Bár a kreatív fotózás alatt szemerkélni kezdett az eső, ez nem szegte kedvünket és Orfűre indultunk, „Hátha ott nem esik!” és ez be is jött. Estére remek fények között fotózhattunk az orfűi tó partján,gyönyörű volt, ahogyan a lemenő nap fénye megfestette a felhőket. Dóri saját készítésű, varrott csokrát a húga, Anna kapta el, így a csokor családban maradt és nem kellett megválni tőle. A szertartás sem volt mindennapi. A református lelkész és a katolikus pap különleges hangulatot kölcsönöztek az egésznek és megmutatták, hogy a különböző felekezeti hovatartozásnak nem kell gátnak lennie ha két ember össze akarja kötni az életét Isten előtt. …

Egy közeli barátom megkért, hogy segítsek neki a májusfaállításban. Igen még május elsejére virradó éjszaka. Aztán nem is gondolva az egészre, május elsején, Évivel és Lacival történő gondos egyeztetés után, találkoztunk és elindultunk elkészíteni a jegyes fotóikat. Mindig örülök, ha fontos szerepet töltenek be az általam készített képek a rajtuk szereplők életében, de az különösen nagy megtiszteltetés, ha egy pár ezekkel a képekkel tudatja a baráti illetve rokoni körrel, hogy eljegyezték egymást. Aki ismeri a képeimet tudja, hogy igen nagy hányadát teszik ki az általam használt helyszíneknek, amelyek természetközeliek és ebből adódóan legtöbbször a várostól távoliak. Nem volt ez másképp most …

1030 képből válogattam ki azt a kétszázat ami ide a BLOG-ra most felkerült. Nem elírás, még így is vérzett a szívem néhány képért, de túlzásba sem akartam vinni. Gyönyörű napunk, volt, ami jó alapot szolgáltatott ahhoz, hogy Ági és Bandi nagy napja tényleg emlékezetes és gyönyörű legyen. Úgy volt tökéletes minden, ahogy volt. A szertartások meghatóak voltak, bizony a templomban még én is elmorzsoltam egy-egy könnycseppet. De nem azért gyűltünk össze, hogy sírjunk, hanem azért, hogy ünnepeljünk. A lagziban a talp alá valót a GandB zenekar szolgáltatta, akik elképesztő hangulatot varázsoltak a paksi Erzsébet Nagy Szálloda nagytermébe, a násznép pedig …

Végre elég volt a rizs. Persze nem ez volt Melcsi és Dani nagy napjának egyetlen pozitívuma, de részben azért hozzájárult ahhoz, hogy minden flottul menjen és egy gyönyörű ünnepet fotózhassak, hatalmas bulival megkoronázva azt az augusztusi szombatot. Amikor először megláttuk a Bélavári Zita által tervezett menyasszonyi ruhát az ajtóra akasztva, nagyon megörültünk, Melcsi pedig nem okozott csalódást, lélegzetelállítóan festett benne. Könnyekig meghatott násznép és örömszülők, tizenhat tonna rizs (aminek tetemes része az én cipőmben kötött ki) után pedig hatalmasat buliztunk a video-disco.hu jóvoltából. Melcsi, Dani: Annyi boldog, szerelemben, együtt eltöltött évet kívánok nektek, ahány szem rizst szórtak rátok a vendégeitek! …

Már többször írtam arról, hogy mennyire más olyan embereket fotózni, akiket közelebbről is ismerek, de még ettől is sokban különbözik, ha olyanokat fotózhatok akik még közelebb állnak hozzám, mondhatni családtagok. Gréti és Ahmi kapcsolatát majdnem a kezdetektől figyelemmel kísérhettem és pont ezért még nagyobb örömmel töltött el, hogy én örökíthettem meg a nagy napjukat. Büszke voltam rájuk és jó érzés volt ott állni a templomban az oltárnál és Őket fényképezni, amint egymás ujjára húzzák a gyűrűt és kimondják azokat a szavakat, amik talán a legjobban szemléltetik, hogy miért szeretek esküvőket fotózni. A kreatív sorozat egyébként a festői szépségű horvátországi Pulában …

Akár a mezítlábas szerelem címet is adhattam volna ennek a bejegyzésnek (amikor a képeket nézitek majd megértitek miért), pedig egy pillanatra úgy nézett ki, hogy nagy eső jön és elmos majd mindent, de aztán mégsem így lett és az Álomesküvő a Szabadban csapata igazi sátras álomlagzit hozott össze Juca és András nagy napjára, elképesztően igényes dekorációval és nagyon hangulatos fényekkel (utóbbiért én így utólag is nagyon hálás vagyok nekik, de szerintem nem én vagyok az egyedüli). Meghatott rokonok, barátok, mókás, táncos bevonulás és szerelem jellemezte a szertartást, remek hangulat, finom ételek a lagzit. Juca, András: Nagyon sok boldogságot kívánok nektek …

Az időjárás ezúttal kegyes volt hozzánk (bár tény, hogy a jegyes fotózásra is volt majdnem egy óránk eső nélkül) de ennél egy picivel most  többet szerettünk volna. Megkaptuk. Kellemes időnk volt és mivel az idei szezon egyik leghosszabb hétvégéje várt rám, igyekeztem nagyon felkészült lenni, minden szempontból. Gina és Tomi szertartása a város felett hangulatosra és meghatóra sikerült. Gina a jól megválasztott bevonulózenével, gyönyörű ruhájával és mosolyával szinte azonnal a földhöz szegezte a megjelenteket amint belépett a széksorok közé. Mindenkinek kiült az arcára a csodálat, Tomi pedig büszke mosollyal az arcán várta, hogy kimondják azt a bizonyos szót és az egészet …

Tudom, sokadszorra írom, hogy a jegyes fotózás után nagyon vártuk az esküvőt, de nem tudok mit tenni. Ha minden párosunkkal ilyen klassz fotózásokon veszünk részt, akkor bizony várjuk az esküvőt és rend szerint nem is csalódunk, erről pedig muszáj írnom, na! Így volt ez esetünkben is. Persze volt azért min izgulni a nagy napon, de a szertartás kezdetére végül minden összeállt. Mindig szerettem a saját szavas fogadalmakat, van egy varázsuk, ami az anyakönyvvezető által előmondott fogadalomnál egy picit talán kevésbé érződik és a pár is jobban elérzékenyül, hiszen a saját gondolataival fogad örök hűséget a vele szemben állónak. A  szertartást egyébként …

A jegyes fotózás után alig vártuk az esküvőt, a nagy nap pedig el is jött hamar. Melcsi és Gábor nem okoztak csalódást. Már a készülődés is remek hangulatban zajlott, így volt mire alapozni a nap további eseményeit. Megható szertartások, egy kis hintózás és némi fotózás után, hatalmas buli következett. Méltó módon sikerült megünnepelni, hogy Melcsi és Gábor összekötötték az életüket. A kreatív portrésorozat elkészítésére sem kellett sokat várni, már hétfő este úton voltunk az egyik kedvenc idei helyszínemre, hogy közel másfél órát sétáljunk, teljes menetfelszerelésben. (Ezúton is köszönöm, mindenkinek aki velünk tartott.) Melcsi, Gábor: Maradjatok meg mindig olyan bohém, vidám …

Juci és Joci már a jegyes fotózáson meggyőztek arról, hogy Őket jó lesz fotózni, így hát nem árulok el nagy titkot amikor azt írom: alig vártuk az esküvőt. Nem kellett csalódnunk. Bár a kreatív sorozat elkészítése alatt eleredt  az eső, egy rövid időre, néhány perc után el is állt, szóval mondhatjuk, hogy még az időjárással is szerencsénk volt. A szertartások meghittek voltak, a Kiskulacs Vendéglőben tartott néptáncos lagzi pedig feltette a pontot arra a bizonyos i-re. A szállásra mondjuk némi tévelygés után találtunk csak vissza, de ez nem tudta beárnyékolni a jókedvünket. Juci, Joci: Csupaszív emberek vagytok, akiknek minden érintéséből …