Húzódott már egy ideje, hogy a Zselici Csillagoségbolt-parkba látogassunk, ugyanis az „utazást” Lottitól kaptam a névnapomra, ajándékba és sajnos mindig közbejött valami. Hol munka, hol telihold, hol pedig a felhők, vagy egyéb időjárási körülmények voltak azok amik miatt nem tudtunk ellátogatni az ország egyik legsötétebb területére fotózni. Az időjárás sajnálatos módon most sem volt a legkedvezőbb, érkezésünkkor még villámlott is, bár felhők szerencsére nem igazán voltak, volt viszont pára. Kár, hogy a villámlás végül abbamaradt, régóta szeretnék csillagokat villámokkal együtt fotózni, de majd máskor erre is sort kerítünk. A képeken látható narancssárgás-rózsaszínes foltokat, az alsóbb légrétegekben található párafoszlányokat megvilágító fényszennyezés …

Martina volt aki az oldalam webcímével fémjelzett töklámpást faragta édesanyjával, tavaly októberben, amiért cserébe akkor egy portréfotózást ajánlottam fel neki. Ő élt is a lehetőséggel, ám nem akármilyen feladat elé állított, hiszen a fotózás helyszínéül a város határában található István akna bányatelepet javasolta. Az épületegyüttesről annyit kell tudni, hogy 1925-ben épült, Gút Árpád és Gergely Jenő irodájának tervei alapján. Még így az összeomlás szélén is  van benne valami megfoghatatlan varázs, belépve üveg és építőanyag törmelékének keveréke kezd ropogásba és csörömpölésbe a talpunk alatt, mintha az építmények utolsó segélykiáltásait hallanánk.  A falakról pattogzó vakolat és festék, a kitört ablakok és a …

Napkeltére terveztünk a tett színhelyére érkezni és bár Lottiék kutyája (akit történetesen Cukinak hívnak) már egy órával a telefonomon beállított ébresztő időpontja előtt az ajtó berúgásával jelezte, hogy kialudta magát, itt az ideje, hogy felkeljünk és vele foglalkozzunk, meglepően frissen ébredtem. Az ablakon kinézve néhány kósza felhő kivételével tiszta égboltot pillantottam meg, örvendeztem is, irány hát fotózni. Az már persze út közben látszott, hogy fényünk nem sok lesz, érkeztek a felhők minden irányból, hogy a Napot eltakarják. Mindenfelől őzek szaladtak, amíg sütött a Nap gyönyörű volt a reggel, de mire a virágokhoz értünk sajnos eltakarták a felhők, lógott az eső …

Már március közepén szerettünk volna összefutni egy jegyes fotózás erejéig Eszterrel és Gabóval de mivel Ők is kaptak SMS-t. a belügyminisztérium utasítására inkább a gépjárművükben maradtak és mivel ott nehéz ügy jegyes fotózni, ha csak nem egy busszal rendelkezik az illető páros, el kellett halasztanunk a fotózást. Nem is olyan rég, március utolsó napjaiban sikerült pótolnunk ezt a hiányosságot és a Mecsekben elkészíteni az alábbi képeket. Ezúton szeretném megköszönni a fekete francia oroszlános autó sofőrjének, hogy megtapasztalhattam milyen is az autó csomagteréből havat „lapátolni”. Legközelebb kérlek, lassíts! Ennek ellenére klassz délutánt töltöttünk együtt, bár melegünk nem volt, gyönyörű napsütés segítette …

A 2013-as szezon képeit is tartalmazó Fine-Art fotókönyv tervei már elérhetőek IDE kattintva. A 2014-es szezon képeit tartalmazó Fine-Art foótkönyvek tervei már elérhetőek IDE kattintva. Ezen bejegyzés apropójaként az szolgált, hogy elkészültek a 2011-es, illetve 2012-es szezon képeit bemutató Fine-Art fotókönyv tervei. Nem kevés munka, tervezgetés, álmodozás, „szerinted, hogy lenne jó?!” (ezt általában magamtól, vagy Lottitól kérdeztem) – előzte meg ezeket a pillanatokat. Kénytelen voltam azzal szembesülni, hogy ami úgymond saját részre készül, az mindig sokkal tovább tart, főleg ha nincs határidő. Már pedig magamnak mégsem szabhatok határidőt, vagy ha szabok, akkor sem fogom betartani, ráadásul magamnak mindig sokkal nehezebb megfelelni, mint …

Amikor utoljára a kedvenc leánykökörcsin lelőhelyemen jártam, se hírét, se hamvát nem láttam a kis lila virágoknak, pedig kerestem Őket, csak éppen nem voltak még sehol. Aztán eltelt kicsit több mint egy hét és egy hirtelen jött hóvihar okozta katasztrófahelyzet miatt az egész ország felbolydult, mindenki erről beszélt, a közösségi oldalakon pedig tíz másodpercenként jelent meg helyzetjelentés akár fotó, akár szöveg formájában és persze elkezdtek megjelenni azok akik ebből is politikát csináltak. Távol az autópályákon elakadt kamionok dízelfüstös levegőjétől és a szalagkorlátok börtönében rekedt síelni induló családoktól, a Mecsek erdeiben előbújtak az első leánykökörcsinek és szépen csendben, nem harsogva, nem …

Nagyon itt volt már az ideje, hogy kimozduljak egy kicsit a lakásból, erre pedig jó alkalomnak bizonyult, hogy végre egy kicsit, de tényleg csak egy kis ideig jó idő volt. Meg is lepődtem mikor kiléptem az ajtón és vissza is mentem letenni a kabátomat, de ne szaladjunk ennyire előre. A kedvenc közösségi oldalamon, ami mi más lehetne mint a Facebook, kaptam egy tippet egy kedves barátomtól Vincze Gábortól, hogy merre lehet érdemes hóvirágokat keresni, természetesen kizárólag fotózás céljából, hiszen védett. Mivel nagyon nem volt kedvem egyedül menni, Lotti dolgozott, próbáltam találni valakit aki elkísér, de ez nem ment könnyen. Végül …

Még az évértékelő bejegyzés környékén kezdtem el összerakni a kétezertizenkettes évet tömörítő slideshowt de sajnos ez a munka többször is félbeszakadt, így abba a bejegyzésbe már nem férhetett bele a dolog. Ám most itt van, sokkal szebben megvalósítva, mint amennyire az akkori időbeosztásom engedte volna. Nem volt könnyű olyan zenét találni a videó alá, ami egyrészt passzol, másrészt elég hosszú, harmadrészt hangulatban is stimmel, de sikerült, itt van. Ezúton is köszönöm Dexter Britain önzetlen segítségét, amely abban nyilvánult meg, hogy CC licensz alatt tette közzé a videó alatt hallható remekművet. A slideshow elkészültében egyébként komoly szerepet játszott Lotti is, hiszen …

Álmosan nyúltam a telefonomért amikor az először rezegni kezdett. Máté barátom hívott akiről egy jó ideje csak keveset hallottam. Megkérdezte van-e kedvem egy rövidfilm forgatásán werkfotózni én pedig mivel úgyis szezonon kívül vagyunk, igent mondtam és mielőtt felocsúdhattam volna, egy nagyon pici, nagyon női és nagyon rózsaszín-narancssárga színű kisautóval száguldottam a főváros felé egy halom felszerelés egy grafikus-technikus és egy kameraman társaságában.  Az autó méreteiből adódóan igencsak átértékeltem, hogy mivel szállítható el egy filmes stáb teljes felszerelése, három ember és néhány különlegesen finom szendvics. Mint kiderült a  „LISZT hangjai” című kísérleti koreografikus mozgókép forgatására igyekeztünk amely, az Értékmegőrző | SAFE …

Gyönyörű havas reggelre ébredt a Mecsek aznap. Nem is volt kérdés, ha lehet, akkor a hegyen készítjük el Viki képeit. Először a Misina tető környékén kezdtünk el fotózni, de onnan „elzavartak” minket. Igen, elzavartak. Egy „Úr” nehezményezte, hogy ott vagyunk (pedig ekkor még csak a bemelegítőképek készültek) olyan stílusban lépett fel velünk szemben és olyan hangnemben kommunikált velünk, amilyet mióta fotográfiával foglalkozom, nem tapasztaltam, még a szórakozóhelyek részeg vendégeitől és a kidobóktól sem, pedig azért az éjszakában mindig akadnak „kedves” emberek. Még visszategezni is elfelejtettem, miután köszönés nélkül nekem szegezte a kérdést: –  Nem akarsz elmenni? Szó, szót követett, próbáltam …