A cipőm nehéz a ráragadt sárdaraboktól, hajamat hűvös szellő borzolja. A titkos projekt mára tervezett része letudva, visszafelé igyekszünk az autóhoz. Vigyázva, halkan lépek, Lotti árnyként suhan mellettem a szürkületben, de a hegyre pillantva lélegzetelállító látvány tárul elém. Zihálva kapok a fényképezőgépemért, Lotti pedig megtorpan mellettem. Látja mire készülök, csendben figyel. A fényképezőgép redőnyzára hangos kattanással teszi a dolgát, elhúzódik a szenzor elől, az objektív lamellái összehúzódnak majd újra kinyílnak majd az elektronikáé lesz a főszerep. A fényből bitek és bájtok lesznek, a kártyára kerülnek hogy aztán megmutathassam nektek, amit láttam és leírhassam, hogyan történt amikor elkészült a fotó. Így. …

Van az úgy, hogy már pihenek és normális esetben eszembe sem jutna felugrani és fényképezőgépet ragadni, hogy a házunkkal majdnem szemben lévő domboldal megmászására induljak. Van az úgy, hogy semmi kedvem megmozdulni és inkább nézném csendben tovább a Lannisterek és a Starkok csatározását a Trónok Harca című fantasy-sorozatban. Aztán Lotti rám néz és azt mondja: „Nézzünk ki, legfeljebb sétálunk egyet!”. Megragadja a kezem és az ajtó felé vonszol, én pedig  vele megyek. Elindulunk felfelé a kukoricásban, a fiatal zöld, hajtások éppen csak előbújtak a földből,  a fotókon sajnos nem használhatóak előtérnek, pedig klasszul nézne ki, talán majd később ha már megnőttek. …

Mostanában rendre rácáfolok az általam lehetetlennek, vagy nehéznek gondolt dolgokra. Itt volt például Eszter és Gabó esküvője akiknek jegyes fotóit már korábban láthattátok. Ahogyan a szezonnyitó esküvők általában, ez is kapott borongós, hűvös időt, némi napsütést és szakadó esőt is. Amikor a szertartás és az ebéd után hazaugrottam átöltözni, hogy a kreatív sorozat elkészítéséhez egy kicsit kényelmesebb szerelésben fogjak hozzá, úgy nézett ki, hogy gyönyörű fényeink lesznek, ám mire átöltöztem eleredt az eső ami nem sok jóval kecsegtetett. Visszaérve egy szomorkás menyasszonyt találtam, aki hallani sem akart holmi beltéri fotózásról vagy arról, hogy elázzanak. Pedig régi álmom egy olyan esős …

Ugyan Zsófit évek óta ismerem és Balázzsal is találkoztam már, nem volt könnyű dolgom a fotózás első felében, egy kicsit nehezen nyíltak meg nekem, de egyszer csak megtört a jég és onnantól érezhető volt, hogy igazán közel engedtek magukhoz és sikerült egy kis szerelmet, egy kis szenvedélyt csempészni a képeikre. Már egy ideje terveztem egy medvehagymavirágzással egybekötött jegyes fotózást, most végre sikerült is összehozni, ám arra senki sem gondolt, hogy az erdőben rengeteg a szúnyog. Ennek eredményeképpen elég sok képem van arról, hogy Zsófi és Balázs szúnyogokat hessegetnek, vagy éppen próbálják lecsapni a vérszívókat magukon, rosszabb esetben pedig egymáson, ezen …

Húzódott már egy ideje, hogy a Zselici Csillagoségbolt-parkba látogassunk, ugyanis az „utazást” Lottitól kaptam a névnapomra, ajándékba és sajnos mindig közbejött valami. Hol munka, hol telihold, hol pedig a felhők, vagy egyéb időjárási körülmények voltak azok amik miatt nem tudtunk ellátogatni az ország egyik legsötétebb területére fotózni. Az időjárás sajnálatos módon most sem volt a legkedvezőbb, érkezésünkkor még villámlott is, bár felhők szerencsére nem igazán voltak, volt viszont pára. Kár, hogy a villámlás végül abbamaradt, régóta szeretnék csillagokat villámokkal együtt fotózni, de majd máskor erre is sort kerítünk. A képeken látható narancssárgás-rózsaszínes foltokat, az alsóbb légrétegekben található párafoszlányokat megvilágító fényszennyezés …

Martina volt aki az oldalam webcímével fémjelzett töklámpást faragta édesanyjával, tavaly októberben, amiért cserébe akkor egy portréfotózást ajánlottam fel neki. Ő élt is a lehetőséggel, ám nem akármilyen feladat elé állított, hiszen a fotózás helyszínéül a város határában található István akna bányatelepet javasolta. Az épületegyüttesről annyit kell tudni, hogy 1925-ben épült, Gút Árpád és Gergely Jenő irodájának tervei alapján. Még így az összeomlás szélén is  van benne valami megfoghatatlan varázs, belépve üveg és építőanyag törmelékének keveréke kezd ropogásba és csörömpölésbe a talpunk alatt, mintha az építmények utolsó segélykiáltásait hallanánk.  A falakról pattogzó vakolat és festék, a kitört ablakok és a …

Napkeltére terveztünk a tett színhelyére érkezni és bár Lottiék kutyája (akit történetesen Cukinak hívnak) már egy órával a telefonomon beállított ébresztő időpontja előtt az ajtó berúgásával jelezte, hogy kialudta magát, itt az ideje, hogy felkeljünk és vele foglalkozzunk, meglepően frissen ébredtem. Az ablakon kinézve néhány kósza felhő kivételével tiszta égboltot pillantottam meg, örvendeztem is, irány hát fotózni. Az már persze út közben látszott, hogy fényünk nem sok lesz, érkeztek a felhők minden irányból, hogy a Napot eltakarják. Mindenfelől őzek szaladtak, amíg sütött a Nap gyönyörű volt a reggel, de mire a virágokhoz értünk sajnos eltakarták a felhők, lógott az eső …

Már március közepén szerettünk volna összefutni egy jegyes fotózás erejéig Eszterrel és Gabóval de mivel Ők is kaptak SMS-t. a belügyminisztérium utasítására inkább a gépjárművükben maradtak és mivel ott nehéz ügy jegyes fotózni, ha csak nem egy busszal rendelkezik az illető páros, el kellett halasztanunk a fotózást. Nem is olyan rég, március utolsó napjaiban sikerült pótolnunk ezt a hiányosságot és a Mecsekben elkészíteni az alábbi képeket. Ezúton szeretném megköszönni a fekete francia oroszlános autó sofőrjének, hogy megtapasztalhattam milyen is az autó csomagteréből havat „lapátolni”. Legközelebb kérlek, lassíts! Ennek ellenére klassz délutánt töltöttünk együtt, bár melegünk nem volt, gyönyörű napsütés segítette …

A 2013-as szezon képeit is tartalmazó Fine-Art fotókönyv tervei már elérhetőek IDE kattintva. A 2014-es szezon képeit tartalmazó Fine-Art foótkönyvek tervei már elérhetőek IDE kattintva. Ezen bejegyzés apropójaként az szolgált, hogy elkészültek a 2011-es, illetve 2012-es szezon képeit bemutató Fine-Art fotókönyv tervei. Nem kevés munka, tervezgetés, álmodozás, „szerinted, hogy lenne jó?!” (ezt általában magamtól, vagy Lottitól kérdeztem) – előzte meg ezeket a pillanatokat. Kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy ami úgymond saját részre készül, az mindig sokkal tovább tart, főleg ha nincs határidő. Már pedig magamnak mégsem szabhatok határidőt, vagy ha szabok, akkor sem fogom betartani, ráadásul magamnak mindig sokkal nehezebb megfelelni, mint …

Amikor utoljára a kedvenc leánykökörcsin lelőhelyemen jártam, se hírét, se hamvát nem láttam a kis lila virágoknak, pedig kerestem Őket, csak éppen nem voltak még sehol. Aztán eltelt kicsit több mint egy hét és egy hirtelen jött hóvihar okozta katasztrófahelyzet miatt az egész ország felbolydult, mindenki erről beszélt, a közösségi oldalakon pedig tíz másodpercenként jelent meg helyzetjelentés akár fotó, akár szöveg formájában és persze elkezdtek megjelenni azok akik ebből is politikát csináltak. Távol az autópályákon elakadt kamionok dízelfüstös levegőjétől és a szalagkorlátok börtönében rekedt síelni induló családoktól, a Mecsek erdeiben előbújtak az első leánykökörcsinek és szépen csendben, nem harsogva, nem …