Beatrix

Nem sokkal a Dorkáról készült képanyag megörökítése után, ismét bevettük magunkat Longi szobájába, hogy az arckönyves oldalon meghirdetett “minijáték” nyerteseit örökítsük meg. Jó kis fotózás volt, azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindenki jól érezte magát. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget és a türelmet, hamarosan Csilláról sőt, talán Dorkáról is láthattok majd ott készült képeket. Beatrix pedig a héten átveheti a kész sorozatot, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Ha minden jól megy és a nyerteseink is hozzájárulnak lesz majd fotó arról is amikor átveszik a nyereményüket.

Dorka

Ilyen amikor a hosszas szervezésbe és időpont egyeztetésbe egy nem várt tényező, konkrétan egy adott napon nem közlekedő buszjárat szól bele. Végül is egészen jól alakult, bár a szigorú értelemben vett napkeltés időszakot lekéstük, azért volt téma, és helyszín szép számmal amit használni tudtunk. Lotti derített, Dorka pózolt Én pedig fotóztam. Az eredmény lent látható, és noha aznap egész nap fotóztam, és este hullafáradtan estem az ágyba, azt gondolom megérte. Itt szeretnék elnézést kérni mindenkitől a képmegjelenítő motor rakoncátlankodásáért, sajnos még nincs egészen végleges állapotban a dolog integrációja, de hamarosan minden a helyére kerül és akkor már nem lesznek gondok a megjelen(ít)éssel. Miután …

Panoráma: Pécs a Tubesről

Pécs a Tubesről. A tegnap reggeli kudarc után, ismételten ködös, borongós későőszi reggelre ébredtünk. Őszintén szólva semmi kedvem nem volt megmozdulni, nem ám még elindulni fotózni. Lotti szerencsére addig győzködött amíg nagy nehezen a konyha felé vettem az irányt, némi reggeli reményében, majd egy kis pakolászást követően útnak indultunk. Amikor a legutóbb a Tubes Kilátónál jártunk, csak úgy röpködtek a mínuszok. Ezzel szemben, felfelé igyekezvén, már jóval a Niké szobor megpillantása előtt elkezdtünk kékséget, és a ködtakarón átszűrődő napsugarakat látni, és az autóból kiszállva kellemes langyos szellő csapott arcon bennünket. Ha nem a saját szememmel látom, el sem hiszem. A …

Emlékezzünk Halottainkra

Idén is ellátogattunk a Pécsi Köztemetőbe, hogy megemlékezzünk halottainkról. Amikor elmentek, megalkottunk róluk egy képet az elménkben, és ilyenkor ezt a képet vesszük elő, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk és felidézzünk egy-egy kellemes pillanatot, vagy egy szép emléket amelyet az elhunytaknak köszönhetünk, vagy amelyhez az elhunytak valamilyen módon kapcsolódnak. Ha már a temetőben jártam készítettem két fotót is.

Kiállításmegnyitó[videóval]

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy velünk töltötte a múlt kedd estét, és megtekintette első fotókiállításomat, végighallgatta a megnyitót. Azért az kiderült, hogy nem vagyok egy Cicero ha mikrofonba, tömeg előtt kell beszélni. Valahogy úgy vagyok az ilyen szónoklatokkal mint a focival. Szeretek, de nem tudok. Amikor bekapcsoltam a hangosítást, és megfordultam, teljesen ledermedtem. Próbáltam ugyan meztelenül elképzelni a közönséget, ennyi embert nehéz ennyi idő alatt meztelenül elképzelni, másrészt pedig inkább arra koncentráltam, hogy az egybegyűltekhez, legalább néhány információfoszlány eljusson abból amit mondani próbálok. Nem volt mese, beszélni kellett! Én megpróbáltam, de amikor a szám alig akart …

Így kezdtem el fotózni: második rész

Az előző részben eljutottunk a konkrét elhatározás megszülettéig: Fotózni fogok! Innen folytatjuk most tovább az utazást, téren és időn keresztül, erősítve egy kicsit az oldal blogiális mivoltát. Ha ez a két bejegyzés egy kicsit szárazra is sikerült, talán megérte leírni őket. A következő néhány bekezdésben megpróbálom feleleveníteni és leírni azokat a történéseket és hatásokat amelyek oda vezettek, hogy ma már rosszul érzem magam ha nincs a kezemben a fényképezőgépem, és mindent fotós szemmel nézek, mindenben a témát keresem. Lássuk… Az első alkalom, amikor gondolatként fogalmazódott meg bennem, hogy legalább hobbi szinten kellene foglalkozni a fotográfiával, az egyik ismerős lánnyal folytatott …

Így kezdtem el fotózni: első rész

Írhatnék most én is “Tőlem ezért nem kap nevezést jövőre a Goldenblog” címmel bejegyzést, de nem teszem. Nem is azért, mert nincs véleményem, de ami bökte a csőröm, azt javarészt megfogalmazták már mások, és velük sem foglalkozott senki érdemben, másrészt, mert inkább megpróbálok minőségibb és több tartalommal megjelenni. A cikk, amit most olvasol, Lotti ötlete volt, amolyan önéletrajzi ihletésű bejegyzés, ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni egy blogposzt kapcsán. Megpróbálom feleleveníteni, személyes, helyenként akár intim szálakkal átszőve bemutatni, milyen úton jutottam el a fotográfiához. Szeretném, ha az olvasóim nem csak a fotóst, de az embert is látnák ebben a blogban, az …

Csillagokból villám készült

Eredetileg csillagokat fotózni, illetve egy olyan projektet megvalósítani indultunk, amelyről egyelőre nem is szeretnék többet elárulni, mégis villámfotózás lett belőle. Már az indulás pillanatát sem sikerült jól kiszámolni, a naplementét pont elcsúsztuk, mire felértünk már nem sokat tehettünk. Nem baj, ha már ott voltunk, gondoltuk maradunk még egy kicsit, a többiek hallgatták a birkák – Őket most sikerült egyszer végre világosban is megcsodálnunk – kolompolását, én pedig a feljebb már említett projekten munkálkodtam egy kicsit, hátha… Nemsokára találkozhattunk a környéken vadászó illetővel is, szólt, hogy merre ne menjünk, mert arra Ő vadászni szeretne. Érthető, Ő nem akar börtönbe kerülni, mi …

Augusztus végén

…mindig elszomorodom egy kicsit. Hamarosan elmúlnak a forró nappalok, a langyos éjszakák, a hétvégi strandolások és a kánikula minden velejárója. Helyüket átveszik a lehulló falevelek, az egyre hűvösebb esték, a szüret, és a ködös kora őszi hajnalon csillogó harmatcseppek amelyeken kergetőzve táncolnak az egyre később kelő Nap első sugarai. Ez a világ rendje, de egy kicsit mindig az elmúlásra emlékeztet, már ilyenkor, pedig milyen messze vagyunk még attól, hogy a természet igazán felöltené őszi gúnyáját és abba burkolózva köszöntene minket. Szeretek ilyenkor egy kicsit kiülni valahova, és kémlelni a csillagos eget, hullócsillagokra vadászni, odakapni a fejem, egy-egy közeli zörejre és …

Állatkodás Nyíregyházán

Nyaralás gyanánt látogattunk néhány napra a nyár első felében a Nyíregyháza egyik büszkeségeként is aposztrofált állatparkba, és az amellett üzemelő Hotel Dzsungelt választottuk szállásként. Azt kell mondjam, hogy nem bántuk meg.  Rengeteg élménnyel és emlékkel gazdagodtunk, jó volt együtt, jó volt fényképezni egy kicsit és jó volt kikapcsolódni, mindenféle állatok hangjára ébredni és elaludni. Ránk is fért már egy kis kikapcsolódás noha az esküvők és a jövő építése miatt csak mostanra sikerült néhány fotót feldolgozni az ott készültekből és publikálni itt a blogon. Jobbára “ottvoltam” fotók, nincs bennük semmi extra vagy érdekes, de nem is ezért voltunk ott, a fő …

...102030...53545556...

Ez a weblap sütiket (cookie) használ, amennyiben tovább olvasod, hozzájárulsz a sütik használatához. További információért kattintson IDE.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close