Amikor utoljára a kedvenc leánykökörcsin lelőhelyemen jártam, se hírét, se hamvát nem láttam a kis lila virágoknak, pedig kerestem Őket, csak éppen nem voltak még sehol. Aztán eltelt kicsit több mint egy hét és egy hirtelen jött hóvihar okozta katasztrófahelyzet miatt az egész ország felbolydult, mindenki erről beszélt, a közösségi oldalakon pedig tíz másodpercenként jelent meg helyzetjelentés akár fotó, akár szöveg formájában és persze elkezdtek megjelenni azok akik ebből is politikát csináltak. Távol az autópályákon elakadt kamionok dízelfüstös levegőjétől és a szalagkorlátok börtönében rekedt síelni induló családoktól, a Mecsek erdeiben előbújtak az első leánykökörcsinek és szépen csendben, nem harsogva, nem …

Nagyon itt volt már az ideje, hogy kimozduljak egy kicsit a lakásból, erre pedig jó alkalomnak bizonyult, hogy végre egy kicsit, de tényleg csak egy kis ideig jó idő volt. Meg is lepődtem mikor kiléptem az ajtón és vissza is mentem letenni a kabátomat, de ne szaladjunk ennyire előre. A kedvenc közösségi oldalamon, ami mi más lehetne mint a Facebook, kaptam egy tippet egy kedves barátomtól Vincze Gábortól, hogy merre lehet érdemes hóvirágokat keresni, természetesen kizárólag fotózás céljából, hiszen védett. Mivel nagyon nem volt kedvem egyedül menni, Lotti dolgozott, próbáltam találni valakit aki elkísér, de ez nem ment könnyen. Végül …

Gyönyörű havas reggelre ébredt a Mecsek aznap. Nem is volt kérdés, ha lehet, akkor a hegyen készítjük el Viki képeit. Először a Misina tető környékén kezdtünk el fotózni, de onnan „elzavartak” minket. Igen, elzavartak. Egy „Úr” nehezményezte, hogy ott vagyunk (pedig ekkor még csak a bemelegítőképek készültek) olyan stílusban lépett fel velünk szemben és olyan hangnemben kommunikált velünk, amilyet mióta fotográfiával foglalkozom, nem tapasztaltam, még a szórakozóhelyek részeg vendégeitől és a kidobóktól sem, pedig azért az éjszakában mindig akadnak „kedves” emberek. Még visszategezni is elfelejtettem, miután köszönés nélkül nekem szegezte a kérdést: –  Nem akarsz elmenni? Szó, szót követett, próbáltam …

Rózsa és Maik egy igazán pécsi sorozatot szerettek volna magukról, némi karácsonyi, illetve téli hangulattal megfűszerezve. Viszonylag korán találkoztunk a belvárosban, hogy aztán a Niké szobornál készítsük el az első néhány képet. Nem panaszkodhattam, pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk, megvolt a közös hang, így egy-két kép elkészülte után már szinte élesben fotózhattam. Az első néhány kép még ismerős fotóalanyoknál is az ismerkedésé és a „fotós-modell” kapcsolati híd kiépítésének jegyében telik. Ha ez nincs meg akkor az egész anyag halott lehet, ezt pedig senki sem szeretné. A híd itt szinte azonnal felépült így következő megállónk egy nagyobb farakás volt, tetszett a …

Lassan már le sem kell írnom, hogy nehezen keltem fel, hiszen a kora reggel készült képekből úgyis tudni fogjátok.  Viccet félretéve, ahogyan azt este megjósoltam, reggelre szép tejfölszerű köd képződött, így nagy nehezen felkeltünk és útnak indultunk, hogy készítsünk néhány fotót az ébredező Pécsről. A Niké szobornál kezdtünk, majd a Tubes kilátó felé vettük az irányt, ahova végül is nem jutottunk el. Fiatal őzek legelésztek ugyanis békésen a Lapisi út szélén, ez pedig olyan téma, ami ritkán adatik meg egy magamfajta koca-természetfotós számára. Először üresbe tettem a váltót és lassan elkezdtem gurulni feléjük, tolatva. Felnéztek, de nem zavartatták magukat különösebben. …

Ahogy az újonnan megismert párok fotózásának is megvan a maga romantikája, ugyanúgy jó érzés lehet ismerősöket, jó barátokat fotózni, főleg, ha ott voltál akkor, amikor megismerkedtek és ismered a történetüket, az első pillantástól egészen az eljegyzésig. Ünnepeltünk, amikor Viki és Norbi először találkoztak, Norbi egy maciszörpre hívta meg Vikit, az ajtó felett pedig ez állt „Jobb Mint Otthon”. Viki, Norbi: kívánom nektek, hogy amikor majd összeházasodtok, sehol se legyen jobb mint otthon, egymás mellett. Szeressétek egymást mindig úgy, ahogyan most és látszatok mindig ugyanolyan boldognak mint a képeken.

Egész héten tervezgettem, hogy Leánykökörcsin után kutatva nekiindulok a Mecseknek, de végig úgy alakult, hogy ez a dolog kimaradt. Ma reggel azonban úgy döntöttem, hogy hiába a fáradtság, a rosszullét csakazért is elindulunk. Lotti segített az elhatározásban, ezért köszönet neki. A helyszínre utaló a tippet pedig Balázstól kaptam neki pedig ezt köszönöm. Igyekszem folyamatosan friss tartalommal feltölteni a blogot, ami a látogatottságon is meglátszik. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki velem tart, és rám kattint. Próbálom meghálálni! Szép fényeket!

Már ezren követtek Facebookon. Ez nem csak azért örömteli mert egyre csak gyarapszik a „rajongói tábor”, hanem azért is, mert sorsoltunk és ebből kifolyólag fotóztunk is. Máté Gabriella volt a szerencsés, aki a Mecsek egyik még havas völgyében került a fényképezőgépem elé, és nem okozott csalódást. Profi modellként pózolt a fogcsikorgató hidegben, és amíg én nagykabátban és téli bakancsban is vacogtam, addig Ő nagyon élvezte a fotózást. De, hogy ne csak én beszéljek, álljon itt Gabi levele amelyet a Facebookos oldalamra írt: „Kedves Mindenki! Szeretném megosztani veletek a történetemet!Egyszer volt hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl élt …

A hétvégére nem sikerült fotózást szervezni így a mai nap szinte kötelező jelleggel, mintegy pótcselekvésként indultunk a közeli hegyi-erdei útra szárnyasokat fotózni. A nap fényét tovább emelte, hogy megérkeztek az akkumulátorok amiket rendeltem, így már csak egy markolatot és egy töltőt várok. Bízom benne, hogy ezek is hamarosan megérkeznek, akkor aztán már semmi sem lesz, ami megállítson. Na, jó végül is így sincs! A következő hétvégére már meg is szerveztük az ajándékfotózást. Amint azt láthatjátok gatyába ráztuk egy kicsit az oldalt is, remélem, hogy mindenkinek tetszenek majd a változások. A madarak egyébként ezúttal nagyon jól viselkedtek, egészen közel engedtek magukhoz, …

Nem lett tökéletes ezzel tisztában vagyok, de az enyém, a miénk. Rólunk, rólatok és a városunkról, nektek és hozzátok szól! Az ötlet már régóta foglalkoztatott, hogy ilyen technikával készítsek videót, de a végső lökésre mostanáig várni kellett. Lotti unszolására kezdtem el megvalósítani, így hát a segítségért köszönet illeti páromat Nagy Laura Lottit, a családjainkat akik sokszor végignézték mire végleges formát öntött, és mindenkit aki szerepel a videóban. Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Kívánj te is Boldog Karácsonyt ismerőseidnek ezzel a videóval, oszd meg közösségi oldalakon, küldd el e-mailben a linkjét, hátha másoknak is elnyeri a tetszését!