Újabb „drágaszág” bővíti egy ideje a fotós eszközparkomat egy Canon EF 16-35mm 2.8L II USM objektív személyében. Ideje volt már meglépni ezt, több forrásból is hallottam vissza, hogy mások kevésbé rajongtak azért, hogy időnként kölcsön eszközökkel is fotóztam. Gondolom Ők mindig csakis saját eszközzel vállaltak munkát és még csak nem is gondoltak soha arra, hogy béreljenek/kölcsönkérjenek akár csak egy ceruzaakkut is, az eszközök árát pedig eszköz hiányában árokásással szedték össze. Persze a fő ok nem ez volt, hanem az, hogy régóta nagy álmom volt a fenti lencse, nagyon jókat hallottam róla, ezért nem volt kérdés, hogy beszerzem-e, inkább csak az, hogy …

A következő néhány kép jellegéből adódóan megköveteli, hogy noha ez az oldal alján is jelezve van, külön is megemlítsem, hogy a képek bármilyen nemű felhasználása, újraközlése, módosítása a modell és a szerző írásos beleegyezése nélkül szigorúan TILOS (ilyet meg nem adunk ) , és azonnali jogi lépéseket von maga után. A fotók tartalmazhatnak olyan elemeket melyek miatt megtekintésük csak 18 éven felülieknek ajánlott. Továbbá kérek mindenkit, hogy ha véleményt nyilvánít, azt kulturált formában tegye! Judit a párjának szeretett volna néhány igényes képből naptárat készíttetni, ezért fordult hozzám. Nagyon ritkán fotózom műtermi körülmények között és még ritkábban, leginkább csak évente egyszer készítek naptárat, akkor is …

Szoktam kérni a párjaimat, hogy hozzanak valamit a jegyes fotózásra, ami rájuk jellemző. Ez lehet kiegészítő, vagy valamilyen ruhadarab, ami a munkájukhoz köti Őket, lehet egy háziállat, vagy egy jármű, igazából bármi, de nyilván a helyszínnel is utalhatunk sok mindenre. Emőkéék egy igazi bogaras páros, a szó lehető legszorosabb értelmében, ahogyan ez már a jegyes fotózáson is kiderült, ahova egy szépen felújított VW Bogárral érkeztek. Már az e-session alatt is látszott, hogy nagyon jól együtt tudunk működni és jól fogjuk érezni magunkat, ami fontos, hiszen a képeken is meglátszik. Kora délután érkeztünk a lányos házhoz, ahol rögtön ketten is útbaigazítást …

Tudom, hogy nagy divat lett most szépen sorban „fúúúj Halloween”-t kiáltani, mert az külföldi és azt utáljuk, de a tökfaragást én speciel tökre szeretem. No, nem csinálni, mert kézügyességem semmi, de megnézni a végeredményt aztán lefotózni az tökjó. Idén szerettem volna tököt faragni, de az utolsó darabot is az orrom elől vitték el így tök és bármiféle kézügyesség hiányában inkább felajánlottam egy portréfotózást annak aki kifarag egy tököt, amiben szerepel az oldal webcíme. Végül Király Martina és Rostás Nikola voltak akik rekordidő alatt szerezték be az alapanyagot és faragák ki a képeken is látható töklámpást. Ezúton is hálásan köszönöm nekik, …

Ahogy az újonnan megismert párok fotózásának is megvan a maga romantikája, ugyanúgy jó érzés lehet ismerősöket, jó barátokat fotózni, főleg, ha ott voltál akkor, amikor megismerkedtek és ismered a történetüket, az első pillantástól egészen az eljegyzésig. Ünnepeltünk, amikor Viki és Norbi először találkoztak, Norbi egy maciszörpre hívta meg Vikit, az ajtó felett pedig ez állt „Jobb Mint Otthon”. Viki, Norbi: kívánom nektek, hogy amikor majd összeházasodtok, sehol se legyen jobb mint otthon, egymás mellett. Szeressétek egymást mindig úgy, ahogyan most és látszatok mindig ugyanolyan boldognak mint a képeken.

Angéla és Zoltán sok szempontból különleges páros, elég ha csak a víz alatti Trash The Dress fotózásra gondolunk, amit velük (vagy ellenük?!) követtünk el nem is olyan régen. Persze azért is különlegesek számomra mert régóta ismerem őket és azt hiszem mondhatom, hogy mindketten jó barátaim. Kedves, szeretetre méltó emberek, akik úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket, no persze ez a többi párosomra is igaz. A napokban egy másik fotózás kapcsán írtam is erről. Jó dolog ismerősöket, barátokat fotózni, főleg ha ismered a történetüket, vagy legalább a történetük egy részét. Szóval a PTE Természettudományi Karának botanikus kertjében találkoztunk, itt került ugyanis …

Nehezen indult be ez a hét, nem tudtam annyit aludni, hogy kipihentnek érezzem magam és akármibe kezdtem, az nem sikerült. Vannak ilyen időszakok, van, hogy tovább tartanak, van, hogy hamarabb véget érnek, de tény, hogy sokszor segít egy pozitív élmény abban, hogy másfelé induljon velünk a szekér. Tényleg nem voltam egyben, de aztán jött ez a két vidám kismama, fülig érő mosollyal az arcukon és tíz perc alatt minden bajunkat elfelejtettük Lottival, pedig Ő is fáradtan, ráadásul munka után döntött úgy, hogy velünk tart a fotózásra. Vicára talán emlékeztek, Ő látható azon az esküvői fotón, amit már nagyon sokszor, nagyon …

Komoly izgalmakkal kellett szembenéznünk, már az odaúton, ugyanis leengedett ablakkal autóztunk át a Mecseken, hogy a kiszemelt helyszínre jussunk, amikor az egyik kanyarban valami, hatalmasat koppant a fejem mellett a B oszlopon, majd  elzúgva a fejem mellett, az anyósülésen helyet foglaló Anna menyasszonyi ruháján állt meg. Ez a valami egy szép méretes lódarázs volt, amely szerencsére eléggé elkábult ahhoz, hogy ne rontson ránk, így megkértem Annát, hogy hagyja el az autót. Kint aztán kikapcsoltuk a rovart és folytattuk utunkat az abaligeti hármaskereszthez ahol viszont nem volt fény, ráadásul akkora árok választotta el az úttól, hogy menyasszonyunknak, vagyis Lázár menyasszonyának esélye …

Az utóbbi néhány napban a szokásosnál is több időt töltöttem a szabad ég alatt, éjszaka, amikor a normális emberek alszanak. Mármint akiknek nem vált a szenvedélyévé az éjszakai fotózás az elmúlt években. Imádok a Mecsekben autózva helyszínek után kutatni, az autó reflektorának fényénél csodálni a vadakat, és egy alkalmasnak vélt helyen félrehúzódva becsukni a kocsi ajtaját, hogy aztán amikor az autó belső világítása lekapcsolódik felnézzek és csodát lássak. Mert a csillagos ég egy csoda, olyan csoda amit nap mint nap láthatnánk, de akkora városokat építettünk, hogy a fényszennyezéstől csak a legvilágosabb néhány csillag látszik, már ha látszik. Kalandos, vidám, de …

Megint korán keltünk, bár mire a koncertközpont parkolójába értünk, az álmos pislogást némi izgalom váltotta fel. A  nap még épphogy csak kibújt a horizont mögül, bearanyozva mindent, kiváló ellen- és élfényt adva Annaának és Lázárnak. Alig vártam ezt a fotózást, mint ahogy mostanában szinte minden fotózást nagyon várok. Szerencsére pont olyan arányban van az utómunka és a feldolgozás, hogy egyik sem válik unalmassá, mert váltják egymást. Emellett persze dolgozom még egy másik projekten is, amiről egyelőre nem is írnék többet, ha eljön az ideje úgy is látni fogjátok. Szóval nekivágtunk a Zsolnay Negyednek, a fények gyönyörűek voltak és talán mondhatjuk, …