Amikor utoljára a kedvenc leánykökörcsin lelőhelyemen jártam, se hírét, se hamvát nem láttam a kis lila virágoknak, pedig kerestem Őket, csak éppen nem voltak még sehol. Aztán eltelt kicsit több mint egy hét és egy hirtelen jött hóvihar okozta katasztrófahelyzet miatt az egész ország felbolydult, mindenki erről beszélt, a közösségi oldalakon pedig tíz másodpercenként jelent meg helyzetjelentés akár fotó, akár szöveg formájában és persze elkezdtek megjelenni azok akik ebből is politikát csináltak. Távol az autópályákon elakadt kamionok dízelfüstös levegőjétől és a szalagkorlátok börtönében rekedt síelni induló családoktól, a Mecsek erdeiben előbújtak az első leánykökörcsinek és szépen csendben, nem harsogva, nem …

Nagyon itt volt már az ideje, hogy kimozduljak egy kicsit a lakásból, erre pedig jó alkalomnak bizonyult, hogy végre egy kicsit, de tényleg csak egy kis ideig jó idő volt. Meg is lepődtem mikor kiléptem az ajtón és vissza is mentem letenni a kabátomat, de ne szaladjunk ennyire előre. A kedvenc közösségi oldalamon, ami mi más lehetne mint a Facebook, kaptam egy tippet egy kedves barátomtól Vincze Gábortól, hogy merre lehet érdemes hóvirágokat keresni, természetesen kizárólag fotózás céljából, hiszen védett. Mivel nagyon nem volt kedvem egyedül menni, Lotti dolgozott, próbáltam találni valakit aki elkísér, de ez nem ment könnyen. Végül …

Napok óta posztolok a személyes Facebook falamra egy rudliról. Minden áldott reggel békésen legelésznek, méghozzá ugyanott, ugyanakkor. Egészen addig a pontig teszik ezt, amíg olyan közelségbe nem érek a fényképezőgépemmel, hogy esetleg képeket is készíthessek róluk. Ma nem hagytam magam, bár tény, hogy tanulságos volt a mai reggel, több szempontból is. Egyrészről rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan hülye ezen a világon aki kistelével az őzek után futva próbálja meg őket lefotózni, a nálam értelmesebbek lest építenek, de legalábbis álcahálóval vagy lessátorral próbálkoznak, esetleg megfelelő gyújtótávolságú objektívvel fényképeznek, bár ez utóbbi igen drága mulatság. Mindenesetre ezt …

Nagyon régóta terveztem egy sorozatot az őszi erdőről, de mindig volt más, volt fontosabb elfoglaltság. Persze kifogásokat keresni mindig egyszerűbb, ezért tegnap úgy döntöttem, hogy tartok egy rövid pihenőt képfeldolgozás és fotókönyvtervezés közben és kilopózunk az erdőbe, hogy megnézzük még mindig olyan elképesztően vörös-e  mint két nappal korábban volt. Jelentem igen. A sárgától a vörösig milliárd árnyalatban pompázik az erdő, lélegzetelállítóan szép őszi ruhája. A levélpázsitot csak itt-ott töri meg egy-egy korábban arra járt vad nyoma, az avarban gombák, a fákon moha nő. Persze a szakadékba lemászni és ugyanezt vissza, nem volt a legkellemesebb elfoglaltság, de úgyis kell a mozgás.

Lassan már le sem kell írnom, hogy nehezen keltem fel, hiszen a kora reggel készült képekből úgyis tudni fogjátok.  Viccet félretéve, ahogyan azt este megjósoltam, reggelre szép tejfölszerű köd képződött, így nagy nehezen felkeltünk és útnak indultunk, hogy készítsünk néhány fotót az ébredező Pécsről. A Niké szobornál kezdtünk, majd a Tubes kilátó felé vettük az irányt, ahova végül is nem jutottunk el. Fiatal őzek legelésztek ugyanis békésen a Lapisi út szélén, ez pedig olyan téma, ami ritkán adatik meg egy magamfajta koca-természetfotós számára. Először üresbe tettem a váltót és lassan elkezdtem gurulni feléjük, tolatva. Felnéztek, de nem zavartatták magukat különösebben. …

A panoráma nagy verzióját IDE kattintva éritek el, de lejjebb is találtok még néhány képet. 🙂 A fenti panorámafelvételen látszik, hogy mennyire gyönyörű is volt a ma reggel. A Nap alig volt még a horizont felett, amikor úgy döntöttünk, hogy a Niké szobortól a Flóra pihenő felé vesszük az irányt és azt hiszem írhatom, hogy nem döntöttünk rosszul.  Az egész város a lábunk előtt hevert, de alig láthattuk, hiszen finom, könnyű ködtakaró borította, amelyet valamiért nem szárítottak fel rögtön a Nap első sugarai, inkább táncba hívták a ködfoszlányokat. Lélegzetelállító látvány volt, ahogyan a Nap első sugarai megcsillantak a párás levegőben …

Egész héten tervezgettem, hogy Leánykökörcsin után kutatva nekiindulok a Mecseknek, de végig úgy alakult, hogy ez a dolog kimaradt. Ma reggel azonban úgy döntöttem, hogy hiába a fáradtság, a rosszullét csakazért is elindulunk. Lotti segített az elhatározásban, ezért köszönet neki. A helyszínre utaló a tippet pedig Balázstól kaptam neki pedig ezt köszönöm. Igyekszem folyamatosan friss tartalommal feltölteni a blogot, ami a látogatottságon is meglátszik. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki velem tart, és rám kattint. Próbálom meghálálni! Szép fényeket!

Azóta nagy álmom egy fotóval bekerülni a National Geographic Magazinba, hogy először fényképezőgépet vettem a kezembe. Ez az álom megvalósulni látszik, ugyanis tegnap e-mailben és telefonon is megkerestek a laptól. A meglepettségtől először levegőt is alig kaptam, szememmel kapkodva kerestem a kandi kamerát, főleg amikor a telefonban azt mondták, hogy a „Gondviselés” című képem a „Hónap Képe” lett. Így hát akit érdekel a kép nyomtatásban, illetve kíváncsi az elkészítésének körülményeire, az a National Geographic Magazin áprilisi számából mindent megtudhat. Szép fényeket!:)

Reggel felkeltem, kinéztem az ablakon, és a beszűrődő fényekből arra következtettem, hogy ma fotózni fogok. Baromira mehetnékem volt. Felnéztem a kedvenc közösségi oldalamra, de alig láttam online valakit. Mire nem jó a ticker, jelezte, hogy Kis-Vörös Szabolcs barátom épp kedvelt valamit,  hohó, akkor Ő biztosan ráér. Írtam neki egy üzenetet, hogy menjünk ma fotózni amire pozitív választ kaptam. Délután találkoztunk a Tettyén a buszmegállóban, és a Dömörkapu felé vettük az irányt, ahonnan ugye már nem volt messze a Flóra pihenő sem. A pihenőhöz érve arra lettünk figyelmesek, hogy néhányan sikló ernyőzni készülnek. Őszintén szólva mindig nagy volt a szám, mindig …

Március van. Ma zakó + pulóver kombóban melegem volt, ez azt jelenti, hogy tavasz van? Remélem igen, mert már untam a borongós szeles időt és noha szeles időből azért volt ma is, a hőmérséklet igencsak kellemes volt, öröm volt a szabadban lenni. Ez pedig azt jelenti, hogy remélhetőleg növekszik majd a frissítési frekvencia, már ami a blogot illeti. Igyekszem majd nem elcsúszni a dolgokkal, és nagyjából időben posztolni a friss tartalmakat, bár már most előre látom, hogy ez nem lesz könnyű. Ennek ellenére vannak még szabad időpontok a naptárban, szóval keressetek bizalommal! Még az is előfordulhat, hogy megismételjük a decemberi …