Az eredeti tervek között,  a tóparti képek elkészítése mellett egy repcetábla meglátogatása is szerepelt, de azt csak reméltem, hogy a tó környékén találunk majd ilyet, belógó vezetékek és egyéb olyan objektumok nélkül, amelyek esetleg megnehezítenék a fotózást. Ennek megfelelően kikerekedtek a szemeim, amikor a tóhoz vezető út mellett, virágzó repcetáblákat pillantottam meg, amelyek ránézésre megfeleltek a fenti követelményeknek. Szóval a tóparti fotózás és egy rövidke szerenád után, még kikerültünk egy az úton rossz időben átkelni kívánó fácánt és a repcetáblának támadtunk, úgy csapatostól. Újabb remekül sikerült jegyes fotózáson vagyunk túl, amelyről Klaudia is megerősítette, hogy elérte a célját: közelebb hozott …

A tavaszi jegyes fotózások egyik legnagyobb előnye, hogy zöldellő erdők és a virágzó mezők rengeteg helyszínlehetőséget kínálnak. A levegőben terjengő virágillat és a madarak csicsergése pedig már csak hab a tortán a téli hónapok alatt ellustult érzékeinknek. Ezúttal a szúnyogok hadát is megúsztuk, szóval igazán nincs okunk panaszra. Dóra és Barna jegyes fotózása igazán klasszul sikerült, változatos képanyag született, ami annak is köszönhető, hogy elég időt szántak a képek elkészítésére. Remekül éreztem magam, alig várom az esküvőt! 🙂

Az idei második jegyes fotózás helyszínének kiválasztásakor, nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, mint, hogy megtaláljuk az amúgy kevesek által ismert bokodi hűtőtó szerteágazó mólóit és ott készítsük el Kriszti és Tamás jegyes fotóinak azon részét, amelyen nem szerepel a páros tulajdonát képező 1984-es Dodge RAM.  Szombat délután tehát Agárdon beültünk a már említett autócsodába, ami a maga hat méteres hosszúságával amúgy is tekintélyt parancsol, de ahogyan az 5.9 literes V8-as duruzsolt, az olyan volt mintha egy egészen más dimenzióba csöppentünk volna.  Tamás nem hagyta szétszaladni a több, mint kétszáz lovat, de így is viszonylag hamar a tett színhelyére érkeztünk, …

A viszonylag korán érkező tavasz már március elején előcsalogatta a tavaszi virágok egy jelentős részét, így közel egy hónappal korábban fotózhattam kedvenc virágaimat, mint az előző évben (a tavalyi blogbejegyzésért IDE kattints). Az alábbi képek több fotózás alkalmával készültek, szám szerint azt hiszem háromszor látogattunk a határmenti erdőbe, hogy mocsári kockás liliomot, vagy latin nevén Fritillaria meleagrist fényképezzünk, a korai bimbóktól egészen a már kifejlett, kinyílott virágokig. Ezek a törékeny és amúgy nehezen fotózható kis virágok igazi ritkaságnak számítanak hazánkban (én összesen két lelőhelyről tudok) de a svédországi Uppsala mellett a „királyok rétjén” két színváltozata is nő ennek a gyönyörűségnek. Tehát nem …

A tegnapi nap sikerén felbuzdulva és látva a reggeli ragyogó napsütést, arra gondoltam, hogy ma is meg kellene látogatni a kökörcsineket, hátha voltak szívesek kinyitni a szirmaikat, de sajnos erre úgy néz ki várnunk kell még vagy egy hetet. Persze azért nem keseredtem el nagyon, hideg sem volt különösebben, ráadásul nagyon jól esett végre kimozdulni egy kicsit a levegőre, a természetbe, így ha már ott voltam  ismét készítettem néhány fotót a virágokról. Néhány kép, amelyek egy pár nappal későbbi látogatás alkalmával készültek: Néhány kép amelyek március 6-án készültek:

Hetek óta járjuk az ismert kökörcsinlelőhelyeket Lottival, de egészen mostanáig nem találtunk virágokat, pedig volt néhány nap amikor igazán szép időnk volt. Őszintén szólva nem fogadtam volna nagy tételben arra, hogy ma nagyobb szerencsével járunk, de úgy néz ki, hogy a korábbi napok időjárása előcsalogatta ezeket a törékeny kis virágokat én pedig végre fotózhattam is és nem is tértem haza üres kézzel (memóriakártyákkal).

Amint azt megszokhattátok, ez a BLOG általában rólam és a fotóimról, esküvőkről, jegyes és párfotózásokról szól. Azon ritka bejegyzések egyike következik most, amely szakít ezzel és egy ígéretes, tehetséges, fiatal művész fotókiállítására igyekszik felhívni a figyelmet. Balogh Viktória, „Feketén Fehéren” című fotókiállításának megnyitóján mi is részt vettünk, Lottival aTrón Étteremben, Mohácson és ha már ott voltunk kattintottunk néhányat a kiállítás megnyitásában közreműködő művészekről, az érdeklődőkről és persze a művésznőről. A falakra függesztett képek magukért, beszélnek így csakis azt tudom javasolni mindenkinek, hogy tekintse meg a kiállítást amíg még lehetősége van rá, egy mohácsi kiruccanást simán megér a dolog akár pécsi …

Nóri és Tomi külföldön élnek és mivel januárban hazalátogattak, kézenfekvő volt, hogy ebben a hónapban készítsük el jegyes fotóikat. Szerencsénk volt, mert mindkét elképzelésünket sikerült megvalósítanunk. Mivel Nóri és Tomi vonaton ismerkedtek meg, ezért a kötelező Mecsekben készült fotókon túl néhány esti képet is készítettünk róluk a vasútállomáson (ezért a lehetőségért külön köszönet a MÁV-nak). Mókás volt, ahogyan a vakut és a szoftboxot tartó állvány sisteregve-sercegve gerjedt össze a felső vezetékekkel. Aggódtunk is picit, de a dolog nem szegte kedvünket, mivel kárt semmiben nem tett a dolog. Mivel pár napra rá, gyönyörű hótakaró fedte be a tájat és korábbi beszélgetéseink …

Tettem egy gyors sétát a fényképezőgépemmel, hogy megmutathassam nektek, hogy milyen most Pécs-Uránváros. Nem is fűznék hozzá túl sok kommentárt, gyönyörű idő van kint, aki nem fél egy kis hótól, víztől az tegyen egy sétát, szerintem megéri! 🙂

Megint nem fért bele az évértékelő blogbejegyzésbe (amit egyébként érdemes elolvasni) a 2013-as év kedvenc esküvői-,pár- és jegyes fotóiból készült slideshow, ezért megint egy külön blogbejegyzésben teszem közzé. Még az is lehet, hogy ebből hagyomány lesz. A megfelelő zene megtalálása talán a legnehezebb feladat egy ilyen videó elkészítésénél, többek között ezért is csúszott kicsit a dolog, de azt hiszem sikerült. Idén egészen más stílusú és hangulatú zenét választottam, remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését. Bízom benne, hogy legalább akkora örömöt jelent majd végignézni akár ismeretlen szemlélőként, akár a képeken szereplőként, mint amekkora örömöt a képek és a videó elkészítése jelentett. Fogadjátok hát …