A következő néhány bekezdésben Lotti írását olvashatjátok, amit az én fotóim követnek majd. 🙂 A Macik a szeretet nyelvén beszélnek és nem ismerik a magázódást  – mondta Zizi néni, mikor beléptünk. Egy varázslatos hely, több mint 800 macival, hercegnő jelmezekkel, trónteremmel és hatalmas ágyakkal… báb és afrikai maszk-kiállítás autentikus sátorral és hangszerekkel… és minden kézbe vehető. Azt hiszem, gyerekkoromban így képzeltem el a mennyországot. Akárki tér be Pécsett a Varázspadlásra, az első dolog, hogy a szemei kikerekednek, az álla leesik és hosszú percekig tátva marad a szája, ahogy felfedezi Zizi néni csodabirodalmát. A Varázspadlás lakóiról már verseskötetet is írtak, könnyen elképzelhető, ahogy éjjel leszökkenve a polcokról és ágyakról nagy mulatságokat tartanak …

Rózsa és Maik egy igazán pécsi sorozatot szerettek volna magukról, némi karácsonyi, illetve téli hangulattal megfűszerezve. Viszonylag korán találkoztunk a belvárosban, hogy aztán a Niké szobornál készítsük el az első néhány képet. Nem panaszkodhattam, pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk, megvolt a közös hang, így egy-két kép elkészülte után már szinte élesben fotózhattam. Az első néhány kép még ismerős fotóalanyoknál is az ismerkedésé és a „fotós-modell” kapcsolati híd kiépítésének jegyében telik. Ha ez nincs meg akkor az egész anyag halott lehet, ezt pedig senki sem szeretné. A híd itt szinte azonnal felépült így következő megállónk egy nagyobb farakás volt, tetszett a …

 Talán emlékeztek még néhányan a szebb napokat is megélt, F. Buchta által vizsgadarabként elkészített Schüler von Bösendorfer versenyzongorára és Dorkára. Velük az első Őszi Hangok fotósorozatomban ismerkedhettetek meg és bár már akkor ígértem folytatást erre mostanáig kellett várni. Jóllehet közel sem előzte meg annyi előkészület és munka ezt a sorozatot mint a korábbi képeket, de azt hiszem írhatom, hogy ez sem sikerült rosszul, sőt… Ha már ott voltunk készítettünk néhány anya-lánya fotót is, ugyanis Réka édesanyja, Tímea is elkísért minket a fotózásra. Jó volt látni, hogy valóban támogatni és segíteni jött és nem ellenőrizni, ahogyan azt sok szülő tette volna …

Elképzelni és remélni sem tudtam volna jobb lezárását az idei esküvős szezonnak mint Teo és Árpi esküvőjét. Minden úgy volt és ott volt ahogyan azt szerettem volna. Egyedül talán csak az tört némi borsot az orrom alá, hogy a dupla vállpántom egyik felét sikerült édesapám autójában felejtenem amit még kora reggel az ország másik felébe vittek így nélküle kellett megoldanom ami persze nem volt egyszerű de azért sikerült. Bízom benne, hogy ennél nagyobb problémám sohasem lesz. 🙂 A kreatív fotózást a Papucsban kezdtük, ami még akkor is jó alaphangulatot teremtett ha tudtuk, hogy egyikünk sem fogyasztott semmilyen alkoholtartalmú italt. Muszáj …

avagy, hogyan segítsem a fotós munkáját az esküvő előtt, közben és után? Az esküvő életetek egyik, ha nem a legdrágább bulija. Fontos, hogy jól érezzétek magatokat közben, hogy rátok jellemző legyen, hogy a magatokénak tudjátok érezni. Ez az írás a fotós kiválasztására és a vele való együttműködésre fókuszálva igyekszik segíteni egy kicsit ebben. Telis tele vannak az online fórumok, kérdezős-válaszolós oldalak és esküvői csoportok (leendő) párok kérdéseivel azzal kapcsolatban, hogy hogyan válasszanak fotóst, érdemes-e egyáltalán professzionális esküvői fotográfust megbízni. Fotós?Minek? Rengeteg helyen olvasom, hogy felesleges pénzkidobás fotósra költeni, mert úgyis mindenkinél lesz fényképezőgép és a Józsi meg a Klári esküvőjén …

Napok óta posztolok a személyes Facebook falamra egy rudliról. Minden áldott reggel békésen legelésznek, méghozzá ugyanott, ugyanakkor. Egészen addig a pontig teszik ezt, amíg olyan közelségbe nem érek a fényképezőgépemmel, hogy esetleg képeket is készíthessek róluk. Ma nem hagytam magam, bár tény, hogy tanulságos volt a mai reggel, több szempontból is. Egyrészről rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan hülye ezen a világon aki kistelével az őzek után futva próbálja meg őket lefotózni, a nálam értelmesebbek lest építenek, de legalábbis álcahálóval vagy lessátorral próbálkoznak, esetleg megfelelő gyújtótávolságú objektívvel fényképeznek, bár ez utóbbi igen drága mulatság. Mindenesetre ezt …

Verőfényes napsütésre ébredhettünk azon az október eleji szombaton, pedig álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen gyönyörű időnk lesz. Anett és Miklós mertek álmodni és nem is kellett csalódniuk. A nap hét ágra sütött és kellemes őszi napnak néztünk elébe. Azt hiszem, lehet ebben némi varázslat, már ha az önmagában nem lenne elég varázslatos, hogy két ember összeköti az életét. Lehet akármilyen zimankó, vagy ítéletidő, ha esküvő van, szinte biztosan enyhül egy kicsit. Egy gyors kreatív fotózás után a kikérők következtek majd a Székesegyházba mentünk, ahol Anett és Miklós Isten színe előtt is örök hűséget fogadtak egymásnak. Itt egy kis …

Ahogyan tavaly is, idén is megrendezésre került a Mecseki Mikulás Találkozó, amely immár hagyományosan a régió egyik legrangosabb szakmai konferenciája a témában. A jósági indexek alakulása mellett, idén szó esett arról is, hogyan tűnhet egy tollpihe segítségével könnyedén a gyermekek kíváncsi szeme elől a Mikulás, de a csillámporkészletek feltöltése is napirendi pont volt. A találkozót követően természetesen az elmaradhatatlan szaloncukorosztogatós flashmob is a program része volt, amelyhez idén a ZOO Pécs Luna nevű lámája is csatlakozott a gyermekek legnagyobb örömére. Természetesen ide csak a képek egy részét töltöttem fel, aki esetleg meglesné a többit is az a Facebookon megtalálja őket, lehet …

Nagyon régóta terveztem egy sorozatot az őszi erdőről, de mindig volt más, volt fontosabb elfoglaltság. Persze kifogásokat keresni mindig egyszerűbb, ezért tegnap úgy döntöttem, hogy tartok egy rövid pihenőt képfeldolgozás és fotókönyvtervezés közben és kilopózunk az erdőbe, hogy megnézzük még mindig olyan elképesztően vörös-e  mint két nappal korábban volt. Jelentem igen. A sárgától a vörösig milliárd árnyalatban pompázik az erdő, lélegzetelállítóan szép őszi ruhája. A levélpázsitot csak itt-ott töri meg egy-egy korábban arra járt vad nyoma, az avarban gombák, a fákon moha nő. Persze a szakadékba lemászni és ugyanezt vissza, nem volt a legkellemesebb elfoglaltság, de úgyis kell a mozgás.

Újabb „drágaszág” bővíti egy ideje a fotós eszközparkomat egy Canon EF 16-35mm 2.8L II USM objektív személyében. Ideje volt már meglépni ezt, több forrásból is hallottam vissza, hogy mások kevésbé rajongtak azért, hogy időnként kölcsön eszközökkel is fotóztam. Gondolom Ők mindig csakis saját eszközzel vállaltak munkát és még csak nem is gondoltak soha arra, hogy béreljenek/kölcsönkérjenek akár csak egy ceruzaakkut is, az eszközök árát pedig eszköz hiányában árokásással szedték össze. Persze a fő ok nem ez volt, hanem az, hogy régóta nagy álmom volt a fenti lencse, nagyon jókat hallottam róla, ezért nem volt kérdés, hogy beszerzem-e, inkább csak az, hogy …