Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki megtisztelt azzal, hogy velünk töltötte a múlt kedd estét, és megtekintette első fotókiállításomat, végighallgatta a megnyitót. Azért az kiderült, hogy nem vagyok egy Cicero ha mikrofonba, tömeg előtt kell beszélni. Valahogy úgy vagyok az ilyen szónoklatokkal mint a focival. Szeretek, de nem tudok. Amikor bekapcsoltam a hangosítást, és megfordultam, teljesen ledermedtem. Próbáltam ugyan meztelenül elképzelni a közönséget, ennyi embert nehéz ennyi idő alatt meztelenül elképzelni, másrészt pedig inkább arra koncentráltam, hogy az egybegyűltekhez, legalább néhány információfoszlány eljusson abból amit mondani próbálok. Nem volt mese, beszélni kellett! Én megpróbáltam, de amikor a szám alig akart …

Az előző részben eljutottunk a konkrét elhatározás megszülettéig: Fotózni fogok! Innen folytatjuk most tovább az utazást, téren és időn keresztül, erősítve egy kicsit az oldal blogiális mivoltát. Ha ez a két bejegyzés egy kicsit szárazra is sikerült, talán megérte leírni őket. A következő néhány bekezdésben megpróbálom feleleveníteni és leírni azokat a történéseket és hatásokat amelyek oda vezettek, hogy ma már rosszul érzem magam ha nincs a kezemben a fényképezőgépem, és mindent fotós szemmel nézek, mindenben a témát keresem. Lássuk… Az első alkalom, amikor gondolatként fogalmazódott meg bennem, hogy legalább hobbi szinten kellene foglalkozni a fotográfiával, az egyik ismerős lánnyal folytatott …

Írhatnék most én is „Tőlem ezért nem kap nevezést jövőre a Goldenblog” címmel bejegyzést, de nem teszem. Nem is azért, mert nincs véleményem, de ami bökte a csőröm, azt javarészt megfogalmazták már mások, és velük sem foglalkozott senki érdemben, másrészt, mert inkább megpróbálok minőségibb és több tartalommal megjelenni. A cikk, amit most olvasol, Lotti ötlete volt, amolyan önéletrajzi ihletésű bejegyzés, ha lehet egyáltalán ilyesmiről beszélni egy blogposzt kapcsán. Megpróbálom feleleveníteni, személyes, helyenként akár intim szálakkal átszőve bemutatni, milyen úton jutottam el a fotográfiához. Szeretném, ha az olvasóim nem csak a fotóst, de az embert is látnák ebben a blogban, az …

Eredetileg csillagokat fotózni, illetve egy olyan projektet megvalósítani indultunk, amelyről egyelőre nem is szeretnék többet elárulni, mégis villámfotózás lett belőle. Már az indulás pillanatát sem sikerült jól kiszámolni, a naplementét pont elcsúsztuk, mire felértünk már nem sokat tehettünk. Nem baj, ha már ott voltunk, gondoltuk maradunk még egy kicsit, a többiek hallgatták a birkák – Őket most sikerült egyszer végre világosban is megcsodálnunk – kolompolását, én pedig a feljebb már említett projekten munkálkodtam egy kicsit, hátha… Nemsokára találkozhattunk a környéken vadászó illetővel is, szólt, hogy merre ne menjünk, mert arra Ő vadászni szeretne. Érthető, Ő nem akar börtönbe kerülni, mi …

…mindig elszomorodom egy kicsit. Hamarosan elmúlnak a forró nappalok, a langyos éjszakák, a hétvégi strandolások és a kánikula minden velejárója. Helyüket átveszik a lehulló falevelek, az egyre hűvösebb esték, a szüret, és a ködös kora őszi hajnalon csillogó harmatcseppek amelyeken kergetőzve táncolnak az egyre később kelő Nap első sugarai. Ez a világ rendje, de egy kicsit mindig az elmúlásra emlékeztet, már ilyenkor, pedig milyen messze vagyunk még attól, hogy a természet igazán felöltené őszi gúnyáját és abba burkolózva köszöntene minket. Szeretek ilyenkor egy kicsit kiülni valahova, és kémlelni a csillagos eget, hullócsillagokra vadászni, odakapni a fejem, egy-egy közeli zörejre és …

Nyaralás gyanánt látogattunk néhány napra a nyár első felében a Nyíregyháza egyik büszkeségeként is aposztrofált állatparkba, és az amellett üzemelő Hotel Dzsungelt választottuk szállásként. Azt kell mondjam, hogy nem bántuk meg.  Rengeteg élménnyel és emlékkel gazdagodtunk, jó volt együtt, jó volt fényképezni egy kicsit és jó volt kikapcsolódni, mindenféle állatok hangjára ébredni és elaludni. Ránk is fért már egy kis kikapcsolódás noha az esküvők és a jövő építése miatt csak mostanra sikerült néhány fotót feldolgozni az ott készültekből és publikálni itt a blogon. Jobbára „ottvoltam” fotók, nincs bennük semmi extra vagy érdekes, de nem is ezért voltunk ott, a fő …

Nem messze tőlünk van egy nagyon kellemes dimbes-dombos vidék.Alig van fényszennyezés és az élővilág is egészen gazdag. Azért mondom, hogy gazdag mert láttam. Már háromszor is voltunk az említett helyszínen és csak azt mondhatom, hogy lélegzetelállító élmény volt hullócsillagokat nézni és fényképezni ott. Lottival és egy csomag fagyasztott zöldborsóval édeshármasban érkeztünk, és felejthetetlen élményben volt részünk. Fotóból csak egy-kettő, de emlékből egy rakás született. A körülöttünk motoszkáló rókák, a távolban kolompoló birkanyáj az átható pézsmaszag, a csillagos ég és a következő falu fénypontjai a kivilágított templomtoronnyal nagyon jó hangulatfelelősnek bizonyultak. Amikor először ide tévedtünk még nem gondoltam, hogy a későbbiekben …

Május közepén, nem sokkal Vica és Isti esküvője után, ismét fényképezőgépet ragadtam, hogy Katáról készítsek néhány képet. Már a Biankáról készült képanyag elkészültekor volt róla szó, hogy Katáról is készülhetne valami hasonló, de idő hiányában mindketten elnapoltuk a dolgot. Amint a fenti kép, illetve a kattintás után megnyíló galéria is tanúsítja az anyag elkészült, a fényképek már megtekinthetőek, és hamarosan Kata is kezében tarthatja a képeket tartalmazó adathordozót. A fotózáson egyébként tevékenyen közreműködött Villányi Máté kollégám és barátom, nagy köszönet neki a derítőlappal való segítségért. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, bár amikor a búzatábla szélén lévő …

A hátam közepére nem kívántam egy újabb iskolai feladatot amikor vasárnap kora-este „csináljunk panorámát” felkiáltással Lottit és a sokat látott huszonéves állványomat (ami igazából édesapámé, de én használom tartós bérletben:) felnyalábolva a házunkkal szemben található domb megmászására indultam. Elkattintottam néhány képet, megjegyeztem a fájleveket és már úton is voltunk visszafelé, Én, Lotti és a huszonéves állvány rajta a 40D-vel. Hazaérkezvén nekiállítottam a technikát egy gyors összeillesztésnek, majd összeillesztés után a mentésre böktem és a másodszorra készült verzióról el is feledkeztem. Tudom vannak hibái, de mi fotósok sokszor érzelmi alapon döntünk egy-egy kép sorsáról, még ha az hemzseg is a technikai …

A kellemetlen és kellemes meglepetések, a kitörő érzelmek, a szerencse, a tanulás és az odaadás napja volt számomra a kettővel ezelőtti szombat. Esküvőt fényképeztünk. Igen többes számban. Lotti odaadó és szorgalmas munkája nélkül elvesztem volna azon a szombaton, ezért pedig köszönettel tartozom, de ne szaladjunk ennyire előre.  Soha nem titkoltam, hogy esküvői fotográfus szeretnék lenni, ha nagy leszek, noha ezt itt a blogon kevésbé hangoztattam. Amikor Isti felhívott azzal a kéréssel, hogy fotózzam az esküvőjét, és tisztázódott, hogy nincs programom arra a napra, azonnal igent mondtam, és a néhány nappal későbbre megbeszélt ügyféltalálkozó után már a fejemben motoszkáltak a fényképek amelyeket még …