Régóta hiányzott egy babafotós anyag, ennek megszervezése pedig nem volt egyszerű, tekintve, hogy viszonylag távol állnak tőlem a picik, nem volt soha kisebb testvérem, sőt egyelőre családon belül is viszonylag ritka a tíz évesnél fiatalabb gyermek. Ennek megfelelően nem kis félelmekkel indultam el Zsófiékhoz két hete, hogy végre lencsevégre kaphassam az unokaöccsét, Milánt. Milánra egy rossz szavunk nem lehet, majdnem egy órán keresztül, mászott, játszott, mosolygott, pózolt, hagyta, hogy fotózzam, sőt a vége felé már felém is hajlandó volt egy-egy mosolyt megereszteni, szóval a félelmeim alaptalannak bizonyultak. Nektek is hoztam néhány képet a kis srácról, remélem hasonlóan jó érzéseket kelt …

Az előrejelzések ellenére szép időnk volt, a templomi szertartás némi késéssel ugyan, de gördülékenyen ment, szóval egyáltalán nem volt okom panaszra Betti és Géza nagy napját illetően. Aztán elérkeztünk a kreatívfotózás helyszínére. Két nappal korábban még pipacsoktól vöröslött az egész terület, ám most csak a földön heverő száraz piros szirmok árulkodtak arról, hogy korábban egy pipacsmező piroslott itt. Persze azért nem keseredtünk el, megoldottuk a problémát és azt hiszem bátran mondhatom, hogy pipacsok nélkül is jól éreztük magunkat. Ezután a polgári szertartás következett, ami szintén gördülékenyen ment, én pedig még mindig elérzékenyülök ilyenkor. Azért arról majd írok, ha egyszer nem. 🙂 …

Tudom-tudom, megint a búza, de van mentségem. Szóval az úgy kezdődött, hogy a múlt héten egy helyi kocsmában múlattuk az időt, hogy végignézzük a Holland válogatott elkeseredett küzdelmét a megszálló Német csapattal szemben, ami persze eredménytelennek bizonyult, a narancsmezesek elképesztően gyengén játszottak. Persze mi azért nem keseredtünk el nagyon, ki almás, ki körtés, ki pedig áfonyás ciderbe folytotta a bánatát. Ekkor jött az ötlet Zsófitól, hogy milyen tök jó lenne már ha nyernénk a gyártó által a népszerű közösségi oldalon futtatott promócióban, poharakat és/vagy egy marékkal az italból. Fogtuk hát tegnap a fényképezőgépet és ismét csak a közeli búzatáblát vettük …

Ritkán jut el hozzám olyan megkeresés, aminél a fotózás dátuma ennyire közel van a kapcsolatfelvétel időpontjához és még ritkábban fordul elő, hogy ennek másnapján kell fotózni. Persze nem zárkózom el az ilyesmitől, csak ilyenkor még több odafigyelés szükséges, hiszen nincs idő megismerni a modellt, nincs idő kialakítani a fotós-modell kapcsolatot, rosszabb esetben nem is sikerül a fotózás előkészületei előtt kapcsolatba lépni a modellel, beszélgetni meg aztán végképp nem. Nem történt ez másképp most sem, a Tettyére beszéltünk meg találkozót és bár a nap még magasan volt, igyekeznünk kellett, mert sejtettük, hogy idő szűkében vagyunk. Mire elpakoltunk már dörgött az ég, …

Sajnos ez a bejegyzés eltávolításra került, mivel volt aki nem volt képes értelmezni az alább leírtakat. Ha kiderül az illető kiléte, tudatni fogjuk veletek, hogy megköszönhessétek neki! A következő néhány kép jellegéből adódóan megköveteli, hogy noha ez az oldal alján is jelezve van, külön is megemlítsem, hogy a képek bármilyen nemű felhasználása, újraközlése, módosítása a modell és a szerző írásos beleegyezése nélkül szigorúan TILOS (ilyet meg nem adunk :), és azonnali jogi lépéseket von maga után. A fotók tartalmazhatnak olyan elemeket melyek miatt megtekintésük csak 18 éven felülieknek ajánlott. Továbbá kérek mindenkit, hogy ha véleményt nyilvánít, azt kulturált formában tegye! Mivel láttuk, …

Régebb óta terveztük Borbás Matyival, hogy ha egyszer végre tiszta idő lesz, keresünk valami jó kis helyet messze a várostól ahol kedvünkre fotózhatjuk a csillagos eget, de vagy időjárás, vagy eszköz, vagy idő hiányában – esetleg ezek valamilyen együttállásának következtében – erre egészen tegnapig várni kellett. Este tizenegy körül indultunk, számtalan kisebb-nagyobb vadállattal és persze milliónyi kátyúval találkoztunk utunk során. Kellemes idő volt, bár hajnalra feltámadt kicsit a szél, ám ez sem szegte kedvünket. Hoztam néhány fotót is az „eseményről„, a fenti képre kattintva megnyílik a galéria. Ezúttal nem ígérem, hogy gyakoribb frissítés lesz, megint fenekestül felfordultak a dolgok körülöttem, ezért …

Hiába imádkoztunk jó időért, végül ez az opció sajnos elmaradt Heléna és Máté nagy napját illetően, ennek ellenére azt hiszem nem csak a magam nevében beszélek amikor azt mondom: Ez baromi jó volt! Komolyan, én ilyen esküvőket szeretnék fényképezni! Már a fodrásznál gyanús volt, hogy itt valami egészen jó buli készülődik, pedig akkor még csak a koszorúslányokkal találkoztam. Nagyon jó volt végre megint ennyi vidám és jókedvű ember között dolgozni, a fodrász és a sminkes tették a dolgukat, rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak ezúton is köszönöm nekik! Az öltözködést követően készítettem néhány csoportképet a koszorúslányokról, a párról és a tanúkról …

A Fekete Hattyú szerepében Nyári Fannit tisztelhetjük azon a néhány fotón amit most közreadok itt a blog hasábjain. Ezeket a képeket részben már láthatták azok akik követik a közösségi médiában végzett ténykedésem, így voltak képek amik a tumblr-en, voltak amik a Facebookon és voltak amik a Pinteresten láttak napvilágot az elmúlt hetekben. Elkészültem a teljes képanyaggal, bízom benne, hogy elnyeri majd mindenki tetszését. A tervek alapján a következő időszakban is lesz mivel frissíteni a blogot, bár a gyakoriság, mint azt az elmúlt napokban láthattátok valószínűleg csökkenni fog valamelyest, megpróbálom ezt minőséggel kompenzálni. Tartsatok velem a továbbiakban is! Szép fényeket!

Egész héten tervezgettem, hogy Leánykökörcsin után kutatva nekiindulok a Mecseknek, de végig úgy alakult, hogy ez a dolog kimaradt. Ma reggel azonban úgy döntöttem, hogy hiába a fáradtság, a rosszullét csakazért is elindulunk. Lotti segített az elhatározásban, ezért köszönet neki. A helyszínre utaló a tippet pedig Balázstól kaptam neki pedig ezt köszönöm. Igyekszem folyamatosan friss tartalommal feltölteni a blogot, ami a látogatottságon is meglátszik. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki velem tart, és rám kattint. Próbálom meghálálni! Szép fényeket!

Azóta nagy álmom egy fotóval bekerülni a National Geographic Magazinba, hogy először fényképezőgépet vettem a kezembe. Ez az álom megvalósulni látszik, ugyanis tegnap e-mailben és telefonon is megkerestek a laptól. A meglepettségtől először levegőt is alig kaptam, szememmel kapkodva kerestem a kandi kamerát, főleg amikor a telefonban azt mondták, hogy a „Gondviselés” című képem a „Hónap Képe” lett. Így hát akit érdekel a kép nyomtatásban, illetve kíváncsi az elkészítésének körülményeire, az a National Geographic Magazin áprilisi számából mindent megtudhat. Szép fényeket!:)