Végül az előre beígért létszámnál eggyel kevesebben vágtunk neki Orsi és István jegyes fotózásának, ugyanis Bodza a nyuszi, végül úgy döntött, hogy nincs elég jó idő ahhoz, hogy velünk tartson. Ennek ellensúlyozására küldött nekünk csokitojásokat, aminek rendkívül örültünk, de azért a távolmaradást nem felejtettük el – Bodza! Az esküvőn nem úszod meg! A vizes füvet és talajt leszámítva egyébként végre egészen jó körülmények között dolgozhattunk. Még a Napot is láthattuk néha és bár a vihar közeledtével még a Kis-Tubes kilátót is meglátogattuk, hogy néhány kék órás illetve éjszakai képet készítsünk, igazán eláznunk még így sem sikerült, pedig akkorra már nagyon lógott az …

A tavaszi jegyes fotózások egyik legnagyobb előnye, hogy zöldellő erdők és a virágzó mezők rengeteg helyszínlehetőséget kínálnak. A levegőben terjengő virágillat és a madarak csicsergése pedig már csak hab a tortán a téli hónapok alatt ellustult érzékeinknek. Ezúttal a szúnyogok hadát is megúsztuk, szóval igazán nincs okunk panaszra. Dóra és Barna jegyes fotózása igazán klasszul sikerült, változatos képanyag született, ami annak is köszönhető, hogy elég időt szántak a képek elkészítésére. Remekül éreztem magam, alig várom az esküvőt! 🙂

A tegnapi nap sikerén felbuzdulva és látva a reggeli ragyogó napsütést, arra gondoltam, hogy ma is meg kellene látogatni a kökörcsineket, hátha voltak szívesek kinyitni a szirmaikat, de sajnos erre úgy néz ki várnunk kell még vagy egy hetet. Persze azért nem keseredtem el nagyon, hideg sem volt különösebben, ráadásul nagyon jól esett végre kimozdulni egy kicsit a levegőre, a természetbe, így ha már ott voltam  ismét készítettem néhány fotót a virágokról. Néhány kép, amelyek egy pár nappal későbbi látogatás alkalmával készültek: Néhány kép amelyek március 6-án készültek:

Hetek óta járjuk az ismert kökörcsinlelőhelyeket Lottival, de egészen mostanáig nem találtunk virágokat, pedig volt néhány nap amikor igazán szép időnk volt. Őszintén szólva nem fogadtam volna nagy tételben arra, hogy ma nagyobb szerencsével járunk, de úgy néz ki, hogy a korábbi napok időjárása előcsalogatta ezeket a törékeny kis virágokat én pedig végre fotózhattam is és nem is tértem haza üres kézzel (memóriakártyákkal).

…és Buborék, a félénk nyúl. Az egész úgy kezdődött, hogy már Ági első leveléből tudtam, hogy ezt a párost fotózni akarom és nem csak azért mert tanítani kellene azt, ahogyan árajánlatot kértek. Részletesen bemutatkoztak, leírták mit szeretnek, milyen zenét hallgatnak, hol volt a lánykérés és mit szeretnének viszontlátni a képeken, de volt valami szarkasztikus humorral fűszerezett báj a mondataikban és ezt a varázst csak megerősítette az amikor személyesen beszélgettünk és az is amikor sor került a fotózásra. A Pécsi Nemzeti Színházban a Mágnás Miska című darab díszletei között fotóztunk, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a színház munkatársainak, emellett pedig …

Régi barátokat fotózni mindig más egy kicsit, mint újonnan megismert embereket, hiszen teljesen más hidak épülnek ki egy többéves barátság és mások egy két-három órás fotózás illetve egy azt megelőző beszélgetés során, főleg, ha azalatt a több év alatt egyáltalán nem hozza úgy az élet, hogy fotózd a másikat, mégis különös a varázsa ennek. Nehéz leírni mennyire jó boldognak látni és boldognak láttatni olyan embereket akiket a barátaimnak mondhatok. Remek hangulatú, az átlagosnál hosszabbra nyúlt fotózás volt ez, amit hihetetlenül élveztem.

A három barátnő szeretett volna néhány közös fotót, ami mindig emlékezteti Őket arra, hogy nincsenek egyedül és mindig van akihez fordulhatnak, aki meghallgatja Őket és aki nevet velük, ezért egy őszi délután nekivágtunk a hegyoldalnak, hogy elkészíthessük ezt a néhány képet egy kis levéldobálással egybekötve.

Kitti és Márk jegyes fotózására még Lizzy a chau chau is elkísért minket, bár szemmel láthatóan nem rajongott annyira az ötletért, hogy Őt fotózzák, egyébként is: – fényképez a srác, és?! Persze azért tűrte, hogy róla is készüljön egy-két fotó, de ahol csak lehetett illedelmesen átengedte a szereplési lehetőséget Kittinek és Márknak, hiszen eleve azért indultunk neki a Mecsek dombjainak, hogy róluk készítsünk egy klassz jegyes sorozatot. Szerintetek sikerült?!

Biztos voltam benne, hogy eljön egyszer az az esküvő, amiről nehéz lesz írni és el is jött.  Na, nem azért mert bármi probléma lett volna, épp ellenkezőleg. Egyszerűen minden a helyén volt, mindenki időben ért oda mindenhova, mindenki tette a dolgát,  így minden a menetrend szerint haladt. Niki és Csaba szemernyit sem izgultak – vagy csak nem látszott rajtuk. Ugyanolyan nyugalommal és oldott jókedvvel érkeztek az esküvő előestéjén tartott kreatív fotózásra, mint első találkozásunkkor a jegyes fotózásra. Arcuk sugárzott, egy szó nélkül tudták mire gondolok, amikor azt mondom, hogy „Szeressétek egymást!”.  Niki, Csaba: Köszönöm, hogy én örökíthettem meg ezt a …

Már március közepén szerettünk volna összefutni egy jegyes fotózás erejéig Eszterrel és Gabóval de mivel Ők is kaptak SMS-t. a belügyminisztérium utasítására inkább a gépjárművükben maradtak és mivel ott nehéz ügy jegyes fotózni, ha csak nem egy busszal rendelkezik az illető páros, el kellett halasztanunk a fotózást. Nem is olyan rég, március utolsó napjaiban sikerült pótolnunk ezt a hiányosságot és a Mecsekben elkészíteni az alábbi képeket. Ezúton szeretném megköszönni a fekete francia oroszlános autó sofőrjének, hogy megtapasztalhattam milyen is az autó csomagteréből havat „lapátolni”. Legközelebb kérlek, lassíts! Ennek ellenére klassz délutánt töltöttünk együtt, bár melegünk nem volt, gyönyörű napsütés segítette …