Második nyertesünk, vagyis talán inkább áldozatunk következik, akinek személye köré kisebb rajongótábor szerveződött a facebookos oldalon. Talán nem is véletlenül, hiszen elég jó kis képanyag kerekedett a róla készült nyers fájlokból is, noha megszenvedtünk érte, hiszen akadtak technikai problémák is, főleg a fotózás vége felé. Lassan megszokom, hogy semmi sem sikerül elsőre, de hát ettől kerek a világ, a kudarcok és a kezdeti nehézségek ambíciókat, kitartást, a kitartás és az ambíciók pedig sikereket szülnek.
Nem sokkal a Dorkáról készült képanyag megörökítése után, ismét bevettük magunkat Longi szobájába, hogy az arckönyves oldalon meghirdetett „minijáték” nyerteseit örökítsük meg. Jó kis fotózás volt, azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindenki jól érezte magát. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget és a türelmet, hamarosan Csilláról sőt, talán Dorkáról is láthattok majd ott készült képeket. Beatrix pedig a héten átveheti a kész sorozatot, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Ha minden jól megy és a nyerteseink is hozzájárulnak lesz majd fotó arról is amikor átveszik a nyereményüket.
Ilyen amikor a hosszas szervezésbe és időpont egyeztetésbe egy nem várt tényező, konkrétan egy adott napon nem közlekedő buszjárat szól bele. Végül is egészen jól alakult, bár a szigorú értelemben vett napkeltés időszakot lekéstük, azért volt téma, és helyszín szép számmal amit használni tudtunk. Lotti derített, Dorka pózolt Én pedig fotóztam. Az eredmény lent látható, és noha aznap egész nap fotóztam, és este hullafáradtan estem az ágyba, azt gondolom megérte. Itt szeretnék elnézést kérni mindenkitől a képmegjelenítő motor rakoncátlankodásáért, sajnos még nincs egészen végleges állapotban a dolog integrációja, de hamarosan minden a helyére kerül és akkor már nem lesznek gondok a megjelen(ít)éssel. Miután …
Május közepén, nem sokkal Vica és Isti esküvője után, ismét fényképezőgépet ragadtam, hogy Katáról készítsek néhány képet. Már a Biankáról készült képanyag elkészültekor volt róla szó, hogy Katáról is készülhetne valami hasonló, de idő hiányában mindketten elnapoltuk a dolgot. Amint a fenti kép, illetve a kattintás után megnyíló galéria is tanúsítja az anyag elkészült, a fényképek már megtekinthetőek, és hamarosan Kata is kezében tarthatja a képeket tartalmazó adathordozót. A fotózáson egyébként tevékenyen közreműködött Villányi Máté kollégám és barátom, nagy köszönet neki a derítőlappal való segítségért. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, bár amikor a búzatábla szélén lévő …
A kellemetlen és kellemes meglepetések, a kitörő érzelmek, a szerencse, a tanulás és az odaadás napja volt számomra a kettővel ezelőtti szombat. Esküvőt fényképeztünk. Igen többes számban. Lotti odaadó és szorgalmas munkája nélkül elvesztem volna azon a szombaton, ezért pedig köszönettel tartozom, de ne szaladjunk ennyire előre. Soha nem titkoltam, hogy esküvői fotográfus szeretnék lenni, ha nagy leszek, noha ezt itt a blogon kevésbé hangoztattam. Amikor Isti felhívott azzal a kéréssel, hogy fotózzam az esküvőjét, és tisztázódott, hogy nincs programom arra a napra, azonnal igent mondtam, és a néhány nappal későbbre megbeszélt ügyféltalálkozó után már a fejemben motoszkáltak a fényképek amelyeket még …
Több bejegyzésben is emlegettem már a test festett lányként aposztrofált Biankát, akiről a tavalyi év utolsó néhány napjának valamelyikén készítettünk egy sorozatot miután nem kevesebb mint nyolc órán keresztül Király Kata ecsetje alatt, vászonként volt hasznosítva. Longiék háza elé érve kellett szegénynek szembesülnie azzal, hogy a szenvedései igazán csak ezután következnek. A fotózás végül nem tartott túl sokáig, röpke négy óra alatt végeztünk is, hogy aztán mostanáig kelljen várni a képanyag publikációjára. Tudom-tudom, nem mentség, de közben itt volt az oldal fejlesztése, amely még mindig csak amolyan háromnegyed kész állapotban van, meg minden más egyéb is bekavart a dolognak, de …
Újabb kísérletet tettem arra, hogy nagyobb vízimadarakat és mindenféle egyéb élőlényt kapjak lencsevégre. Bár nem úgy sikerült, ahogy terveztem, mégis hatalmas élményben volt részem. Őszintén szólva kicsit csalódott voltam, de tény, hogy kár volt azt várni, hogy az első komolyabb vadfotós próbálkozásom alatt elkészítem életem fotóját. Ez bizony nem az a sportág, ezért kőkeményen kell dolgozni, de megígérhetem, hogy ebben nem lesz hiba. Negyed nyolc körül értem a területre, a nap ekkor már a horizont felett volt, így a sötétben, csendben való elhelyezkedés, kudarcba fulladt, bár álcaháló sem volt nálam szóval kénytelen voltam röpke két órányi séta után konstatálni, hogy …
Nagy hévvel indultam neki a délutánnak, végül városunktól nem messze fekvő kis tóvidéknél kötöttem ki ahol, messziről, és állvány nélkül ugyan, erősen croppolva, de sikerült elkattintanom néhány vízimadárról készült képkockát. A fenti képek szerintem magukért beszélnek, ezer százalék, hogy visszatérek még a tett helyszínére. Annál is inkább, mert sikerült összefutnom a területért felelős Úrral, aki megadta a telefonszámát és engedélyezte, hogy előzetes egyeztetés után fényképezzek a területen. Rendes tőle. Most viszont rohanok mert ma éjjel van a 44. Országos Középiskolai Fotópályázat leadási határideje és arra még össze kell raknom a pályázati anyagot.
Nem kevés szervezkedés árán és Longi odaadó vendégszeretetének köszönhetően sikerült elkövetnem az első komolyabban vett műtermi portréfotó próbálkozásomat, aminek elszenvedője Szandra volt. Ezúton is köszönöm, hogy eljöttek Eszterrel (akiről egyébként valószínűleg publikációra kerül majd egy hasonló szösszenet, néhány képből), és köszönöm Longinak is, hogy a helyszínt biztosította. Most pedig irány vissza, dolgozni, mert még két hasonlóan nehéz munka vár rám, már ami a feldolgozást illeti.
Régóta adós vagyok ezzel a képanyaggal, bár hazudnék ha azt mondanám, napját sem tudom mikor készültek a fotók, mert tudom. Kicsit bűntudatom is van miattuk, ugyanis egy részük még 2009 októberében készült csak eddig nem jutott idő a feldolgozásukra. Arról persze még szót sem ejtettünk, hogy milyen körülmények között fotóztunk akkor, és milyen körülmények között „most”, bár ez valószínűleg a képeken is meglátszik. A többi képet még tavaly ősszel készítettük, ezek alapkoncepciója az volt, hogy Mirát körbetekerjük filmmel és a kezébe adunk egy digitális fényképezőgépet, így párhuzamot vonva az analóg és a digitális technika között. Ezek közül csak egy kép …
