Amikor utoljára a kedvenc leánykökörcsin lelőhelyemen jártam, se hírét, se hamvát nem láttam a kis lila virágoknak, pedig kerestem Őket, csak éppen nem voltak még sehol. Aztán eltelt kicsit több mint egy hét és egy hirtelen jött hóvihar okozta katasztrófahelyzet miatt az egész ország felbolydult, mindenki erről beszélt, a közösségi oldalakon pedig tíz másodpercenként jelent meg helyzetjelentés akár fotó, akár szöveg formájában és persze elkezdtek megjelenni azok akik ebből is politikát csináltak. Távol az autópályákon elakadt kamionok dízelfüstös levegőjétől és a szalagkorlátok börtönében rekedt síelni induló családoktól, a Mecsek erdeiben előbújtak az első leánykökörcsinek és szépen csendben, nem harsogva, nem …

Nagyon itt volt már az ideje, hogy kimozduljak egy kicsit a lakásból, erre pedig jó alkalomnak bizonyult, hogy végre egy kicsit, de tényleg csak egy kis ideig jó idő volt. Meg is lepődtem mikor kiléptem az ajtón és vissza is mentem letenni a kabátomat, de ne szaladjunk ennyire előre. A kedvenc közösségi oldalamon, ami mi más lehetne mint a Facebook, kaptam egy tippet egy kedves barátomtól Vincze Gábortól, hogy merre lehet érdemes hóvirágokat keresni, természetesen kizárólag fotózás céljából, hiszen védett. Mivel nagyon nem volt kedvem egyedül menni, Lotti dolgozott, próbáltam találni valakit aki elkísér, de ez nem ment könnyen. Végül …

Még az évértékelő bejegyzés környékén kezdtem el összerakni a kétezertizenkettes évet tömörítő slideshowt de sajnos ez a munka többször is félbeszakadt, így abba a bejegyzésbe már nem férhetett bele a dolog. Ám most itt van, sokkal szebben megvalósítva, mint amennyire az akkori időbeosztásom engedte volna. Nem volt könnyű olyan zenét találni a videó alá, ami egyrészt passzol, másrészt elég hosszú, harmadrészt hangulatban is stimmel, de sikerült, itt van. Ezúton is köszönöm Dexter Britain önzetlen segítségét, amely abban nyilvánult meg, hogy CC licensz alatt tette közzé a videó alatt hallható remekművet. A slideshow elkészültében egyébként komoly szerepet játszott Lotti is, hiszen …

Álmosan nyúltam a telefonomért amikor az először rezegni kezdett. Máté barátom hívott akiről egy jó ideje csak keveset hallottam. Megkérdezte van-e kedvem egy rövidfilm forgatásán werkfotózni én pedig mivel úgyis szezonon kívül vagyunk, igent mondtam és mielőtt felocsúdhattam volna, egy nagyon pici, nagyon női és nagyon rózsaszín-narancssárga színű kisautóval száguldottam a főváros felé egy halom felszerelés egy grafikus-technikus és egy kameraman társaságában.  Az autó méreteiből adódóan igencsak átértékeltem, hogy mivel szállítható el egy filmes stáb teljes felszerelése, három ember és néhány különlegesen finom szendvics. Mint kiderült a  „LISZT hangjai” című kísérleti koreografikus mozgókép forgatására igyekeztünk amely, az Értékmegőrző | SAFE …

Gyönyörű havas reggelre ébredt a Mecsek aznap. Nem is volt kérdés, ha lehet, akkor a hegyen készítjük el Viki képeit. Először a Misina tető környékén kezdtünk el fotózni, de onnan „elzavartak” minket. Igen, elzavartak. Egy „Úr” nehezményezte, hogy ott vagyunk (pedig ekkor még csak a bemelegítőképek készültek) olyan stílusban lépett fel velünk szemben és olyan hangnemben kommunikált velünk, amilyet mióta fotográfiával foglalkozom, nem tapasztaltam, még a szórakozóhelyek részeg vendégeitől és a kidobóktól sem, pedig azért az éjszakában mindig akadnak „kedves” emberek. Még visszategezni is elfelejtettem, miután köszönés nélkül nekem szegezte a kérdést: –  Nem akarsz elmenni? Szó, szót követett, próbáltam …

Így az év végéhez közeledvén azt hiszem eljött az ideje egy kis visszatekintésnek. Itt az ideje végignézni, hogy mit is csináltam idén és nagyjából körvonalazni, hogy merre tovább, hova is igyekszem, milyen céljaim vannak a jövőt tekintve. Rengeteg minden történt idén, nagyon sok kedves emberrel találkozhattam és azt hiszem írhatom, hogy mindannyian adtak nekem valamit magukból hiszen a legtöbb esetben olyan pillanatokban voltam mellettük a fényképezőgépemmel amelyek egyszeriek és megismételhetetlenek, én pedig megpróbáltam a lehetetlent, megpróbáltam fényképek formájában visszaadni valamit ezekből a pillanatokból. Rengetegszer kattant a fényképezőgépem zárszerkezete, ami temérdek fotót eredményezett, hivatalosan is fényképész és fototermék kereskedő lettem, ismét második …

A Varázspadlás egyik macijának fotójával és egy saját készítésű time-lapse videóval szeretnék áldott, békés, boldog ünnepet kívánni minden kedves látogatómnak, olvasómnak. Egyetek bejglit, pulykát és szeressétek egymást. Ha épp nincs kéznél a talp, vagy rossz az égősor, esetleg szénné égett a sütőben felejtett étkek egyike vagy mindegyike, számoljatok el tízig és ne ugorjatok egymásnak, elvégre ez a szeretet ünnepe. Ne feledjétek, az ajándék arról szól, hogy gondoltunk a másikra, nem pedig arról, hogy az milyen értékű. Ugyan idén sajnos nem volt időm a tavalyihoz hasonló nagyobb lélegzetvételű karácsonyi meglepetést készíteni, de azt hiszem belefér ha idén is a tavalyit osztom …

A következő néhány bekezdésben Lotti írását olvashatjátok, amit az én fotóim követnek majd. 🙂 A Macik a szeretet nyelvén beszélnek és nem ismerik a magázódást  – mondta Zizi néni, mikor beléptünk. Egy varázslatos hely, több mint 800 macival, hercegnő jelmezekkel, trónteremmel és hatalmas ágyakkal… báb és afrikai maszk-kiállítás autentikus sátorral és hangszerekkel… és minden kézbe vehető. Azt hiszem, gyerekkoromban így képzeltem el a mennyországot. Akárki tér be Pécsett a Varázspadlásra, az első dolog, hogy a szemei kikerekednek, az álla leesik és hosszú percekig tátva marad a szája, ahogy felfedezi Zizi néni csodabirodalmát. A Varázspadlás lakóiról már verseskötetet is írtak, könnyen elképzelhető, ahogy éjjel leszökkenve a polcokról és ágyakról nagy mulatságokat tartanak …

Rózsa és Maik egy igazán pécsi sorozatot szerettek volna magukról, némi karácsonyi, illetve téli hangulattal megfűszerezve. Viszonylag korán találkoztunk a belvárosban, hogy aztán a Niké szobornál készítsük el az első néhány képet. Nem panaszkodhattam, pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk, megvolt a közös hang, így egy-két kép elkészülte után már szinte élesben fotózhattam. Az első néhány kép még ismerős fotóalanyoknál is az ismerkedésé és a „fotós-modell” kapcsolati híd kiépítésének jegyében telik. Ha ez nincs meg akkor az egész anyag halott lehet, ezt pedig senki sem szeretné. A híd itt szinte azonnal felépült így következő megállónk egy nagyobb farakás volt, tetszett a …

 Talán emlékeztek még néhányan a szebb napokat is megélt, F. Buchta által vizsgadarabként elkészített Schüler von Bösendorfer versenyzongorára és Dorkára. Velük az első Őszi Hangok fotósorozatomban ismerkedhettetek meg és bár már akkor ígértem folytatást erre mostanáig kellett várni. Jóllehet közel sem előzte meg annyi előkészület és munka ezt a sorozatot mint a korábbi képeket, de azt hiszem írhatom, hogy ez sem sikerült rosszul, sőt… Ha már ott voltunk készítettünk néhány anya-lánya fotót is, ugyanis Réka édesanyja, Tímea is elkísért minket a fotózásra. Jó volt látni, hogy valóban támogatni és segíteni jött és nem ellenőrizni, ahogyan azt sok szülő tette volna …