Aki követi a Facebookos oldalt, tudja, hogy végre sikerült megváltoztatni az oldal nevét „Deutsch Richárd Fotográfia”-ra de most nem ez a lényeg, hogy mostanában új területtel ismerkedem. Babafotózgatok. Igen, csak így kicsinyítő képzővel, mert a közhiedelemmel ellentétben, ez is egy külön terület, amit bizony tanulni kell.  Egy darabig lelkesen tessékeltem azokat a párokat, akiknek az esküvőjén én fotóztam és babafotózás miatt kerestek, azokhoz a babafotós kollégákhoz, akiket nagyra tartok, de néhányan hozzám kezdtek ragaszkodni, így most tanulgatok. Karácsonyra néhány új eszközt is kaptam ehhez, amiket a kis Emmán próbáltam ki. Tetszik ez a terület is, de azért van még mit tanulnom …

A tavalyi év szezonzáró esküvőjére gyönyörű nap virradt, így nem volt akadálya egy igazi faluban körbejárós, kínálgatós körmenetnek a készülődés és a kikérők után, amit aztán a szertartásokkal, egy kis csoportképezősdivel, végül pedig a lagzival folytattunk. Volt néptánc, csokiszökőkút, klassz zene, néhány játék és minden mi szem-szájnak ingere, vagyis minden, ami egy igazán jó lagzihoz kell. A képsorozat az ún. „first look” képekkel kezdődik. Aki látja ezeket a képeket, megérti, hogy miért mondom mindig: megvan annak a maga varázsa, ha a pár először a külön napos kreatív fotózáson látja egymást menyasszonyi ruhában illetve esküvői öltönyben! Niki, Krisztián: Kívánhatnék sok mindent, …

Van, hogy két adagban készítjük el a jegyes sorozatot, néha azért mert rommá ázunk, néha pedig azért, mert olyan lehetőség adódik, amit kár lenne nem kihasználni. Esetünkben az utóbbi történt. A karácsonyi vásár fényei és egy szerelmespár akik épp az esküvőjükre készülnek, remek lehetőséget biztosítanak egy ilyen fotózáshoz, még akkor is ha a tömeggel is számolnunk kell. Ezért amikor szóba került, hogy a késő őszi sorozat után újra fotózzunk és annak a főtéri vásár adjon helyet, nagyon megörültem. Remélem a képeken is látszik, hogy miért! Egy csillagos fotóval még mindenképpen lógok ennek a kedves párosnak, úgy, hogy kérek mindenkit: szurkoljatok, hogy …

Mindig jó érzés, amikor olyan párok keresnek meg, akikkel egy korábbi esküvőn találkoztam, hiszen ez egy kicsit visszacsatolás is. Ha pedig annyira könnyű és jó Őket fotózni, mint Réka és Laca esetében az külön öröm. Olyan mintha valamiféle láthatatlan erőtér vonzaná Őket egymáshoz, ezt pedig nem csak látni jó, de fényképezni is. Klassz délutánt töltöttünk együtt, sokat nevettünk, de azért megvoltak azok a bizonyos összebújós pillanatok is, amikor igyekszem minél jobban a háttérbe húzódni és megfigyelőként megörökíteni az eseményeket. Alig várjuk az esküvőt! 😉

A képeken rengeteg pókot rejtettünk el. Persze a megtalálásukért nem jár semmi, de gondoltam azért leírom, hogy rengeteg volt belőlük. Ezt a kis incidenst leszámítva remek hangulatú fotózás volt Nóri és Ricsi jegyes fotózása és bár tudom, hogy lassan már snassz, hogy minden jegyes fotózás után azt írom: nagyon várjuk az esküvőt, de mit csináljak ha egyszer csak olyan párokkal hoz össze a sors, akikkel élmény időt tölteni és egyáltalán nem érzem, hogy dolgozom amikor Őket fotózom?! Alig várjuk az esküvőt!

Szinte egész szezonban féltünk az esőtől, de talán Bori és Anti nagy napján volt ez leginkább jellemző, azon a szeptemberi szombaton tetőzött ez be. Nem maradhatott tehát otthon a gumicsizma és a színes esernyő sem (ezért köszönettel tartozunk Zsófinak, köszi!;)) Aztán bár, csöpörgött is picit, de  szerencsére úgy döntött, hogy megvárja míg Bori és Anti kimondják azt a bűvös szót, melyet megünnepelni összegyűltünk aznap.  Végül amikor elhangzottak az „Igenek” és indultunk volna elkészíteni a csoportképet, leszakadt az ég. Gyönyörű pillanatok voltak ezek, mintha csak az időjárás is meghatódott volna. Bori, Anti: Köszönöm a bizalmat és az élményt, hogy ott állhattam …

Ritka, hogy a jegyes sorozat elkészítésekor már ilyen közel van a nagy nap. Az viszont tény, hogy vannak pozitív hatásai is, hiszen még friss az élmény és a jegyes fotózáson felépült hidak még stabil pilléreken állnak. Így volt ez Nikivel és Krisztiánnal is és bár a rengeteg statiszta, akik szúnyogok képében jelentek meg nem könnyítették meg a dolgunkat, mi hősiesen kitartottunk. Ennek eredményeképpen láthatjátok most az alábbi képeket. 🙂

 Hello 2015, üdv a buliban! Megint itt az év utolsó napja, így hát megint itt vagyok én is, egy kis visszatekintéssel egybekötött, statisztikaelemzéssel megkent és hálával vegyes örömben kisütött blogbjegyzéssel. Elvégre így volt ez tavaly és tavaly előtt is. Ronda egy év volt, mondhatnám, de nem mondom (ezért is van áthúzva). Bár nem volt könnyű, mégis  volt ami széppé tegye és az, hogy most ezeket a sorokat írom, Ti pedig olvassátok, azt jelenti, hogy túl vagyunk rajta. Kiálltuk a próbát, átjutottunk az elénk gördített akadályokon és jövőre újult erővel vághatunk neki. Annyi mindenen vagyunk túl, hogy azt sem tudom igazán, hogy …

Mindig feldobja a lagzit ha sok zenészt tudhatunk a násznép soraiban, főleg ha ezek a zenészek tevékenyen részt vesznek a talp alá való szolgáltatásában is, de ilyen nagy bulit azért viszonylag ritkán látunk. Ám de ne szaladjunk ennyire előre! A kreatív sorozatot már péntek délután elkészítettük és még egy kis esti sziluettezésre is maradt időnk, így aztán másnap mindenki nyugodtan készülődhetett a nagy eseményre. Itt tényleg összegyűlt a falu apraja nagyja és úgy kísérték Nórit és Tomit, először a városházára – a már említett zenekar társaságában – (mert Kozármisleny ugye már város) aztán pedig a templomba. Remek nap volt, egy …

A jegyes fotózások mindig jó hangulatúak szoktak lenni, de Anita és Ati még erre az alapra is rátettek egy jó nagy púpos lapáttal, már a fotózás legelején. Van aki picit nehezebben oldódik és eltelik tíz-tizenöt perc mire megszokja, hogy fotózom. Ennek esetünkben nyoma sem volt. Anitáék az első perctől kezdve teljesen természetesen viselkedtek, mintha ott sem lettem volna. Akik követik ezt a blogot, tudják, hogy viszonylag ritkán fotózom a belvárosban, és inkább a természetközeli helyszíneken készült képek szerepelnek nagyobb mennyiségben itt is, de ez a sorozat szerintem a belvárosi képekkel lett egész. A fotózásra egyébként Gábor barátom is velünk tartott, aki …