Lassan már le sem kell írnom, hogy nehezen keltem fel, hiszen a kora reggel készült képekből úgyis tudni fogjátok.  Viccet félretéve, ahogyan azt este megjósoltam, reggelre szép tejfölszerű köd képződött, így nagy nehezen felkeltünk és útnak indultunk, hogy készítsünk néhány fotót az ébredező Pécsről. A Niké szobornál kezdtünk, majd a Tubes kilátó felé vettük az irányt, ahova végül is nem jutottunk el. Fiatal őzek legelésztek ugyanis békésen a Lapisi út szélén, ez pedig olyan téma, ami ritkán adatik meg egy magamfajta koca-természetfotós számára. Először üresbe tettem a váltót és lassan elkezdtem gurulni feléjük, tolatva. Felnéztek, de nem zavartatták magukat különösebben. …

Tudom, hogy nagy divat lett most szépen sorban „fúúúj Halloween”-t kiáltani, mert az külföldi és azt utáljuk, de a tökfaragást én speciel tökre szeretem. No, nem csinálni, mert kézügyességem semmi, de megnézni a végeredményt aztán lefotózni az tökjó. Idén szerettem volna tököt faragni, de az utolsó darabot is az orrom elől vitték el így tök és bármiféle kézügyesség hiányában inkább felajánlottam egy portréfotózást annak aki kifarag egy tököt, amiben szerepel az oldal webcíme. Végül Király Martina és Rostás Nikola voltak akik rekordidő alatt szerezték be az alapanyagot és faragák ki a képeken is látható töklámpást. Ezúton is hálásan köszönöm nekik, …

Ahogy az újonnan megismert párok fotózásának is megvan a maga romantikája, ugyanúgy jó érzés lehet ismerősöket, jó barátokat fotózni, főleg, ha ott voltál akkor, amikor megismerkedtek és ismered a történetüket, az első pillantástól egészen az eljegyzésig. Ünnepeltünk, amikor Viki és Norbi először találkoztak, Norbi egy maciszörpre hívta meg Vikit, az ajtó felett pedig ez állt „Jobb Mint Otthon”. Viki, Norbi: kívánom nektek, hogy amikor majd összeházasodtok, sehol se legyen jobb mint otthon, egymás mellett. Szeressétek egymást mindig úgy, ahogyan most és látszatok mindig ugyanolyan boldognak mint a képeken.

A panoráma nagy verzióját IDE kattintva éritek el, de lejjebb is találtok még néhány képet. 🙂 A fenti panorámafelvételen látszik, hogy mennyire gyönyörű is volt a ma reggel. A Nap alig volt még a horizont felett, amikor úgy döntöttünk, hogy a Niké szobortól a Flóra pihenő felé vesszük az irányt és azt hiszem írhatom, hogy nem döntöttünk rosszul.  Az egész város a lábunk előtt hevert, de alig láthattuk, hiszen finom, könnyű ködtakaró borította, amelyet valamiért nem szárítottak fel rögtön a Nap első sugarai, inkább táncba hívták a ködfoszlányokat. Lélegzetelállító látvány volt, ahogyan a Nap első sugarai megcsillantak a párás levegőben …

Nagyméretű panorámáért kattintsatok IDE. Ma reggel fáradtan autóztam át az Újhegyet Nagykozárral összekötő keskeny útszakaszon, de olyan köd volt, hogy a kíváncsiságom legyőzte a lustaságomat és egy tankolás után már úton is voltam, hogy magasabbról nézzem és fotózzam végig a napfelkeltét. Először a Francia emlékműhöz indultam, de a nap totál más irányból sütött, így inkább a Niké szobornál táboroztam le. Mesés látvány volt ahogyan a Nap első sugarai táncolni kezdtek a hajnalban leereszkedett ködfoszlányokon. A városban szinte nem is látszott a köd, de fentről jól kivehető volt, pazar látványt nyújtott az arra járóknak. Szerintetek megérte korán kelni?

– Mi lesz ha esik? – kérdeztem Diától a Lotti által a fülemhez tartott telefonban, miközben szakadó esőben vezettem a főváros irányába. Persze Andris aki kutató-meteorológus tudta, hogy nem fog esni, bár ebben én még a nagy nap reggelén sem tudtam igazán hinni.  A szállás ajtaján kilépve, barátságtalan, hűvös, ködös, felhős időjárás fogadott és az eső is szemerkélt. Féltem, hogy mégsem lesz jó idő. Aztán  Dunakeszi repterére érve már kezdtem hinni a dologban, kezdett felszakadozni a felhőzet, egy-egy kósza napsugár is előkerült, ami reményt adott nekünk. Reményt arra, hogy gyönyörű időnk legyen. A reptér amúgy egészen biztosan el van varázsolva. …

Angéla és Zoltán sok szempontból különleges páros, elég ha csak a víz alatti Trash The Dress fotózásra gondolunk, amit velük (vagy ellenük?!) követtünk el nem is olyan régen. Persze azért is különlegesek számomra mert régóta ismerem őket és azt hiszem mondhatom, hogy mindketten jó barátaim. Kedves, szeretetre méltó emberek, akik úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket, no persze ez a többi párosomra is igaz. A napokban egy másik fotózás kapcsán írtam is erről. Jó dolog ismerősöket, barátokat fotózni, főleg ha ismered a történetüket, vagy legalább a történetük egy részét. Szóval a PTE Természettudományi Karának botanikus kertjében találkoztunk, itt került ugyanis …

A kép forrása: http://wordpressapi.com Amikor elindult az oldal, azt hittem, hogy jó ideig nem kell majd hozzá nyúlni. Írtam is akkor erről bejegyzést, nagyjából egy hónapnyi munkám volt benne és sok-sok segítséget kaptam másoktól is, amit ezúton is köszönök! Aztán a tárhelyszolgáltató, akinél az oldal akkor lakott, úgy döntött, lecseréli a szerverét, kaptam tőlük egy e-mailt, amiben leírták, hogy mik a teendőim ezzel kapcsolatban. Amikor az oldal a saját számítógépemről átköltözött hozzájuk, végbement egy karakterkódolás konverzió az adatbázison, mivel Ők nem UTF8 karakterkódolást használtak, ahogyan az én számítógépemen a „fejlesztés” idejére rögtönzött szerver, hanem latin2-t. Persze ebből én mit sem …

Régóta dédelgetett álmom egy igazi Trash The Dress sorozat elkészítése, amely bár itthon még viszonylag új keletűnek számít, nem feltétlenül teljesen elvetendő, ha az ember esküvőt tervez.  A TTD (Trash The Dress – Tedd Tönkre a Ruhád) az esküvőfotózás egy a tengerentúlról elindult kreatív ága, melynek során a pár az esküvő után valamilyen módon tönkreteszi a ruhát, ezt pedig megörökítteti. A dolog gondolati háttere, hogy mivel örök hűséget fogadtak egymásnak, nem lesz többé szükségük menyasszonyi ruhára, az esküvői öltönyre. Nem kevés szervezés, időpont egyeztetés és tervezgetés előzte meg ezt a mostani fotózást, és azt kell, hogy mondjam, hogy egyedül erre …

Na, jó csak az oldal, én ugyanaz a kis termetű szakállas, vigyori fotós maradtam aki voltam. Már régóta gondolkodtam rajta, hogy változtatni kellene néhány dolgon, aztán végül úgy döntöttem, hogy egyszerűbb a nulláról elindulni mint a régi oldalon megváltoztatni mindent, így augusztusban vettem egy nagy levegőt és nekikezdtem. Nem volt zökkenőmentes a dolog, rengeteg segítséget kaptam, Borbás Mátyás barátomtól, Wilhelm Tamás barátomtól és Haris Ádám barátomtól is. Köszönet érte mindenkinek (remélem nem maradt ki senki)! Szóval mostanra elvileg mindenkinél befrissült a DNS és az új oldal jelenik meg amikor rám kattint. Lássuk mi változott: Az oldal mától gyorsabb, hazai szerveren lakik, Az oldal WordPress alapokra költözött, …