Egy álom megvalósulását fotózni remek érzés, ha pedig egy kolléga álmáról van szó, megtiszteltetés is. Bea régi álma teljesült azzal, hogy meggyújthatta a korábban Jencitől a szülinapjára kapott kívánságlámpást és bár tűzvédelmi okokból (illetve azért is mert be van tiltva) el sajnos nem engedhettük azt, azért így is maradéktalan volt az öröm. Remek délutánt töltöttünk együtt és már most megígérték: 2018-ban tartandó esküvőjüket én fotózhatom majd! Köszönöm a bizalmat srácok! A kívánságlámpást csak egy fotó erejéig engedtük el, az utolsó képen (bár ez a képen nem látszik) volt aki elkapja a lámpás zsinórját. Nem hagytunk tűzveszélyes vagy éghető anyagot sehol, …
Mindig is vonzott a Balaton-part, szerettem itt fotózni, így hát nem árulok el nagy titkot amikor azt írom, hogy nagyon örültem amikor Melcsi és Dani azzal az ötlettel álltak elő, hogy itt készítsük el jegyes fotóikat. A választás – mivel relatíve sok időt töltenek itt, érthető a kötődés – végül Balatonfüredre esett. Ha már ott voltunk átugrottunk Tihanyba is és az ekkor még éppen hogy csak nyíló levendulamezőn is készítettünk pár képet amely méltó lezárása volt ennek a klassz délutánnak.
Az esküvői sorozatok mellett egyre kevesebb időm marad portrézni, viszont szerencsére egyre sűrűbben fordul elő, hogy a menyasszonyok egy klassz portrésorozattal ajándékozzák meg leendő férjüket és enyém a megtisztelő feladat, hogy ezeket a képeket elkészítsem. Sajnos egyrészt az ajándék meglepetés jellegéből, másrészt pedig a többség szégyenlősségéből adódóan ezeket a képeket Ti ritkán láthatjátok. Ez azonban most más. Bogi és Peti megengedték, hogy megmutassak közülük néhányat nektek is, amit ezúton is köszönök nekik! 🙂
Általában kérem a párokat, hogy amennyiben van olyan rájuk jellemző kiegészítő amit használhatunk a jegyes fotózáshoz, ne felejtsék otthon! Nem volt ez másképp most sem, ennek köszönhetően pedig a közös hobbi kellékei velünk utaztak a fotózások helyszíneire, hogy az első képek elkészülte után nem sokkal íjászkodhassunk is egy kicsit a Mecsekben. Na, jó én nem íjászkodtam, de fotóztam, ahogyan Juci és Joci igen. Remekül éreztük magunkat ami tovább csigázta az esküvőre irányuló várakozásainkat. Annyit már most elárulhatok, hogy az esküvői blogbejegyzést is érdemes lesz majd elolvasni, ám addig is nézzétek meg a jegyes fotóikat! 🙂
Ildi és Zoli májusi esküvője gyönyörű helyszíneken zajlott, akár a mesés környezetben található Hotel Kardosfára, akár a gyönyörűen feldíszített de egyébként díszítés nélkül is szép Jézus Szíve Hősök templomára gondolunk. Nem volt tehát nehéz dolgom, hiszen már a jegyes fotózás alkalmával tanúbizonyságot tettek arról, hogy összetartoznak és ezt le is lehet fényképezni. Az időjárás is nekünk kedvezett, tehát minden adott volt egy klassz esküvőhöz és Ildiék nem is okoztak csalódást. Ildi, Zoli: Köszönöm, hogy engem választottatok! Legyetek nagyon boldogok és mosolyogjatok egymásra mindig úgy, ahogy ezeken a képeken! 😉 A kreatív portrésorozat képei: A nagy nap képei:
Jó érzés amikor a párokat fotózva, rájövünk, hogy ha külön-külön találkoztunk volna a fiúval és a lánnyal, akkor is tudtuk volna, hogy Ők összetartoznak. Ildi és Zoli is ilyen emberek, van köztük valami megmagyarázhatatlan, mintha egy szabad szemmel nem látható plusz jel lebegne közöttük. Közel voltunk az esküvőhöz, így a fotózás főpróbája is volt a kreatív fotózásnak. Igaz, az előrejelzések miatt féltünk egy kicsit az időjárástól, az végül megkegyelmezett nekünk és gyönyörű naplemente várt minket Orfűn. Bár már a stégek mellett elkészített fotók után úgy éreztük, hogy elég képünk van, jó ötlet volt még megállni hazafelé, hogy készítsünk néhány réten üldögélős képet …
Írisz és Roland jegyes fotózásának külön örömmel indultunk neki, hiszen szegről-végről ismertük egymást, Lotti évfolyamtársa volt, ma pedig kolléganője Írisznek. Több helyszínt is végigjártunk, a Zsolnay negyedben kezdtünk, majd átvágtattunk a lagzi helyszínére, de nem bírtuk ki, hogy útközben ne álljunk meg egy kis erdei úton is fotózkodni. Írisz és Roland kapcsolata nagyon régre nyúlik vissza, ez már a fotózás elején is látszott, nagyon egy hullámhosszon mozogtak és szinte egy pillanatra sem engedték el egymást, ami a képeken is nagyon jól látszik. Beszéljenek helyettem a képek:
A készülődés remek hangulatban telt, még az én hajam is rendbe lett téve, méghozzá Tibi, a vőlegény által, amit egyébként ezúton is köszönök! A szertartások szépek és meghittek voltak, ráadásul Klau és Tibi voltak az első olyan párosom, akik táncolva vonultak ki a polgári szertartás után a teremből, mintegy megalapozva ezzel az este hangulatát. Jelentem: sikerült! Hatalmas buli kerekedett, amit már csak az tudott tetézni, hogy Tibi előadta azt a dalt, amit Klaunak, a lánykérésre írt. Tibit Peti kísérte gitáron, a násznép pedig tapsolt. Az egész estét megkoronázta a hihetetlenül jól koreografált közös tánc, amelyet már új asszonyként és új …
Bár ajegyes fotózáson nem volt a legszebb az idő, azon a bizonyos szombat reggelen már a Nap első sugaraiból látszott, hogy gyönyörű időnk lesz. Talán így próbált minket valamelyest kártalanítani a természet a jegyes fotózáson elszenvedett sérelmeinkért, talán csak a kora májusi időjárás miatt volt így, de mi nagyon örültünk neki. Korábbi kalandjainkat ismerve egyáltalán nem féltem ettől az esküvőtől, hiszen már a bokodi tó partján is összeszokott csapatot alkottunk. A lufiposta kicsik és nagyok körében egyaránt hatalmas sikert aratott, az örömapa beszédétől pedig szem nem maradt szárazon. Ritkán látni ennyire klassz nyitótáncot, pláne ennyi rokon és barát bevonásával. Egyszóval klassz …
Úgy szálltak a fehér pihék a levegőben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy májusban, a virágillatú levegőben hópelyhek hullanak alá a magasból, pedig csak a fákról fújta a szél a termésüket. Jó ötlet volt Malomvölgybe látogatni és ott készíteni a sorozat első részét. Klassz délutánt töltöttünk együtt Bogival és Petivel, kávéztunk, kaptunk epres sütit, meghívót és még közös kép is készült (szemfülesek megtalálhatják a galériában). Alig várjuk az esküvőt! 🙂
