Napkeltére terveztünk a tett színhelyére érkezni és bár Lottiék kutyája (akit történetesen Cukinak hívnak) már egy órával a telefonomon beállított ébresztő időpontja előtt az ajtó berúgásával jelezte, hogy kialudta magát, itt az ideje, hogy felkeljünk és vele foglalkozzunk, meglepően frissen ébredtem. Az ablakon kinézve néhány kósza felhő kivételével tiszta égboltot pillantottam meg, örvendeztem is, irány hát fotózni. Az már persze út közben látszott, hogy fényünk nem sok lesz, érkeztek a felhők minden irányból, hogy a Napot eltakarják. Mindenfelől őzek szaladtak, amíg sütött a Nap gyönyörű volt a reggel, de mire a virágokhoz értünk sajnos eltakarták a felhők, lógott az eső …

Már március közepén szerettünk volna összefutni egy jegyes fotózás erejéig Eszterrel és Gabóval de mivel Ők is kaptak SMS-t. a belügyminisztérium utasítására inkább a gépjárművükben maradtak és mivel ott nehéz ügy jegyes fotózni, ha csak nem egy busszal rendelkezik az illető páros, el kellett halasztanunk a fotózást. Nem is olyan rég, március utolsó napjaiban sikerült pótolnunk ezt a hiányosságot és a Mecsekben elkészíteni az alábbi képeket. Ezúton szeretném megköszönni a fekete francia oroszlános autó sofőrjének, hogy megtapasztalhattam milyen is az autó csomagteréből havat „lapátolni”. Legközelebb kérlek, lassíts! Ennek ellenére klassz délutánt töltöttünk együtt, bár melegünk nem volt, gyönyörű napsütés segítette …

Nagyon itt volt már az ideje, hogy kimozduljak egy kicsit a lakásból, erre pedig jó alkalomnak bizonyult, hogy végre egy kicsit, de tényleg csak egy kis ideig jó idő volt. Meg is lepődtem mikor kiléptem az ajtón és vissza is mentem letenni a kabátomat, de ne szaladjunk ennyire előre. A kedvenc közösségi oldalamon, ami mi más lehetne mint a Facebook, kaptam egy tippet egy kedves barátomtól Vincze Gábortól, hogy merre lehet érdemes hóvirágokat keresni, természetesen kizárólag fotózás céljából, hiszen védett. Mivel nagyon nem volt kedvem egyedül menni, Lotti dolgozott, próbáltam találni valakit aki elkísér, de ez nem ment könnyen. Végül …

Még az évértékelő bejegyzés környékén kezdtem el összerakni a kétezertizenkettes évet tömörítő slideshowt de sajnos ez a munka többször is félbeszakadt, így abba a bejegyzésbe már nem férhetett bele a dolog. Ám most itt van, sokkal szebben megvalósítva, mint amennyire az akkori időbeosztásom engedte volna. Nem volt könnyű olyan zenét találni a videó alá, ami egyrészt passzol, másrészt elég hosszú, harmadrészt hangulatban is stimmel, de sikerült, itt van. Ezúton is köszönöm Dexter Britain önzetlen segítségét, amely abban nyilvánult meg, hogy CC licensz alatt tette közzé a videó alatt hallható remekművet. A slideshow elkészültében egyébként komoly szerepet játszott Lotti is, hiszen …

Gyönyörű havas reggelre ébredt a Mecsek aznap. Nem is volt kérdés, ha lehet, akkor a hegyen készítjük el Viki képeit. Először a Misina tető környékén kezdtünk el fotózni, de onnan „elzavartak” minket. Igen, elzavartak. Egy „Úr” nehezményezte, hogy ott vagyunk (pedig ekkor még csak a bemelegítőképek készültek) olyan stílusban lépett fel velünk szemben és olyan hangnemben kommunikált velünk, amilyet mióta fotográfiával foglalkozom, nem tapasztaltam, még a szórakozóhelyek részeg vendégeitől és a kidobóktól sem, pedig azért az éjszakában mindig akadnak „kedves” emberek. Még visszategezni is elfelejtettem, miután köszönés nélkül nekem szegezte a kérdést: –  Nem akarsz elmenni? Szó, szót követett, próbáltam …

Rózsa és Maik egy igazán pécsi sorozatot szerettek volna magukról, némi karácsonyi, illetve téli hangulattal megfűszerezve. Viszonylag korán találkoztunk a belvárosban, hogy aztán a Niké szobornál készítsük el az első néhány képet. Nem panaszkodhattam, pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk, megvolt a közös hang, így egy-két kép elkészülte után már szinte élesben fotózhattam. Az első néhány kép még ismerős fotóalanyoknál is az ismerkedésé és a „fotós-modell” kapcsolati híd kiépítésének jegyében telik. Ha ez nincs meg akkor az egész anyag halott lehet, ezt pedig senki sem szeretné. A híd itt szinte azonnal felépült így következő megállónk egy nagyobb farakás volt, tetszett a …

Elképzelni és remélni sem tudtam volna jobb lezárását az idei esküvős szezonnak mint Teo és Árpi esküvőjét. Minden úgy volt és ott volt ahogyan azt szerettem volna. Egyedül talán csak az tört némi borsot az orrom alá, hogy a dupla vállpántom egyik felét sikerült édesapám autójában felejtenem amit még kora reggel az ország másik felébe vittek így nélküle kellett megoldanom ami persze nem volt egyszerű de azért sikerült. Bízom benne, hogy ennél nagyobb problémám sohasem lesz. 🙂 A kreatív fotózást a Papucsban kezdtük, ami még akkor is jó alaphangulatot teremtett ha tudtuk, hogy egyikünk sem fogyasztott semmilyen alkoholtartalmú italt. Muszáj …

avagy, hogyan segítsem a fotós munkáját az esküvő előtt, közben és után? Az esküvő életetek egyik, ha nem a legdrágább bulija. Fontos, hogy jól érezzétek magatokat közben, hogy rátok jellemző legyen, hogy a magatokénak tudjátok érezni. Ez az írás a fotós kiválasztására és a vele való együttműködésre fókuszálva igyekszik segíteni egy kicsit ebben. Telis tele vannak az online fórumok, kérdezős-válaszolós oldalak és esküvői csoportok (leendő) párok kérdéseivel azzal kapcsolatban, hogy hogyan válasszanak fotóst, érdemes-e egyáltalán professzionális esküvői fotográfust megbízni. Fotós?Minek? Rengeteg helyen olvasom, hogy felesleges pénzkidobás fotósra költeni, mert úgyis mindenkinél lesz fényképezőgép és a Józsi meg a Klári esküvőjén …

Verőfényes napsütésre ébredhettünk azon az október eleji szombaton, pedig álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen gyönyörű időnk lesz. Anett és Miklós mertek álmodni és nem is kellett csalódniuk. A nap hét ágra sütött és kellemes őszi napnak néztünk elébe. Azt hiszem, lehet ebben némi varázslat, már ha az önmagában nem lenne elég varázslatos, hogy két ember összeköti az életét. Lehet akármilyen zimankó, vagy ítéletidő, ha esküvő van, szinte biztosan enyhül egy kicsit. Egy gyors kreatív fotózás után a kikérők következtek majd a Székesegyházba mentünk, ahol Anett és Miklós Isten színe előtt is örök hűséget fogadtak egymásnak. Itt egy kis …

Újabb „drágaszág” bővíti egy ideje a fotós eszközparkomat egy Canon EF 16-35mm 2.8L II USM objektív személyében. Ideje volt már meglépni ezt, több forrásból is hallottam vissza, hogy mások kevésbé rajongtak azért, hogy időnként kölcsön eszközökkel is fotóztam. Gondolom Ők mindig csakis saját eszközzel vállaltak munkát és még csak nem is gondoltak soha arra, hogy béreljenek/kölcsönkérjenek akár csak egy ceruzaakkut is, az eszközök árát pedig eszköz hiányában árokásással szedték össze. Persze a fő ok nem ez volt, hanem az, hogy régóta nagy álmom volt a fenti lencse, nagyon jókat hallottam róla, ezért nem volt kérdés, hogy beszerzem-e, inkább csak az, hogy …