Az idei év első jegyes fotózásán Bogit és Norbit fényképeztem. Amikor a Mecsek egyik általam kedvelt helyszínére, a volt vidámpark területére megérkeztünk, a természet még épp csak ébredezni látszott téli álmából. Ennek ellenére egy két kabát nélküli képet is elkattintottam az esküvőre készülő szerelmespárról, sőt egy szál virágzó leánykökörcsint is megkértem, hogy egy kép erejéig vigyázzon a jeggyűrűre.

Az utóbbi időben elég sok új területen próbálhattam ki magam, elég csak  a termékfotózásokra gondolni, amikor egy többgenerációs családi cukrászdaláncnak fotóztunk új étlapot, de az üzleti portré is viszonylag új volt amikor belevágtunk. Ezek a megbízások nagyon jók arra, hogy kiléphessek a komfortzónámból és miközben segítek megvalósítani azokat az elképzeléseket amikkel egy üzlet még sikeresebb lehet, tanulok is. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Gál Csaba, a korábbi lakásom új tulajdonosa azzal keresett meg, hogy referenciaszinten kellene képfájlokba zárni az időközben átépített lakást. Nekiláttunk hát tervezni, szervezni és amikor beléptem a lakásba, elakadt a szavam. Nem volt az rossz …

Egy kicsi, vagy egy személyes vállalkozás esetében rengeteget számít a személyes benyomás, főleg a mai világban, amikor a járványhelyzet miatt igyekszünk a minimálisra csökkenteni a személyes kontaktust. Persze járványhelyzettől eltekintve is fontos, hogy az ügyfeleitek lássák az embert a szolgáltatás vagy a termék mögött, ehhez pedig elengedhetetlen néhány portréfotó, Rólatok! Vivi tudta ezt amikor megkeresett azzal az ötlettel, hogy készítsünk róla néhány képet az induló vállalkozásához én pedig örömmel nyúltam a fényképezőgépemért, mert az esküvők mellett nagyon szeretek portrékat készíteni. Ha úgy érzed, hogy a Te vállalkozásodhoz is kellene pár jó fotó, Rólad, keress bátran!

Évek óta tervezem, hogy lecserélem az idén hetedik születésnapját ünneplő mintaalbumomat amellyel általában személyes találkozókon vagyok jelen. Tény, hogy a mai napig elismerően bólint aki a kezébe veszi, de hét év az hét év, azóta sok-sok a szívemhez közel álló esküvőn fényképeztem és azt a könyvet is nagyon sokan forgattátok, ami ha nem is nagyon, de azért meglátszik rajta. Ezért döntöttem úgy, hogy az elmúlt évek kedvenceiből és a korábbi könyvekből  új könyvet készítek, így kaptam meg azt az albumot, amely szerintem leginkább bemutatja a munkásságom és bár a vírushelyzet miatt a könyv fizikai megtestesülésére még egy kicsit várni kell, …

Ahogyan arról már a tavalyi év értékelőjében is írtam, nem volt egy egyszerű év, de azért bőven voltak benne csodák és szép pillanatok, amiknek  részét egy slideshowba szedtem össze, ezúttal egy kicsit mellőzve a zene tekintetében az elektronikus vonalat. Azt persze nem ígérem, hogy következő évek diavetítéseiben nem tér majd vissza ez a trend. Rólatok, Nektek szól, fogadjátok hát szeretettel:

Tudom-tudom, a bejegyzés címébe a kétlábúak keresztnevei kerültek, de ez ne tévesszen meg benneteket! Ez a fotózás igazából Oszkárról a tacskóról szólt, Bea és Sanyi csak elkísérték, hogy kedvére amputálhasson néhány testrészt egy plüssmedvéről. Dr. Oszkár azért megengedte, hogy a bravúros operáció közben készítsünk néhány felvételt, így én sem voltam ott hiába. 🙂

Rózsa és Maik igazi karácsonyi fotókat szerettek volna, ezért nem csak különféle karácsonyi kellékeket és ruhadarabokat hoztak magukkal a fotózásra, de Bruno-t a rénvizslát is, aki méretei ellenére, igencsak otthonosan mozgott a studioban, sőt egészen segítőkésznek bizonyult. Még akkor sem ijedt meg különösebben amikor rá kezdtünk el különféle kiegészítőket aggatni, ami azért valljuk be, dicséretes.

Kirándulni, sétálni indultunk aznap, de azt nem sejtettük, hogy a Pilisben egy téli mesevilág vár ránk, még szerencse, hogy volt nálam képalkotásra alkalmas eszköz, így tudtam azért készíteni Nektek néhány képet. Oké, volt néhány pillanat amikor némileg aggódtunk az eszköz biztonságáért, hiszen az orrunkig sem láttunk, de végül senkinek sem esett bántódása.

Nagyjából ezer éve szerveztük, hogy egyszer majd készítek néhány portrét Klauról, de sosem jött össze, eddig. Most végre találtunk egy olyan napot amikor mindkettőnknek belefért az idejébe és ha már épp karácsony környékén jártunk, gondoltuk miért ne készülhetnének el az alábbi képek a karácsonyi dekorációban úszó studioban. 🙂

…és Rebelle és Lemmy.  Azt mondják, hogy a gazdag embernek márkajelzések vannak a ruháin, a boldognak meg szőr és sáros mancsnyomok. Lehet benne igazság, legalább is ezeket a képeket készítve és most végignézve is ez az érzésem támadt. Viki és Attila kedvenceiket is magukkal hozták a jegyes fotózásra és talán írhatom, hogy nem is bánták meg. A két eb ügyesen viselkedett a fényképezőgép előtt (is), mi pedig közben néha azért a házasodni vágyó kétlábúakról is készítettünk néhány képet.