…és Buborék, a félénk nyúl. Az egész úgy kezdődött, hogy már Ági első leveléből tudtam, hogy ezt a párost fotózni akarom és nem csak azért mert tanítani kellene azt, ahogyan árajánlatot kértek. Részletesen bemutatkoztak, leírták mit szeretnek, milyen zenét hallgatnak, hol volt a lánykérés és mit szeretnének viszontlátni a képeken, de volt valami szarkasztikus humorral fűszerezett báj a mondataikban és ezt a varázst csak megerősítette az amikor személyesen beszélgettünk és az is amikor sor került a fotózásra. A Pécsi Nemzeti Színházban a Mágnás Miska című darab díszletei között fotóztunk, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a színház munkatársainak, emellett pedig …

Régi barátokat fotózni mindig más egy kicsit, mint újonnan megismert embereket, hiszen teljesen más hidak épülnek ki egy többéves barátság és mások egy két-három órás fotózás illetve egy azt megelőző beszélgetés során, főleg, ha azalatt a több év alatt egyáltalán nem hozza úgy az élet, hogy fotózd a másikat, mégis különös a varázsa ennek. Nehéz leírni mennyire jó boldognak látni és boldognak láttatni olyan embereket akiket a barátaimnak mondhatok. Remek hangulatú, az átlagosnál hosszabbra nyúlt fotózás volt ez, amit hihetetlenül élveztem.

A három barátnő szeretett volna néhány közös fotót, ami mindig emlékezteti Őket arra, hogy nincsenek egyedül és mindig van akihez fordulhatnak, aki meghallgatja Őket és aki nevet velük, ezért egy őszi délután nekivágtunk a hegyoldalnak, hogy elkészíthessük ezt a néhány képet egy kis levéldobálással egybekötve.

Régóta adós voltam ezzel a blogbejegyzéssel, ugyanis idén nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy megszervezzem és levezényeljem a 2013-as pécsi fotósétát. Igyekeztem olyan útvonalat találni ami viszonylag könnyen lesétálható, ám mégis bőséges témát nyújt, így hát a tettyei romoktól indulva a főtér és a sétatér érintésével érkeztünk meg a séta végéhez, hogy aztán a Csinos Presszóban értékeljük ki a délutánt egy üdítő vagy épp kávé mellett. Örülök, hogy ennyien eljöttetek és tudtunk egy kicsit együtt fotózni és a beszélgetésre is jutott idő. Jövőre találkozunk!

Szeretem a szeptemberi esküvőket. Amikor a napsugarak kellemesen melengetik az arcom és bár még nem kezdtek el megsárgulni a levelek, a nap járásából és a napszakok váltakozásából már érezni lehet, hogy a nyár a végéhez közeledik és közel az első olyan reggel amikor a langyos szellő már ezer színben pompázó leveleket talál csak a fákon a zöldek helyett. Pontosan ilyen nap volt Heni és Dani esküvőjének napja is, még minden zöld volt, de már nem volt olyan meleg mint az augusztusi esküvőkön így a kreatív fotózást is előbb kezdtük mint máskor. Az egyházi szertartásra a város számomra egyik legszebb templomában …

 Viszonylag sok helyszínt látogattunk meg Henivel és Danival így szerintem változatos képanyag születhetett, volt tópart, mező és kilátó is a helyszínek között. Azt hiszem bátran írhatom, hogy Ők is és mi is nagyon jól éreztük magunkat, remek délután volt, bár az egyik softboxom megsínylette egy kicsit a dolgot, de ezt azóta orvosoltuk.

Timi és Tomi jegyes fotóit már láthattátok, esküvőjük óta sok minden történt (például felújítottunk egy lakást és odaköltöztünk, így most ezt használnám kifogásért a BLOGon történő hosszú hallgatásért), de a lényeg, hogy végre az Ő képeik is elfoglalják az Őket megillető helyet itt a BLOGban amelyeket hamarosan újabbak és újabbak követnek majd. Nyoma sem volt a hétköznap érzésének Timi és Tomi nagy napján, pedig egy pénteki esküvőn általában érezni lehet, hogy „csak” péntek van, de ez ezúttal másképp volt. Igazi esküvői hangulat lengte be a szállodát már a vendégek érkezésekor, és bár ekkor még nem is sejtettem, hogy a lagzi …

Tegnap Pakson az Erzsébet Nagy Szálloda**** termeiben került megrendezésre az az Esküvőnap, amely apropóként szolgált arra, hogy végre fizikailag is elkészülhessen az eddigi kedvenc képeimet tartalmazó mintaalbum. A könyv 30cm x 30cm méretű, huszonöt oldalpárt tartalmaz, a maga nemében tehát hatalmasnak mondható, viszont gyönyörű lett, aki csak látta elismerően bólintott. A fenti képen nagyjából látszik, hogy milyen is, az alábbi képek pedig az oldalpárok grafikai terveit mutatják be. Sajnos a terjedelmi korlát miatt (így is utánfutó kell majd ahhoz, hogy magammal vigyem a találkozókra) kénytelen voltam nagyon sok számomra nagyon kedves képet kihagyni belőle, sok képért vérzett a szívem, nem …

Kitti és Márk jegyes fotózására még Lizzy a chau chau is elkísért minket, bár szemmel láthatóan nem rajongott annyira az ötletért, hogy Őt fotózzák, egyébként is: – fényképez a srác, és?! Persze azért tűrte, hogy róla is készüljön egy-két fotó, de ahol csak lehetett illedelmesen átengedte a szereplési lehetőséget Kittinek és Márknak, hiszen eleve azért indultunk neki a Mecsek dombjainak, hogy róluk készítsünk egy klassz jegyes sorozatot. Szerintetek sikerült?!

Biztos voltam benne, hogy eljön egyszer az az esküvő, amiről nehéz lesz írni és el is jött.  Na, nem azért mert bármi probléma lett volna, épp ellenkezőleg. Egyszerűen minden a helyén volt, mindenki időben ért oda mindenhova, mindenki tette a dolgát,  így minden a menetrend szerint haladt. Niki és Csaba szemernyit sem izgultak – vagy csak nem látszott rajtuk. Ugyanolyan nyugalommal és oldott jókedvvel érkeztek az esküvő előestéjén tartott kreatív fotózásra, mint első találkozásunkkor a jegyes fotózásra. Arcuk sugárzott, egy szó nélkül tudták mire gondolok, amikor azt mondom, hogy „Szeressétek egymást!”.  Niki, Csaba: Köszönöm, hogy én örökíthettem meg ezt a …