Elképzelni és remélni sem tudtam volna jobb lezárását az idei esküvős szezonnak mint Teo és Árpi esküvőjét. Minden úgy volt és ott volt ahogyan azt szerettem volna. Egyedül talán csak az tört némi borsot az orrom alá, hogy a dupla vállpántom egyik felét sikerült édesapám autójában felejtenem amit még kora reggel az ország másik felébe vittek így nélküle kellett megoldanom ami persze nem volt egyszerű de azért sikerült. Bízom benne, hogy ennél nagyobb problémám sohasem lesz. 🙂 A kreatív fotózást a Papucsban kezdtük, ami még akkor is jó alaphangulatot teremtett ha tudtuk, hogy egyikünk sem fogyasztott semmilyen alkoholtartalmú italt. Muszáj …

avagy, hogyan segítsem a fotós munkáját az esküvő előtt, közben és után? Az esküvő életetek egyik, ha nem a legdrágább bulija. Fontos, hogy jól érezzétek magatokat közben, hogy rátok jellemző legyen, hogy a magatokénak tudjátok érezni. Ez az írás a fotós kiválasztására és a vele való együttműködésre fókuszálva igyekszik segíteni egy kicsit ebben. Telis tele vannak az online fórumok, kérdezős-válaszolós oldalak és esküvői csoportok (leendő) párok kérdéseivel azzal kapcsolatban, hogy hogyan válasszanak fotóst, érdemes-e egyáltalán professzionális esküvői fotográfust megbízni. Fotós?Minek? Rengeteg helyen olvasom, hogy felesleges pénzkidobás fotósra költeni, mert úgyis mindenkinél lesz fényképezőgép és a Józsi meg a Klári esküvőjén …

Verőfényes napsütésre ébredhettünk azon az október eleji szombaton, pedig álmodni sem mertem volna arról, hogy ilyen gyönyörű időnk lesz. Anett és Miklós mertek álmodni és nem is kellett csalódniuk. A nap hét ágra sütött és kellemes őszi napnak néztünk elébe. Azt hiszem, lehet ebben némi varázslat, már ha az önmagában nem lenne elég varázslatos, hogy két ember összeköti az életét. Lehet akármilyen zimankó, vagy ítéletidő, ha esküvő van, szinte biztosan enyhül egy kicsit. Egy gyors kreatív fotózás után a kikérők következtek majd a Székesegyházba mentünk, ahol Anett és Miklós Isten színe előtt is örök hűséget fogadtak egymásnak. Itt egy kis …

Szoktam kérni a párjaimat, hogy hozzanak valamit a jegyes fotózásra, ami rájuk jellemző. Ez lehet kiegészítő, vagy valamilyen ruhadarab, ami a munkájukhoz köti Őket, lehet egy háziállat, vagy egy jármű, igazából bármi, de nyilván a helyszínnel is utalhatunk sok mindenre. Emőkéék egy igazi bogaras páros, a szó lehető legszorosabb értelmében, ahogyan ez már a jegyes fotózáson is kiderült, ahova egy szépen felújított VW Bogárral érkeztek. Már az e-session alatt is látszott, hogy nagyon jól együtt tudunk működni és jól fogjuk érezni magunkat, ami fontos, hiszen a képeken is meglátszik. Kora délután érkeztünk a lányos házhoz, ahol rögtön ketten is útbaigazítást …

Angéla és Zoltán sok szempontból különleges páros, elég ha csak a víz alatti Trash The Dress fotózásra gondolunk, amit velük (vagy ellenük?!) követtünk el nem is olyan régen. Persze azért is különlegesek számomra mert régóta ismerem őket és azt hiszem mondhatom, hogy mindketten jó barátaim. Kedves, szeretetre méltó emberek, akik úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket, no persze ez a többi párosomra is igaz. A napokban egy másik fotózás kapcsán írtam is erről. Jó dolog ismerősöket, barátokat fotózni, főleg ha ismered a történetüket, vagy legalább a történetük egy részét. Szóval a PTE Természettudományi Karának botanikus kertjében találkoztunk, itt került ugyanis …

Régóta dédelgetett álmom egy igazi Trash The Dress sorozat elkészítése, amely bár itthon még viszonylag új keletűnek számít, nem feltétlenül teljesen elvetendő, ha az ember esküvőt tervez.  A TTD (Trash The Dress – Tedd Tönkre a Ruhád) az esküvőfotózás egy a tengerentúlról elindult kreatív ága, melynek során a pár az esküvő után valamilyen módon tönkreteszi a ruhát, ezt pedig megörökítteti. A dolog gondolati háttere, hogy mivel örök hűséget fogadtak egymásnak, nem lesz többé szükségük menyasszonyi ruhára, az esküvői öltönyre. Nem kevés szervezés, időpont egyeztetés és tervezgetés előzte meg ezt a mostani fotózást, és azt kell, hogy mondjam, hogy egyedül erre …

Komoly izgalmakkal kellett szembenéznünk, már az odaúton, ugyanis leengedett ablakkal autóztunk át a Mecseken, hogy a kiszemelt helyszínre jussunk, amikor az egyik kanyarban valami, hatalmasat koppant a fejem mellett a B oszlopon, majd  elzúgva a fejem mellett, az anyósülésen helyet foglaló Anna menyasszonyi ruháján állt meg. Ez a valami egy szép méretes lódarázs volt, amely szerencsére eléggé elkábult ahhoz, hogy ne rontson ránk, így megkértem Annát, hogy hagyja el az autót. Kint aztán kikapcsoltuk a rovart és folytattuk utunkat az abaligeti hármaskereszthez ahol viszont nem volt fény, ráadásul akkora árok választotta el az úttól, hogy menyasszonyunknak, vagyis Lázár menyasszonyának esélye …

Minden rendben volt.Korán kellett ugyan kelni, amit bevallom, nem szeretek, de ez nem tudta elrontani a kedvem. Már az odaút sem telt eseméyntelenül, alig hogy elhagytam a Pécs táblát, az út mentén legelésző őzeket pillantottam meg. Nem sokkal ezután el is határoztam, hogy félreállok és az anyósülésre helyezem át a felszerelésem egy részét, hátha sikerül elkapni egy-két vadat. Sajnos onnantól kezdve, hogy a nagyobbik váz és a teleobjektív elérhető közelségben volt egy legyet sem láttam, nem hogy nagyobb élőlényeket. Megérkezvén rövid keresgélés után megtaláltuk egymást Eszterrel, és kezdetét vette a kellemes rohanás. A fodrásznál szerencsére viszonylag hamar elkészültünk így folytattuk utunkat …

Az előrejelzések ellenére szép időnk volt, a templomi szertartás némi késéssel ugyan, de gördülékenyen ment, szóval egyáltalán nem volt okom panaszra Betti és Géza nagy napját illetően. Aztán elérkeztünk a kreatívfotózás helyszínére. Két nappal korábban még pipacsoktól vöröslött az egész terület, ám most csak a földön heverő száraz piros szirmok árulkodtak arról, hogy korábban egy pipacsmező piroslott itt. Persze azért nem keseredtünk el, megoldottuk a problémát és azt hiszem bátran mondhatom, hogy pipacsok nélkül is jól éreztük magunkat. Ezután a polgári szertartás következett, ami szintén gördülékenyen ment, én pedig még mindig elérzékenyülök ilyenkor. Azért arról majd írok, ha egyszer nem. 🙂 …

Hiába imádkoztunk jó időért, végül ez az opció sajnos elmaradt Heléna és Máté nagy napját illetően, ennek ellenére azt hiszem nem csak a magam nevében beszélek amikor azt mondom: Ez baromi jó volt! Komolyan, én ilyen esküvőket szeretnék fényképezni! Már a fodrásznál gyanús volt, hogy itt valami egészen jó buli készülődik, pedig akkor még csak a koszorúslányokkal találkoztam. Nagyon jó volt végre megint ennyi vidám és jókedvű ember között dolgozni, a fodrász és a sminkes tették a dolgukat, rendkívül kedvesek és segítőkészek voltak ezúton is köszönöm nekik! Az öltözködést követően készítettem néhány csoportképet a koszorúslányokról, a párról és a tanúkról …