Tettem egy gyors sétát a fényképezőgépemmel, hogy megmutathassam nektek, hogy milyen most Pécs-Uránváros. Nem is fűznék hozzá túl sok kommentárt, gyönyörű idő van kint, aki nem fél egy kis hótól, víztől az tegyen egy sétát, szerintem megéri! 🙂
Megint nem fért bele az évértékelő blogbejegyzésbe (amit egyébként érdemes elolvasni) a 2013-as év kedvenc esküvői-,pár- és jegyes fotóiból készült slideshow, ezért megint egy külön blogbejegyzésben teszem közzé. Még az is lehet, hogy ebből hagyomány lesz. A megfelelő zene megtalálása talán a legnehezebb feladat egy ilyen videó elkészítésénél, többek között ezért is csúszott kicsit a dolog, de azt hiszem sikerült. Idén egészen más stílusú és hangulatú zenét választottam, remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését. Bízom benne, hogy legalább akkora örömöt jelent majd végignézni akár ismeretlen szemlélőként, akár a képeken szereplőként, mint amekkora örömöt a képek és a videó elkészítése jelentett. Fogadjátok hát …
Fotóztam már korábban lesből, de sajnos akkor leginkább csak az üres itatót sikerült lencsevégre kapni, késő is volt és nem is a madárfotózás volt látogatásunk fő célja. Nem úgy mint most, mert most aztán volt látnivaló bőven, ahogyan azt majd a képeken is láthatjátok. Bár elég korán kellett kelni és odafelé fáztam is, azért nagyon jól éreztem magam és olyan élménnyel gazdagodtam ami feldobta a hétvégémet és azt kell, hogy mondjam: bőven megérte! Elképesztő volt néhány méterről vadon élő egerészölyvet fotózni a természetes környezetében, nem beszélve a szajkókról és a kismadarakról amikből tényleg nagyon sok volt. A végén pedig még egy …
…és Buborék, a félénk nyúl. Az egész úgy kezdődött, hogy már Ági első leveléből tudtam, hogy ezt a párost fotózni akarom és nem csak azért mert tanítani kellene azt, ahogyan árajánlatot kértek. Részletesen bemutatkoztak, leírták mit szeretnek, milyen zenét hallgatnak, hol volt a lánykérés és mit szeretnének viszontlátni a képeken, de volt valami szarkasztikus humorral fűszerezett báj a mondataikban és ezt a varázst csak megerősítette az amikor személyesen beszélgettünk és az is amikor sor került a fotózásra. A Pécsi Nemzeti Színházban a Mágnás Miska című darab díszletei között fotóztunk, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a színház munkatársainak, emellett pedig …
Régi barátokat fotózni mindig más egy kicsit, mint újonnan megismert embereket, hiszen teljesen más hidak épülnek ki egy többéves barátság és mások egy két-három órás fotózás illetve egy azt megelőző beszélgetés során, főleg, ha azalatt a több év alatt egyáltalán nem hozza úgy az élet, hogy fotózd a másikat, mégis különös a varázsa ennek. Nehéz leírni mennyire jó boldognak látni és boldognak láttatni olyan embereket akiket a barátaimnak mondhatok. Remek hangulatú, az átlagosnál hosszabbra nyúlt fotózás volt ez, amit hihetetlenül élveztem.
A három barátnő szeretett volna néhány közös fotót, ami mindig emlékezteti Őket arra, hogy nincsenek egyedül és mindig van akihez fordulhatnak, aki meghallgatja Őket és aki nevet velük, ezért egy őszi délután nekivágtunk a hegyoldalnak, hogy elkészíthessük ezt a néhány képet egy kis levéldobálással egybekötve.
Régóta adós voltam ezzel a blogbejegyzéssel, ugyanis idén nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy megszervezzem és levezényeljem a 2013-as pécsi fotósétát. Igyekeztem olyan útvonalat találni ami viszonylag könnyen lesétálható, ám mégis bőséges témát nyújt, így hát a tettyei romoktól indulva a főtér és a sétatér érintésével érkeztünk meg a séta végéhez, hogy aztán a Csinos Presszóban értékeljük ki a délutánt egy üdítő vagy épp kávé mellett. Örülök, hogy ennyien eljöttetek és tudtunk egy kicsit együtt fotózni és a beszélgetésre is jutott idő. Jövőre találkozunk!
Kitti és Márk már első találkozásunkkor említették, hogy szeretnének valami kevésbé hétköznapit, valami extrémet csempészni a kreatív sorozatba. Csináltam már hasonlót (mint például Angéla és Zoltán víz alatti trash the dress fotózása vagy a legutóbbi paintballos fotózás), így hát nekivágtunk és meg sem álltunk egészen Bükfürdőig, hogy aztán a Kristálytoronyban készíthessük el a kreatív sorozat első felét, ahogyan azt a jegyes fotózáson megbeszéltük. Nem volt könnyű a biztonsági előírásokat betartva, ilyen körülmények között fotózni de Kitti és Márk megkönnyítették a dolgom, hiszen még a magasban is jó volt őket fotózni. 🙂 Kitti, Márk: Köszönöm, hogy engem választottatok nagy napotok és a …
Dia és Karcsi esküvőjét már nagyon vártuk, ami nem is csoda, hiszen először voltam olyan „igazi”, az egész falut megmozgató, háromszázötven fős, hagyományos magyar esküvőn. Dia – bár nem Szakcsról származik – követte a helyi hagyományokat és a kiköszöntést követően még a szakcsi pillés menyecske viseletét is magára öltötte, amit a faluban már több, mint 50 éve nem tett meg senki. Nem is csoda, hogy ezzel aztán le is vette a lábáról a helybelieket. Diával és Karcsival az esküvő előtt egy héttel találkoztam először, a helyiek pedig már akkor a sátorállításon munkálkodtak. A barátnők is néhány nappal korábban érkeztek, hogy …
Dia és Karcsi jegyes fotózására pont egy héttel esküvőjük előtt került sor. Nem is vesztegettük hát az időt, bejártuk kedvenc helyszíneiket és készítettünk róluk néhány fotót a Szakcs települést körbeölelő meseszép vidéken, ahol később az esküvő is megrendezésre került. Az alábbi galériában az én kedvenceimet találjátok ebből a sorozatból, hamarosan pedig az esküvői képekkel és bejegyzéssel folytatjuk!