Ködös október

A panoráma nagy verzióját IDE kattintva éritek el, de lejjebb is találtok még néhány képet. 🙂 A fenti panorámafelvételen látszik, hogy mennyire gyönyörű is volt a ma reggel. A Nap alig volt még a horizont felett, amikor úgy döntöttünk, hogy a Niké szobortól a Flóra pihenő felé vesszük az irányt és azt hiszem írhatom, hogy nem döntöttünk rosszul.  Az egész város a lábunk előtt hevert, de alig láthattuk, hiszen finom, könnyű ködtakaró borította, amelyet valamiért nem szárítottak fel rögtön a Nap első sugarai, inkább táncba hívták a ködfoszlányokat. Lélegzetelállító látvány volt, ahogyan a Nap első sugarai megcsillantak a párás levegőben …

Panoráma: Ködös Hajnal Pécsett

Nagyméretű panorámáért kattintsatok IDE. Ma reggel fáradtan autóztam át az Újhegyet Nagykozárral összekötő keskeny útszakaszon, de olyan köd volt, hogy a kíváncsiságom legyőzte a lustaságomat és egy tankolás után már úton is voltam, hogy magasabbról nézzem és fotózzam végig a napfelkeltét. Először a Francia emlékműhöz indultam, de a nap totál más irányból sütött, így inkább a Niké szobornál táboroztam le. Mesés látvány volt ahogyan a Nap első sugarai táncolni kezdtek a hajnalban leereszkedett ködfoszlányokon. A városban szinte nem is látszott a köd, de fentről jól kivehető volt, pazar látványt nyújtott az arra járóknak. Szerintetek megérte korán kelni?

Esküvő: Dia és Andris

– Mi lesz ha esik? – kérdeztem Diától a Lotti által a fülemhez tartott telefonban, miközben szakadó esőben vezettem a főváros irányába. Persze Andris aki kutató-meteorológus tudta, hogy nem fog esni, bár ebben én még a nagy nap reggelén sem tudtam igazán hinni.  A szállás ajtaján kilépve, barátságtalan, hűvös, ködös, felhős időjárás fogadott és az eső is szemerkélt. Féltem, hogy mégsem lesz jó idő. Aztán  Dunakeszi repterére érve már kezdtem hinni a dologban, kezdett felszakadozni a felhőzet, egy-egy kósza napsugár is előkerült, ami reményt adott nekünk. Reményt arra, hogy gyönyörű időnk legyen. A reptér amúgy egészen biztosan el van varázsolva. …

Esküvő: Angéla és Zoltán

Angéla és Zoltán sok szempontból különleges páros, elég ha csak a víz alatti Trash The Dress fotózásra gondolunk, amit velük (vagy ellenük?!) követtünk el nem is olyan régen. Persze azért is különlegesek számomra mert régóta ismerem őket és azt hiszem mondhatom, hogy mindketten jó barátaim. Kedves, szeretetre méltó emberek, akik úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket, no persze ez a többi párosomra is igaz. A napokban egy másik fotózás kapcsán írtam is erről. Jó dolog ismerősöket, barátokat fotózni, főleg ha ismered a történetüket, vagy legalább a történetük egy részét. Szóval a PTE Természettudományi Karának botanikus kertjében találkoztunk, itt került ugyanis …

A kép forrása: http://wordpressapi.com

A kép forrása: http://wordpressapi.com Amikor elindult az oldal, azt hittem, hogy jó ideig nem kell majd hozzá nyúlni. Írtam is akkor erről bejegyzést, nagyjából egy hónapnyi munkám volt benne és sok-sok segítséget kaptam másoktól is, amit ezúton is köszönök! Aztán a tárhelyszolgáltató, akinél az oldal akkor lakott, úgy döntött, lecseréli a szerverét, kaptam tőlük egy e-mailt, amiben leírták, hogy mik a teendőim ezzel kapcsolatban. Amikor az oldal a saját számítógépemről átköltözött hozzájuk, végbement egy karakterkódolás konverzió az adatbázison, mivel Ők nem UTF8 karakterkódolást használtak, ahogyan az én számítógépemen a “fejlesztés” idejére rögtönzött szerver, hanem latin2-t. Persze ebből én mit sem …

Angéla és Zoltán Trash The Dress Underwater

Régóta dédelgetett álmom egy igazi Trash The Dress sorozat elkészítése, amely bár itthon még viszonylag új keletűnek számít, nem feltétlenül teljesen elvetendő, ha az ember esküvőt tervez.  A TTD (Trash The Dress – Tedd Tönkre a Ruhád) az esküvőfotózás egy a tengerentúlról elindult kreatív ága, melynek során a pár az esküvő után valamilyen módon tönkreteszi a ruhát, ezt pedig megörökítteti. A dolog gondolati háttere, hogy mivel örök hűséget fogadtak egymásnak, nem lesz többé szükségük menyasszonyi ruhára, az esküvői öltönyre. Nem kevés szervezés, időpont egyeztetés és tervezgetés előzte meg ezt a mostani fotózást, és azt kell, hogy mondjam, hogy egyedül erre …

Megújultunk!

Na, jó csak az oldal, én ugyanaz a kis termetű szakállas, vigyori fotós maradtam aki voltam. Már régóta gondolkodtam rajta, hogy változtatni kellene néhány dolgon, aztán végül úgy döntöttem, hogy egyszerűbb a nulláról elindulni mint a régi oldalon megváltoztatni mindent, így augusztusban vettem egy nagy levegőt és nekikezdtem. Nem volt zökkenőmentes a dolog, rengeteg segítséget kaptam, Borbás Mátyás barátomtól, Wilhelm Tamás barátomtól és Haris Ádám barátomtól is. Köszönet érte mindenkinek (remélem nem maradt ki senki)! Szóval mostanra elvileg mindenkinél befrissült a DNS és az új oldal jelenik meg amikor rám kattint. Lássuk mi változott: Az oldal mától gyorsabb, hazai szerveren lakik, Az oldal WordPress alapokra költözött, …

Köszönet: Fotóblogok Kategória

Eljött hát az idő, tegnap a Goldenblog zsűrije is ismertette álláspontját a fotóblogokkal kapcsolatban. Ennek elemzésébe most nem mennék bele, viszont azt hiszem illene köszönetet mondanom. Mindenkinek. Mindenkinek aki szavazott, megosztott, szavazásra buzdított, ismerősnek, barátnak és rokonnak továbbította a kérésemet. Édesapámnak, aki rengeteget tett azért, hogy a második hely az enyém lehetett. Bár idén nem volt kategóriaidegen blog aki elvigye az első helyet, a Mai Manó Ház győzelme pedig teljesen tiszta és megérdemelt volt, azt kell mondjam, hogy idén is nyertem. Bár a blog “csak” második lett, megnyertem egy halom ember szimpátiáját, támogatását, jó szavait, virtuális vállveregetését, megnyertem a lehetőséget, …

Pocakfotózás: dupla adag kismamával

Nehezen indult be ez a hét, nem tudtam annyit aludni, hogy kipihentnek érezzem magam és akármibe kezdtem, az nem sikerült. Vannak ilyen időszakok, van, hogy tovább tartanak, van, hogy hamarabb véget érnek, de tény, hogy sokszor segít egy pozitív élmény abban, hogy másfelé induljon velünk a szekér. Tényleg nem voltam egyben, de aztán jött ez a két vidám kismama, fülig érő mosollyal az arcukon és tíz perc alatt minden bajunkat elfelejtettük Lottival, pedig Ő is fáradtan, ráadásul munka után döntött úgy, hogy velünk tart a fotózásra. Vicára talán emlékeztek, Ő látható azon az esküvői fotón, amit már nagyon sokszor, nagyon …

Esküvő: Anna és Lázár

Komoly izgalmakkal kellett szembenéznünk, már az odaúton, ugyanis leengedett ablakkal autóztunk át a Mecseken, hogy a kiszemelt helyszínre jussunk, amikor az egyik kanyarban valami, hatalmasat koppant a fejem mellett a B oszlopon, majd  elzúgva a fejem mellett, az anyósülésen helyet foglaló Anna menyasszonyi ruháján állt meg. Ez a valami egy szép méretes lódarázs volt, amely szerencsére eléggé elkábult ahhoz, hogy ne rontson ránk, így megkértem Annát, hogy hagyja el az autót. Kint aztán kikapcsoltuk a rovart és folytattuk utunkat az abaligeti hármaskereszthez ahol viszont nem volt fény, ráadásul akkora árok választotta el az úttól, hogy menyasszonyunknak, vagyis Lázár menyasszonyának esélye …

...102030...49505152...

Ez a weblap sütiket (cookie) használ, amennyiben tovább olvasod, hozzájárulsz a sütik használatához. További információért kattintson IDE.

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close