Régebb óta terveztük Borbás Matyival, hogy ha egyszer végre tiszta idő lesz, keresünk valami jó kis helyet messze a várostól ahol kedvünkre fotózhatjuk a csillagos eget, de vagy időjárás, vagy eszköz, vagy idő hiányában – esetleg ezek valamilyen együttállásának következtében – erre egészen tegnapig várni kellett. Este tizenegy körül indultunk, számtalan kisebb-nagyobb vadállattal és persze milliónyi kátyúval találkoztunk utunk során. Kellemes idő volt, bár hajnalra feltámadt kicsit a szél, ám ez sem szegte kedvünket. Hoztam néhány fotót is az „eseményről„, a fenti képre kattintva megnyílik a galéria. Ezúttal nem ígérem, hogy gyakoribb frissítés lesz, megint fenekestül felfordultak a dolgok körülöttem, ezért …

A Fekete Hattyú szerepében Nyári Fannit tisztelhetjük azon a néhány fotón amit most közreadok itt a blog hasábjain. Ezeket a képeket részben már láthatták azok akik követik a közösségi médiában végzett ténykedésem, így voltak képek amik a tumblr-en, voltak amik a Facebookon és voltak amik a Pinteresten láttak napvilágot az elmúlt hetekben. Elkészültem a teljes képanyaggal, bízom benne, hogy elnyeri majd mindenki tetszését. A tervek alapján a következő időszakban is lesz mivel frissíteni a blogot, bár a gyakoriság, mint azt az elmúlt napokban láthattátok valószínűleg csökkenni fog valamelyest, megpróbálom ezt minőséggel kompenzálni. Tartsatok velem a továbbiakban is! Szép fényeket!

Már ezren követtek Facebookon. Ez nem csak azért örömteli mert egyre csak gyarapszik a „rajongói tábor”, hanem azért is, mert sorsoltunk és ebből kifolyólag fotóztunk is. Máté Gabriella volt a szerencsés, aki a Mecsek egyik még havas völgyében került a fényképezőgépem elé, és nem okozott csalódást. Profi modellként pózolt a fogcsikorgató hidegben, és amíg én nagykabátban és téli bakancsban is vacogtam, addig Ő nagyon élvezte a fotózást. De, hogy ne csak én beszéljek, álljon itt Gabi levele amelyet a Facebookos oldalamra írt: „Kedves Mindenki! Szeretném megosztani veletek a történetemet!Egyszer volt hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl élt …

…mert azért ez sem fenékig tejfel. Az MLZphoto blogban írtam néhány szösszenetet az esküvőfotózásról. Ezen gondolatok egy részét már itt is olvashattátok ilyen-olyan formában, de amit nem, azt itt is közlöm, biztos ami biztos alapon. Persze, nagyon szeretem ezt csinálni, de kár lenne tagadni, hogy mindig vannak tényezők, amelyek komoly kihívást jelentenek, vagy éppen felbosszantanak. Hol a technika, hol pedig emberi tényezők járatják a bolondot velem, de ez talán nem is baj, hiszen, ha minden flottul menne, előbb-utóbb talán beleunnánk. Lássuk! A Technika “Ami elromolhat az el is romlik” – tartja az örök igazság, és tényleg! Noha az esküvőre magunkkal …

Nem volt könnyű összehozni a vasárnapi esessiont pedig nekem már szombaton nagyon mehetnékem, fotózhatnékom volt. Többször görcsösen expozícióra rándult az ujjam, és még abban is a fotótémát láttam amiben máskor nem. Ilyen ez ha az ember hosszú ideig kényszerül mellőzni valamilyen tevékenységet aminek a rabjává vált. Ennek ellenére én azért örülök, hogy a fotográfia a rabjává tett. Három előtt nem sokkal találkoztunk Dettivel és Gézával a Zsolnay Negyedben. Nem volt éppen zökkenőmentes, de végül megtaláltuk egymást. Lehetne esetleg olyan népszokást meghonosítani a pécsi esküvőkön, hogy eldugják a menyasszonyt a Zsolnay Negyedben, a vőlegény meg megkeresi. A násznép esetleg segíthet a …

Második nyertesünk, vagyis talán inkább áldozatunk következik, akinek személye köré kisebb rajongótábor szerveződött a facebookos oldalon. Talán nem is véletlenül, hiszen elég jó kis képanyag kerekedett a róla készült nyers fájlokból is, noha megszenvedtünk érte, hiszen akadtak technikai problémák is, főleg a fotózás vége felé. Lassan megszokom, hogy semmi sem sikerül elsőre, de hát ettől kerek a világ, a kudarcok és a kezdeti nehézségek ambíciókat, kitartást, a kitartás és az ambíciók pedig sikereket szülnek.

Nem sokkal a Dorkáról készült képanyag megörökítése után, ismét bevettük magunkat Longi szobájába, hogy az arckönyves oldalon meghirdetett „minijáték” nyerteseit örökítsük meg. Jó kis fotózás volt, azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindenki jól érezte magát. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget és a türelmet, hamarosan Csilláról sőt, talán Dorkáról is láthattok majd ott készült képeket. Beatrix pedig a héten átveheti a kész sorozatot, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Ha minden jól megy és a nyerteseink is hozzájárulnak lesz majd fotó arról is amikor átveszik a nyereményüket.

Ilyen amikor a hosszas szervezésbe és időpont egyeztetésbe egy nem várt tényező, konkrétan egy adott napon nem közlekedő buszjárat szól bele. Végül is egészen jól alakult, bár a szigorú értelemben vett napkeltés időszakot lekéstük, azért volt téma, és helyszín szép számmal amit használni tudtunk. Lotti derített, Dorka pózolt Én pedig fotóztam. Az eredmény lent látható, és noha aznap egész nap fotóztam, és este hullafáradtan estem az ágyba, azt gondolom megérte. Itt szeretnék elnézést kérni mindenkitől a képmegjelenítő motor rakoncátlankodásáért, sajnos még nincs egészen végleges állapotban a dolog integrációja, de hamarosan minden a helyére kerül és akkor már nem lesznek gondok a megjelen(ít)éssel. Miután …

Május közepén, nem sokkal Vica és Isti esküvője után, ismét fényképezőgépet ragadtam, hogy Katáról készítsek néhány képet. Már a Biankáról készült képanyag elkészültekor volt róla szó, hogy Katáról is készülhetne valami hasonló, de idő hiányában mindketten elnapoltuk a dolgot. Amint a fenti kép, illetve a kattintás után megnyíló galéria is tanúsítja az anyag elkészült, a fényképek már megtekinthetőek, és hamarosan Kata is kezében tarthatja a képeket tartalmazó adathordozót. A fotózáson egyébként tevékenyen közreműködött Villányi Máté kollégám és barátom, nagy köszönet neki a derítőlappal való segítségért. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, bár amikor a búzatábla szélén lévő …

A kellemetlen és kellemes meglepetések, a kitörő érzelmek, a szerencse, a tanulás és az odaadás napja volt számomra a kettővel ezelőtti szombat. Esküvőt fényképeztünk. Igen többes számban. Lotti odaadó és szorgalmas munkája nélkül elvesztem volna azon a szombaton, ezért pedig köszönettel tartozom, de ne szaladjunk ennyire előre.  Soha nem titkoltam, hogy esküvői fotográfus szeretnék lenni, ha nagy leszek, noha ezt itt a blogon kevésbé hangoztattam. Amikor Isti felhívott azzal a kéréssel, hogy fotózzam az esküvőjét, és tisztázódott, hogy nincs programom arra a napra, azonnal igent mondtam, és a néhány nappal későbbre megbeszélt ügyféltalálkozó után már a fejemben motoszkáltak a fényképek amelyeket még …