Remek helyszínen tartottunk klassz fotózást Gabival és Zsoltival a Mecsek lejtőin, akiket még a kutyájuk Dorka is elkísért a fotózásra. Sokszor írom ide, hogy semmi sem tarthat vissza minket egy jó kép elkészítésétől, ezúttal is kellett „mászni” egy kicsit, de azt hiszem az alábbi képek láttán, írhatom, hogy bőven megérte a fáradozást. Disclaimer: A fotózás során egyetlen ruhadarabnak sem esett bántódása, bár ennek a veszélye valóban fennállt, különös tekintettel de nem kizárólag a selyemből készült női kiegészítőkre. 🙂

Hosszú idő telt el úgy, hogy túlzás nélkül be voltunk zárva. Nehéz szavakba önteni azt az érzést amikor újra, igazi lagzira mehettünk. Lagzira amit nem a távolságtartás és a félelem határoztak meg, hanem a szeretet, az összetartozás és a szerelem. Ahol emberek együtt, egymásba kapaszkodva érezték jól magukat. Ünnepeltek. Ünnepelték Szilvi és Zsolti szerelmét, úgy, ahogyan viszonylag régen nem tehették meg. Ilyen volt Szilvi és Zsolti esküvője. Szilvi, Zsolti: Hatalmas öröm volt számunkra ott lenni veletek és fényképekbe zárni ezt a napot! Sok boldogságot kívánunk! A kreatív fotózás képei: A nagy nap képei:

Ha jól számolok, akkor ötödik alkalommal fotóztam Krisztit és Rajmit egy fotózás főszereplőiként. Azt, hogy egyéb formában hányszor került legalább egyikük így vagy úgy a fényképezőgépem elé, össze sem tudom számolni, de ez jól is van így, hiszen a barátaim. Ezt a fotózást most a barátaiktól kapták ajándékba, akik el is kísértek minket a fotózásra és ha már ott voltak közös képek is készültek, szóval ez egy igazán klassz ajándék volt. Egyébként amikor ezeket a sorokat írom, Villő, aki itt még vígan lubickolt anya pocakjában, már elmúlt fél éves (igen, egy kicsit meg vagyok csúszva a blogolással) és szépen cseperedik!

Ezeréves barátság fűz Bálinthoz, ezért különösen boldog voltam amikor azzal keresett meg, hogy házasodik. Már az első online beszélgetésünk során látszott, hogy Évivel szinte tökéletes köztük az összhang, szóval sejthető volt, hogy nem lesz nehéz dolgom amikor majd elkészíteni igyekszem az esküvői képeiket. Az esküvőt megelőző estébe még egy kis „és arra emlékszel, hogy…” jellegű csevej is belefért és a szerencse ezúttal nem csak az időjárás képében szegődött mellénk, de pont az napra oldották fel az akkor érvényben lévő korlátozásokat is, ez pedig aligha lehet véletlen. Nem akarok itt közhelyeket puffogtatni, de talán mondhatjuk, hogy ebben azért volt némi sorsszerűség. …

Mindig igyekszem nyitott szemmel járni és új helyszíneket találni a fotózásokhoz, de az idő előrehaladtával és a fotózások számának növekedésével ez egyre nehezebbé válik, így ha találok egy új helyet ahol korábban még nem fotóztam, akkor igyekszem azt többféle módon hasznosítani. Nem történt ez másképp most sem. Martina portréfotózását követően, úgy döntöttem, hogy egy jegyes fotózás erejéig még mindenképp visszatérünk a Mecsek eme eldugott kis szegletébe. Egy dolgot felejtettem ki az egyenletből, mégpedig a szúnyogokat. Na, Őket nem hívtuk meg erre a fotózásra, Ők mégis jöttek. Persze ez nem szegte kedvét Szilvinek és Zsoltinak, csak a válogatásnál kellett egy kicsit …

Már a jegyes fotózáson volt szó róla, hogy a kutyák mellett egy veterán járműcsoda is részt vehetne a kreatív képek elkészítésénél, de bevallom őszintén, hogy ettől féltem egy kicsit. Két örökmozgó Beauceron magában, veterán oldalkocsis motor nélkül is képes megizzasztani a fotósokat, de gondoltam: kihívás elfogadva! Zoli, aki akkor az első közös fotózásunkon vett részt, még kérdezte is, hogy nagyjából hány nyers képpel indulunk haza egy ilyen fotózásról, én epdig kisvártatva rájöttem, hogy a válaszom mely szerint öt-hatszáz nyersfotó a vége általában, itt most hamar cáfolatra lel majd. Az öt-hatszáz kép ezesetben arra volt elég, hogy legyen szám szerint kettő …

Ahogyan arról már az évértékelőben is írtam, rengeteg klassz fotózáson vettünk részt tavaly, miközben egy halom szép pillanatot örökítettünk meg. Büszkén mutatom meg Nektek a tavalyi évben fotózott kedvenceimet, a teljesség igénye nélkül, bár egy kicsit megkésve a korábbi évek gyakorlatához képest:

Mielőtt nagyon belelendülnénk, szeretném, ha tudnád kedves olvasó, hogy ez egy évértékelő blogposzt afféle hagyomány itt, a BLOG hasábjain. Azért írom, mert segít visszatekinteni, rendszerezni, és egy kicsit talán fejlődni is. A régebbieket sorrendben a zárójelben lévő linkekre kattintva tudod elolvasni (2020,2019,2018,2017,2016,2015, 2014, 2013, 2012). Azt írtam tavaly, hogy az idei a változások éve lesz, ám akkor még nem sejtettem, hogy a tanulásé is. Ez valószínűleg közhelynek hat de soha ekkora szükségem nem volt arra, hogy megtanuljam elfogadni magamban azt amin (még) nem tudok változtatni és közben megtaláljam azt amin tudok és kell is változtatnom. Ez volt azt hiszem az …

Sokat írok arról ezen blog hasábjain, hogy mennyire fontos a bizalmi, baráti viszony kialakítása a pár és a fotós között. Noémivel és Danival viszonylag rég volt az első találkozónk, egy nyári délutánon beszélgettünk a Dinasztia Cukrászdában Siófokon. Az a találkozó egy fokkal azért hivatalosabb volt mint most, amikor már fényképeztünk is, de egy jegyes fotózás mindig remek lehetőség arra, hogy beszélgessünk. Az viszont  viszonylag ritka, hogy ilyen mély beszélgetések alakulnak ki egy rövidebb fotózás alkalmával, szóval köszönöm, hogy ilyen közel engedtetek magatokhoz! Ja és egy gyorstipp srácoknak: ha a fotózáson a lány cipője beleesik a tóba, vigyétek ölben az autóig, …

Nehéz leírni, hogy a hosszú és a vírushelyzet miatti korlátozásokkal teli téli időszak után mennyire jó volt újra esküvőt fényképezni. Pedig jó volt, még akkor is ha az első megbeszélésekkor még nem arra készültünk, hogy Bogi és Norbi végül két felvonásban mondják majd ki azt a bizonyos szót. Ezúttal az egyházi szertartás és a kreatív képek elkészítése volt a program, hogy aztán később, amikor már lehet egy a Cerminátor által tartott megerősítő szertartást követően óriási bulit tartani! Én személy szerint nagyon várom a második kört és bízom abban, hogy ez volt az utolsó olyan esküvőnk amit a korlátozások érintettek! A …