Nehezen indult be ez a hét, nem tudtam annyit aludni, hogy kipihentnek érezzem magam és akármibe kezdtem, az nem sikerült. Vannak ilyen időszakok, van, hogy tovább tartanak, van, hogy hamarabb véget érnek, de tény, hogy sokszor segít egy pozitív élmény abban, hogy másfelé induljon velünk a szekér. Tényleg nem voltam egyben, de aztán jött ez a két vidám kismama, fülig érő mosollyal az arcukon és tíz perc alatt minden bajunkat elfelejtettük Lottival, pedig Ő is fáradtan, ráadásul munka után döntött úgy, hogy velünk tart a fotózásra. Vicára talán emlékeztek, Ő látható azon az esküvői fotón, amit már nagyon sokszor, nagyon …

Komoly izgalmakkal kellett szembenéznünk, már az odaúton, ugyanis leengedett ablakkal autóztunk át a Mecseken, hogy a kiszemelt helyszínre jussunk, amikor az egyik kanyarban valami, hatalmasat koppant a fejem mellett a B oszlopon, majd  elzúgva a fejem mellett, az anyósülésen helyet foglaló Anna menyasszonyi ruháján állt meg. Ez a valami egy szép méretes lódarázs volt, amely szerencsére eléggé elkábult ahhoz, hogy ne rontson ránk, így megkértem Annát, hogy hagyja el az autót. Kint aztán kikapcsoltuk a rovart és folytattuk utunkat az abaligeti hármaskereszthez ahol viszont nem volt fény, ráadásul akkora árok választotta el az úttól, hogy menyasszonyunknak, vagyis Lázár menyasszonyának esélye …

Az utóbbi néhány napban a szokásosnál is több időt töltöttem a szabad ég alatt, éjszaka, amikor a normális emberek alszanak. Mármint akiknek nem vált a szenvedélyévé az éjszakai fotózás az elmúlt években. Imádok a Mecsekben autózva helyszínek után kutatni, az autó reflektorának fényénél csodálni a vadakat, és egy alkalmasnak vélt helyen félrehúzódva becsukni a kocsi ajtaját, hogy aztán amikor az autó belső világítása lekapcsolódik felnézzek és csodát lássak. Mert a csillagos ég egy csoda, olyan csoda amit nap mint nap láthatnánk, de akkora városokat építettünk, hogy a fényszennyezéstől csak a legvilágosabb néhány csillag látszik, már ha látszik. Kalandos, vidám, de …

Megint korán keltünk, bár mire a koncertközpont parkolójába értünk, az álmos pislogást némi izgalom váltotta fel. A  nap még épphogy csak kibújt a horizont mögül, bearanyozva mindent, kiváló ellen- és élfényt adva Annaának és Lázárnak. Alig vártam ezt a fotózást, mint ahogy mostanában szinte minden fotózást nagyon várok. Szerencsére pont olyan arányban van az utómunka és a feldolgozás, hogy egyik sem válik unalmassá, mert váltják egymást. Emellett persze dolgozom még egy másik projekten is, amiről egyelőre nem is írnék többet, ha eljön az ideje úgy is látni fogjátok. Szóval nekivágtunk a Zsolnay Negyednek, a fények gyönyörűek voltak és talán mondhatjuk, …

Mostanában elég sok jegyesfotózáson vettem részt, ami mindig új és új energiákkal töltött fel. Hiába kellett szanaszét szakadnom ahhoz, hogy mindenhova oda érjek időben és hiába kellett egy csomó mindent csinálnom, nagyon jó érzés volt ennyi vidám egymást szerető emberrel dolgozni. Anett és Miklós sem volt ezalól kivétel. Már a fotózás elején sejteni lehetett, hogy nem lesz unalmas a találkozás első perceit követő néhány óra, de azt mi sem sejtettük, hogy ilyen jól fogunk szórakozni. Lotti azt mondta az arcizmai is megfájdultak annyit nevetett, a fényképezőgép kijelzőjén visszanézve a képeket pedig ismét úgy éreztem, hogy a boldogság és a szerelem …

Régen volt igazán blogos bejegyzés, ezért úgy gondoltam itt az ideje ilyesmit is posztolni. Mivel ma megműtöttek – semmi komoly csak egy kis rutinvagdosás amit képmanipulációs szoftverrel csak időlegesen oldhattunk volna meg – így van időm irkafirkálni egy kicsit. Múlt pénteken csillagokat fotózni indultunk. Majdnem Pécsváradig jutottunk amikor úgy döntöttünk, hogy mivel túl sötét van a Google Earth segítségével talált tavak valóságban történő lokalizációjához, megfordulunk és a Pereked előtti keresztnél táboroztunk le egy kis csillagvadászat reményében. Ez a hely, bár erősen fényszennyezett környéken található, még mindig az egyik kedvencem. Valahol a távolban egy gulya kolompolt és néha kutyák ugatása töri …

Emőke és Marci egy bogaras páros, a szó legszorosabb értelmében. Szoktam kérni a pároktól, hogy a jegyes fotózásra hozzanak magukkal valami rájuk jellemző kiegészítőt, vagy tárgyat amivel adott esetben pózolhatnak, de autó eddig még nem került a terítékre ilyen tekintetben, pedig már egy ideje akartam ilyet, csak nem voltak adottak hozzá a feltételek. Emőke és Marci tehát egy VW Bogárral gurultak le a fővárosból egy kis fotózkodásra. Azt mondták, hogy a billentyűzet is eszükbe jutott mint lehetséges kiegészítő, de inkább maradtak a Boginál, mert, hogy így hívják a felújított négykerekűt, ami egyébként egy 1972-es alvázra épített ’83-as karosszéria. Még a …

Olyan ötlettel kereste meg Bergics Balázs kollégámat egy leendő vőlegény, amely még talán egy romantikus amerikai vígjátékból sem lógott volna ki túlzottan. Az alapötlet az volt, hogy szeretett városunk főterén, élő betűket formálva, piros pólós emberekkel írják majd ki, „Hozzám jössz?”. Na, jó az alapötlet egy molinó volt, az élő betűket már Balázs dobta be a kalapba, de a képeket elnézve jó ötlet volt. A leendő ara egy Pogányból felszállt kis repülőgép fedélzetéről figyelhette a nem mindennapi kezdeményezés résztvevőit, akik a végén integetve, tapsolva, kiabálva gratuláltak az újdonsült jegyeseknek miután telefonon értesítették a szervezőket: a hölgy igent mondott. Balázs megkért, hogy készítsek …

Minden rendben volt.Korán kellett ugyan kelni, amit bevallom, nem szeretek, de ez nem tudta elrontani a kedvem. Már az odaút sem telt eseméyntelenül, alig hogy elhagytam a Pécs táblát, az út mentén legelésző őzeket pillantottam meg. Nem sokkal ezután el is határoztam, hogy félreállok és az anyósülésre helyezem át a felszerelésem egy részét, hátha sikerül elkapni egy-két vadat. Sajnos onnantól kezdve, hogy a nagyobbik váz és a teleobjektív elérhető közelségben volt egy legyet sem láttam, nem hogy nagyobb élőlényeket. Megérkezvén rövid keresgélés után megtaláltuk egymást Eszterrel, és kezdetét vette a kellemes rohanás. A fodrásznál szerencsére viszonylag hamar elkészültünk így folytattuk utunkat …

Angéla hatig dolgozott. Még éppen sikerült elcsípnünk a virágzó napraforgótáblát, mielőtt az elmúlt hetekben tapasztalt hihetetlen kánikula hatására teljesen kókadtá váltak volna a virágok, így elkészülhettek az alábbi fotók. Persze meleg volt már akkor is, lógott is a nyelvünk rendesen, de azért igyekeztünk jól érezni magunkat, ami azt hiszem sikerült is. Sajnos a gyomnövényzettel nem volt szerencsénk, a végén véletlenül nekem is sikerült belesétálnom egy csalánosba, pedig a többiek szóltak, hogy ott van, csak én a keresőben nem láttam. Angéla, Zoltán: az esküvőn találkozunk! 🙂