Mind emberek  vagyunk, de ez nem jelenti, hogy egyformák volnánk. Mindenkinek más tetszik és mindenkiben más ébreszt például bizalmat és ez jól is van így. Képzeljétek el, hogy milyen unalmas lenne a világunk, ha mindenki pontosan ugyanolyan lenne és ugyanarra vágyna! Ez az élet szinte minden területére igaz és ez nincs másképp az esküvők világával sem. Szerencsére elég diverz a piac – és bár valóban sokan vannak olyan kollégák az iparágban, akiknek szerény véleményem szerint nagyon nem kellene ott lenniük – rengeteg kreatív, tehetséges arc van a szakmában és ez különösen igaz a fotósokra. De miért is írok most erről? …

A Perseidák meteorraj régóta témája az éjszakai égboltról készült képeimnek. Idén sem volt ez másképp, Sóki Tamás barátommal indultunk neki a hullócsillagok fényképezésének és végül a déli határvidéken, Villány környékén kötöttünk ki. Újbóli bizonyítást nyert a tény, hogy amerre a fényképezőgép néz, arra pont nincs hullócsillag, minden más irányban viszont könnyűszerrel megfigyelhetőek, de azért sikerült egy-két eltévedt példányt pixelekbe zárni.

Mindig nagy csodálója voltam az éjszakai égboltnak, a Tejútnak és az égbolton megfigyelhető csillagászati jelenségeknek,  de tény ami tény, hogy igencsak elhanyagoltam az éjszakai égbolt fotózását az elmúlt időszakban, mondhatni években. A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös földközelsége remek alkalom volt arra, hogy újra nekivágjak az éjszakának. Sóki Tamás barátommal indultunk helyszínnézőbe, végül az egyik kedvenc fámnál kötöttünk ki a Mecsek dombjai között, itt készült a fenti kép is. A hullócsillagokról egyébként azt mondják, hogy kívánságokat váltanak valóra. Jelentem: ezt az üstökös is tudja, az én kívánságom teljesült! 😉

Szóval két pici gyerekkel és vizslával közel két és félezer kilométert utazni nem egyszerű, ezt kezelhetjük tényként. Orsi és István is így tettek amikor megkértek minket, hogy ha már amúgy is a festői szépségű Svájcban élnek, látogassuk meg Őket és készítsük el az általuk javasolt helyszíneken a kreatív fotóikat. Mielőtt rohannátok Svájcba fotózni: gyerekek és vizsla nélkül sem egyszerű ennyit utazni, de azért megéri. Az utazás és a fotózások közben forgatottvLOGunkat IDE kattintva tudjátok meglesni. A menetrend nagyjából úgy festett, hogy pénteken korán reggel indultunk Pécsről és Budapestet érintve (itt vettük fel Orsi ruháját) mentünk Ausztrián és Németországon keresztül egészen …

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nem csak itthon, de Németországban is lehetőségem volt csillagokat fotózni az elmúlt pár napban, pont a címben is említett meteorraj tetőzése környékén. Bár Maselbe (így hívták az esküvőnek helyszínt biztosító német kis falut) esküvőt fotózni érkeztem, ha már ott voltam nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy néhány csillagos fotót is készítsek, főleg, hogy a már említett területről szabad szemmel is jól kivehetően látszik a tejút kiváltképp éjfél után, ugyanis amint az óra éjfélt üt, a közvilágítás is kialszik csökkentve ezzel a fényszennyezést és kedvezve ezzel a magamfajta fotósoknak. Egyébként hamarosan esküvős bejegyzésekkel is frissül majd a …

Húzódott már egy ideje, hogy a Zselici Csillagoségbolt-parkba látogassunk, ugyanis az „utazást” Lottitól kaptam a névnapomra, ajándékba és sajnos mindig közbejött valami. Hol munka, hol telihold, hol pedig a felhők, vagy egyéb időjárási körülmények voltak azok amik miatt nem tudtunk ellátogatni az ország egyik legsötétebb területére fotózni. Az időjárás sajnálatos módon most sem volt a legkedvezőbb, érkezésünkkor még villámlott is, bár felhők szerencsére nem igazán voltak, volt viszont pára. Kár, hogy a villámlás végül abbamaradt, régóta szeretnék csillagokat villámokkal együtt fotózni, de majd máskor erre is sort kerítünk. A képeken látható narancssárgás-rózsaszínes foltokat, az alsóbb légrétegekben található párafoszlányokat megvilágító fényszennyezés …

Az utóbbi néhány napban a szokásosnál is több időt töltöttem a szabad ég alatt, éjszaka, amikor a normális emberek alszanak. Mármint akiknek nem vált a szenvedélyévé az éjszakai fotózás az elmúlt években. Imádok a Mecsekben autózva helyszínek után kutatni, az autó reflektorának fényénél csodálni a vadakat, és egy alkalmasnak vélt helyen félrehúzódva becsukni a kocsi ajtaját, hogy aztán amikor az autó belső világítása lekapcsolódik felnézzek és csodát lássak. Mert a csillagos ég egy csoda, olyan csoda amit nap mint nap láthatnánk, de akkora városokat építettünk, hogy a fényszennyezéstől csak a legvilágosabb néhány csillag látszik, már ha látszik. Kalandos, vidám, de …

Régen volt igazán blogos bejegyzés, ezért úgy gondoltam itt az ideje ilyesmit is posztolni. Mivel ma megműtöttek – semmi komoly csak egy kis rutinvagdosás amit képmanipulációs szoftverrel csak időlegesen oldhattunk volna meg – így van időm irkafirkálni egy kicsit. Múlt pénteken csillagokat fotózni indultunk. Majdnem Pécsváradig jutottunk amikor úgy döntöttünk, hogy mivel túl sötét van a Google Earth segítségével talált tavak valóságban történő lokalizációjához, megfordulunk és a Pereked előtti keresztnél táboroztunk le egy kis csillagvadászat reményében. Ez a hely, bár erősen fényszennyezett környéken található, még mindig az egyik kedvencem. Valahol a távolban egy gulya kolompolt és néha kutyák ugatása töri …

Már jó ideje terveztük, hogy egy este útra kelünk és csillagfotózásra alkalmas helyet keresünk, de vagy túl fáradtak voltunk, vagy valamilyen eszközbeli hiányossággal kellett szembenéznünk, vagy az autó hiányzott a repertoárból, vagy megfelelő gyújtótávolságú objektívnek voltunk híján. Tegnap végül fáradtan ugyan, de nekivágtunk. Nem tudtuk, hogy merre induljunk, így végül lesz ami lesz alapon,  Kozármisleny felé vettük az irányt és próbáltunk minél messzebb kerülni a várostól, így elkerülve a fényszennyezés okozta bosszúságot és teljes mértékben a csillagokra koncentrálhattunk. Mivel túl messzire azért nem akartunk menni, a Magyarsarlósra vezető út kereszteződésében „horgonyoztunk” le, ahol egy szimpatikus kis facsoport felett megpillantottuk a …

Régebb óta terveztük Borbás Matyival, hogy ha egyszer végre tiszta idő lesz, keresünk valami jó kis helyet messze a várostól ahol kedvünkre fotózhatjuk a csillagos eget, de vagy időjárás, vagy eszköz, vagy idő hiányában – esetleg ezek valamilyen együttállásának következtében – erre egészen tegnapig várni kellett. Este tizenegy körül indultunk, számtalan kisebb-nagyobb vadállattal és persze milliónyi kátyúval találkoztunk utunk során. Kellemes idő volt, bár hajnalra feltámadt kicsit a szél, ám ez sem szegte kedvünket. Hoztam néhány fotót is az „eseményről„, a fenti képre kattintva megnyílik a galéria. Ezúttal nem ígérem, hogy gyakoribb frissítés lesz, megint fenekestül felfordultak a dolgok körülöttem, ezért …