A Fekete Hattyú szerepében Nyári Fannit tisztelhetjük azon a néhány fotón amit most közreadok itt a blog hasábjain. Ezeket a képeket részben már láthatták azok akik követik a közösségi médiában végzett ténykedésem, így voltak képek amik a tumblr-en, voltak amik a Facebookon és voltak amik a Pinteresten láttak napvilágot az elmúlt hetekben. Elkészültem a teljes képanyaggal, bízom benne, hogy elnyeri majd mindenki tetszését. A tervek alapján a következő időszakban is lesz mivel frissíteni a blogot, bár a gyakoriság, mint azt az elmúlt napokban láthattátok valószínűleg csökkenni fog valamelyest, megpróbálom ezt minőséggel kompenzálni. Tartsatok velem a továbbiakban is! Szép fényeket!
Már ezren követtek Facebookon. Ez nem csak azért örömteli mert egyre csak gyarapszik a „rajongói tábor”, hanem azért is, mert sorsoltunk és ebből kifolyólag fotóztunk is. Máté Gabriella volt a szerencsés, aki a Mecsek egyik még havas völgyében került a fényképezőgépem elé, és nem okozott csalódást. Profi modellként pózolt a fogcsikorgató hidegben, és amíg én nagykabátban és téli bakancsban is vacogtam, addig Ő nagyon élvezte a fotózást. De, hogy ne csak én beszéljek, álljon itt Gabi levele amelyet a Facebookos oldalamra írt: „Kedves Mindenki! Szeretném megosztani veletek a történetemet!Egyszer volt hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl élt …
Olyan bejegyzés illetve, olyan képek következnek, amelyekben minden eddiginél több munka van. Nem csak az enyém, másoké is. Éppen ezért szeretném még így az elején megköszönni mindenkinek, aki így, vagy úgy közreműködött a dologban. Köszönöm a Nagy családnak, de főleg Lottinak a zongoráért és Nagy Vilmosnak a szétszerelésért, továbbá Bodnár Dorottyának a modellkedésért, Király Katának a sminkért és a festésért, Biczó Dánielnek a sofőrködésért és a segítségért, Várhelyi Péternek a segítségért és végül Mag Norbinak az objektívért. Szóval Lottival már régóta beszélgettünk róla, hogy a nappalijukban virágtartóként hasznosított Schüler von Bösendorfer versenyzongorával lehetne kezdeni valamit, akár fotós szempontból is. Mivel …
Második nyertesünk, vagyis talán inkább áldozatunk következik, akinek személye köré kisebb rajongótábor szerveződött a facebookos oldalon. Talán nem is véletlenül, hiszen elég jó kis képanyag kerekedett a róla készült nyers fájlokból is, noha megszenvedtünk érte, hiszen akadtak technikai problémák is, főleg a fotózás vége felé. Lassan megszokom, hogy semmi sem sikerül elsőre, de hát ettől kerek a világ, a kudarcok és a kezdeti nehézségek ambíciókat, kitartást, a kitartás és az ambíciók pedig sikereket szülnek.
Nem sokkal a Dorkáról készült képanyag megörökítése után, ismét bevettük magunkat Longi szobájába, hogy az arckönyves oldalon meghirdetett „minijáték” nyerteseit örökítsük meg. Jó kis fotózás volt, azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindenki jól érezte magát. Ezúton is köszönöm mindenkinek a segítséget és a türelmet, hamarosan Csilláról sőt, talán Dorkáról is láthattok majd ott készült képeket. Beatrix pedig a héten átveheti a kész sorozatot, remélem elégedett lesz a végeredménnyel. Ha minden jól megy és a nyerteseink is hozzájárulnak lesz majd fotó arról is amikor átveszik a nyereményüket.
Ilyen amikor a hosszas szervezésbe és időpont egyeztetésbe egy nem várt tényező, konkrétan egy adott napon nem közlekedő buszjárat szól bele. Végül is egészen jól alakult, bár a szigorú értelemben vett napkeltés időszakot lekéstük, azért volt téma, és helyszín szép számmal amit használni tudtunk. Lotti derített, Dorka pózolt Én pedig fotóztam. Az eredmény lent látható, és noha aznap egész nap fotóztam, és este hullafáradtan estem az ágyba, azt gondolom megérte. Itt szeretnék elnézést kérni mindenkitől a képmegjelenítő motor rakoncátlankodásáért, sajnos még nincs egészen végleges állapotban a dolog integrációja, de hamarosan minden a helyére kerül és akkor már nem lesznek gondok a megjelen(ít)éssel. Miután …
Május közepén, nem sokkal Vica és Isti esküvője után, ismét fényképezőgépet ragadtam, hogy Katáról készítsek néhány képet. Már a Biankáról készült képanyag elkészültekor volt róla szó, hogy Katáról is készülhetne valami hasonló, de idő hiányában mindketten elnapoltuk a dolgot. Amint a fenti kép, illetve a kattintás után megnyíló galéria is tanúsítja az anyag elkészült, a fényképek már megtekinthetőek, és hamarosan Kata is kezében tarthatja a képeket tartalmazó adathordozót. A fotózáson egyébként tevékenyen közreműködött Villányi Máté kollégám és barátom, nagy köszönet neki a derítőlappal való segítségért. Azt hiszem bátran állíthatom, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, bár amikor a búzatábla szélén lévő …
Több bejegyzésben is emlegettem már a test festett lányként aposztrofált Biankát, akiről a tavalyi év utolsó néhány napjának valamelyikén készítettünk egy sorozatot miután nem kevesebb mint nyolc órán keresztül Király Kata ecsetje alatt, vászonként volt hasznosítva. Longiék háza elé érve kellett szegénynek szembesülnie azzal, hogy a szenvedései igazán csak ezután következnek. A fotózás végül nem tartott túl sokáig, röpke négy óra alatt végeztünk is, hogy aztán mostanáig kelljen várni a képanyag publikációjára. Tudom-tudom, nem mentség, de közben itt volt az oldal fejlesztése, amely még mindig csak amolyan háromnegyed kész állapotban van, meg minden más egyéb is bekavart a dolognak, de …
Nem kevés szervezkedés árán és Longi odaadó vendégszeretetének köszönhetően sikerült elkövetnem az első komolyabban vett műtermi portréfotó próbálkozásomat, aminek elszenvedője Szandra volt. Ezúton is köszönöm, hogy eljöttek Eszterrel (akiről egyébként valószínűleg publikációra kerül majd egy hasonló szösszenet, néhány képből), és köszönöm Longinak is, hogy a helyszínt biztosította. Most pedig irány vissza, dolgozni, mert még két hasonlóan nehéz munka vár rám, már ami a feldolgozást illeti.
Régóta adós vagyok ezzel a képanyaggal, bár hazudnék ha azt mondanám, napját sem tudom mikor készültek a fotók, mert tudom. Kicsit bűntudatom is van miattuk, ugyanis egy részük még 2009 októberében készült csak eddig nem jutott idő a feldolgozásukra. Arról persze még szót sem ejtettünk, hogy milyen körülmények között fotóztunk akkor, és milyen körülmények között „most”, bár ez valószínűleg a képeken is meglátszik. A többi képet még tavaly ősszel készítettük, ezek alapkoncepciója az volt, hogy Mirát körbetekerjük filmmel és a kezébe adunk egy digitális fényképezőgépet, így párhuzamot vonva az analóg és a digitális technika között. Ezek közül csak egy kép …
