind az emberek számát, mind pedig a hangulatot tekintve. Egy-két régi ismerőssel is találkoztam, és egészen jól elvoltunk a fotós kollégákkal is úgy, hogy tényleg nincs okom panaszra. Egyetlen dolog árnyékolta be az estét még pedig szó szerint, ugyanis valahogy a fény …

Több bejegyzésben is emlegettem már a test festett lányként aposztrofált Biankát, akiről a tavalyi év utolsó néhány napjának valamelyikén készítettünk egy sorozatot miután nem kevesebb mint nyolc órán keresztül Király Kata ecsetje alatt, vászonként volt hasznosítva. Longiék háza elé érve kellett szegénynek szembesülnie azzal, hogy a szenvedései igazán csak ezután következnek. A fotózás végül nem tartott túl sokáig, röpke négy óra alatt végeztünk is, hogy aztán mostanáig kelljen várni a képanyag publikációjára. Tudom-tudom, nem mentség, de közben itt volt az oldal fejlesztése, amely még mindig csak amolyan háromnegyed kész állapotban van, meg minden más egyéb is bekavart a dolognak, de …

Nem kevés szervezkedés árán és  Longi odaadó vendégszeretetének köszönhetően sikerült elkövetnem az első komolyabban vett műtermi portréfotó próbálkozásomat, aminek elszenvedője Szandra volt. Ezúton is köszönöm, hogy eljöttek Eszterrel (akiről egyébként valószínűleg publikációra kerül majd egy hasonló szösszenet, néhány képből), és köszönöm Longinak is, hogy a helyszínt biztosította. Most pedig irány vissza, dolgozni, mert még két hasonlóan nehéz munka vár rám, már ami a feldolgozást illeti.