Az eddigi esküvők közül talán ez volt a legtávolabbi, legalább is ahova autóval mentem. Sokat utaztunk, összesen több mint ezeregyszáz kilométert, de megérte. Szilvi és Andrzej a Kőkapu Vadászkastély gyönyörű, festői környezetében mondták ki a boldogító igent, de a kreatív sorozat Pécsett készült. Érdekes volt más felekezethez tartozók esküvői szertartását is látni és részese lenni egy ilyen boldog közösség emelkedett hangulatú ünnepének. Szilvi, Andrzej (kérlek Szilvi, tolmácsold Andrzej felé a jókívánságaimat): Azt kívánom nektek, hogy mindig szorítsátok egymás kezét, akkor is ha az élet kihívások elé állít Titeket, vigyázzatok egymásra és szeressétek egymást mindig legalább annyira, mint ezen a szép …
Történt egyszer, hogy egy kedves ismerősömnek segítségre volt szüksége, hogy megvásárolhasson egy műláb protézist, ami igencsak borsos összegbe kerül. Gyűjtést szerveztek hát, hogy Gyula (akinek a történetét ITT elolvashatjátok) minél hamarabb focizhasson a kisfiával. Úgy döntöttem, hogy én is kiveszem a részem ebből a dologból, így aukcióra bocsájtottam egy portréfotózást, aminek a teljes bevételével Gyulát szerettem volna támogatni. Komoly érdeklődőből nem volt hiány, ám a licitet végül Alexandra nyerte meg. A fotózás remek hangulatban telt, sőt még néhány családi képet is készítettünk. Mielőtt a lényegre térnék, engedjétek meg, hogy itt is közzétegyem, hogyan segíthettek Gyulának a cél elérésében. Adományaitokat az alábbi …
Andival és Zolival már találkoztunk egyszer egy kis hócsatázásra, de akkor abban egyeztünk meg, hogy a jövő évi esküvőjük előtt elkészítünk még egy repcés sorozatot is, hogy a képek tényleg változatosak legyenek. Ők az élő példa arra, hogy miért jó ha a párok időben keresnek fotóst, hiszen így ezeket a képeket felhasználhatják egy csomó mindenhez az esküvővel kapcsolatban. Ráadásul a fotózásokon még jól is éreztük magunkat. 🙂
Zsuzsa és Balázs jegyes fotóit a Balaton környékén, Szigligeten, a Szentbékkállai kőtengernél és a Darvas-tó lefejtett bauxitlencséjében (bár őszintén megmondom nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy ezeket most helyesen írtam) készítettük, sőt, néhány képért megálltunk a Szent András-templomromnál is. Remek hangulatú fotózás volt, pedig izgultam rajta egy kicsit, mert ha az ember fia kollégának fotózik, akkor mindig van egy plusz megfelelési kényszer a dologban. Apropó, nézzétek meg Balázs képeit ITT.Kedves, szeretetre méltó embereket ismerhettünk meg, akiknek nagyon várjuk az esküvőjét! 😉
Anett és Achim jegyes fotóiért összesen 906 km-t autóztunk, amivel azt hiszem ez a jegyes fotózás került az első helyre a legtávolabbi jegyes fotós helyszínek listáján, ahova ennek ellenére biztosan vissza fogunk menni. Lélegzetelállítóan szép környéken, az Alpokban található ez a kis csodavilág, ahol egy a helyszínhez hasonlóan jó fej párost fotóztunk. A fotózást némileg nehezítette, hogy az időjárás tizenöt másodpercenként változott. Három percbe simán belefért egy hóvihar némi viharos széllel, egy kis szemerkélő eső és egy csipetnyi verőfényes napsütés is. A Grüner See egyébként csak ilyenkor tavasszal könnyen körbejárható, mert amúgy víz alatt van az egész. Amikor mondták, hogy a …
Az idei év szezonnyitó esküvője a festői szépségű Dobogókőn tartatott Eszter és Bence főszereplésével. Sajnos a környék még nem igazán ébredt fel téli álmából, ráadásul a területet komoly jégkár is érte a télen, de azért így sem volt okunk panaszra. Amikor a lagziban körbejárt a kis emlékkönyv, amibe a násznép a párnak szánt jókívánságait írhatta, azt ígértem, hogy ide majd igyekszem valami nagyon szépet írni, mert akkor, ott, nem volt meg az ihlet. Kis túlzással négy napot töltöttünk el Eszter és Bence társaságában, ez pedig pont elég idő ahhoz, hogy az ember fia nem csak egy kicsit megismerjen, de nagyon …
Mint arról már több ízben írtam, egy új terület megismerésével és kitanulásával próbálkozom. Ennek kapcsán keresett meg Niki és Krisztián, azzal, hogy készítsek néhány képet a kis Milánról, aki a képek elkészültekor mindössze egy hetes volt. Ennek ellenére egy kis hősként viselkedett, egy hang nélkül tűrte a fotózást, sőt voltak pillanatok amikor biztos voltam abban, hogy tudja mi történik körülötte és szándékosan ásít vagy épp kacsint. 🙂
Először úgy gondoltam, hogy elég erről (katt ide a cikkért) néhány szóban, egy Facebook posztban megemlékezni, de végül másképp döntöttem, és mégis megírtam ezt a bejegyzést. Hogy miért? Mert egy álmom teljesült azzal, hogy az említett közösségi képmegosztó portál a blogjában írt arról, amit csinálok. Persze azért az sem elhanyagolható tényező, hogy így a sztori, ami a poszt apropóját adta, magyarul is elérhetővé válik, még ha nem is tükörfordításban, akkor is. A legtöbben, akik most ezeket a sorokat olvassák, nem emlékeznek rá, mert később váltak rendszeres látogatóimmá, de ez a blog eredetileg személyes blog volt, csak később lett belőle fotóblog …
A hobbifotózás első számú alapszabálya, hogy élvezd amit csinálsz, ezért hobbi, erről szól. Ugyanakkor van amikor egy kicsit meg kell erőszakolnod az akaratodat, ahhoz, hogy el tudj indulni. Valahogy így volt ez velem is tegnap. Fáradt voltam és fásult, semmi kedvem nem volt majdnem száz kilométert vezetni és legalább egy órát sétálni, sőt talán még fotózni sem. De ki kellett, hogy lépjek a komfortzónámból, hogy ezek a képek elkészülhessenek. Mire odaértem már megjött a kedvem fotózáshoz, jól éreztem magam a bőrömben. A lágy tavaszi napsütés hatására a fáradtság is elillant, így semmi sem állhatott az utamba. Idén igyekeztem mellőzni a …
Eszterrel és Bencével a fővárost kettészelő Duna partjain és a Centrál Kávézóban fotóztunk. Egy kicsit idő szűkében voltunk, így a naplementét pont lekéstük, de azt hiszem, hogy ez csak segítségünkre volt abban, hogy különleges hangulatú képeket készítsünk. A kék óra illetve a város fokozatosan felkapcsolódó fényei, remek hátteret adtak a képeinknek. Az pedig, hogy még a villamosra sem kellett sokat várnunk, csak a hab volt a tortán!
