Mindig nagy csodálója voltam az éjszakai égboltnak, a Tejútnak és az égbolton megfigyelhető csillagászati jelenségeknek,  de tény ami tény, hogy igencsak elhanyagoltam az éjszakai égbolt fotózását az elmúlt időszakban, mondhatni években. A C/2020 F3 (NEOWISE) üstökös földközelsége remek alkalom volt arra, hogy újra nekivágjak az éjszakának. Sóki Tamás barátommal indultunk helyszínnézőbe, végül az egyik kedvenc fámnál kötöttünk ki a Mecsek dombjai között, itt készült a fenti kép is. A hullócsillagokról egyébként azt mondják, hogy kívánságokat váltanak valóra. Jelentem: ezt az üstökös is tudja, az én kívánságom teljesült! 😉

Az utóbbi néhány napban a szokásosnál is több időt töltöttem a szabad ég alatt, éjszaka, amikor a normális emberek alszanak. Mármint akiknek nem vált a szenvedélyévé az éjszakai fotózás az elmúlt években. Imádok a Mecsekben autózva helyszínek után kutatni, az autó reflektorának fényénél csodálni a vadakat, és egy alkalmasnak vélt helyen félrehúzódva becsukni a kocsi ajtaját, hogy aztán amikor az autó belső világítása lekapcsolódik felnézzek és csodát lássak. Mert a csillagos ég egy csoda, olyan csoda amit nap mint nap láthatnánk, de akkora városokat építettünk, hogy a fényszennyezéstől csak a legvilágosabb néhány csillag látszik, már ha látszik. Kalandos, vidám, de …

Régen volt igazán blogos bejegyzés, ezért úgy gondoltam itt az ideje ilyesmit is posztolni. Mivel ma megműtöttek – semmi komoly csak egy kis rutinvagdosás amit képmanipulációs szoftverrel csak időlegesen oldhattunk volna meg – így van időm irkafirkálni egy kicsit. Múlt pénteken csillagokat fotózni indultunk. Majdnem Pécsváradig jutottunk amikor úgy döntöttünk, hogy mivel túl sötét van a Google Earth segítségével talált tavak valóságban történő lokalizációjához, megfordulunk és a Pereked előtti keresztnél táboroztunk le egy kis csillagvadászat reményében. Ez a hely, bár erősen fényszennyezett környéken található, még mindig az egyik kedvencem. Valahol a távolban egy gulya kolompolt és néha kutyák ugatása töri …

Már jó ideje terveztük, hogy egy este útra kelünk és csillagfotózásra alkalmas helyet keresünk, de vagy túl fáradtak voltunk, vagy valamilyen eszközbeli hiányossággal kellett szembenéznünk, vagy az autó hiányzott a repertoárból, vagy megfelelő gyújtótávolságú objektívnek voltunk híján. Tegnap végül fáradtan ugyan, de nekivágtunk. Nem tudtuk, hogy merre induljunk, így végül lesz ami lesz alapon,  Kozármisleny felé vettük az irányt és próbáltunk minél messzebb kerülni a várostól, így elkerülve a fényszennyezés okozta bosszúságot és teljes mértékben a csillagokra koncentrálhattunk. Mivel túl messzire azért nem akartunk menni, a Magyarsarlósra vezető út kereszteződésében „horgonyoztunk” le, ahol egy szimpatikus kis facsoport felett megpillantottuk a …

Régebb óta terveztük Borbás Matyival, hogy ha egyszer végre tiszta idő lesz, keresünk valami jó kis helyet messze a várostól ahol kedvünkre fotózhatjuk a csillagos eget, de vagy időjárás, vagy eszköz, vagy idő hiányában – esetleg ezek valamilyen együttállásának következtében – erre egészen tegnapig várni kellett. Este tizenegy körül indultunk, számtalan kisebb-nagyobb vadállattal és persze milliónyi kátyúval találkoztunk utunk során. Kellemes idő volt, bár hajnalra feltámadt kicsit a szél, ám ez sem szegte kedvünket. Hoztam néhány fotót is az „eseményről„, a fenti képre kattintva megnyílik a galéria. Ezúttal nem ígérem, hogy gyakoribb frissítés lesz, megint fenekestül felfordultak a dolgok körülöttem, ezért …

Eredetileg csillagokat fotózni, illetve egy olyan projektet megvalósítani indultunk, amelyről egyelőre nem is szeretnék többet elárulni, mégis villámfotózás lett belőle. Már az indulás pillanatát sem sikerült jól kiszámolni, a naplementét pont elcsúsztuk, mire felértünk már nem sokat tehettünk. Nem baj, ha már ott voltunk, gondoltuk maradunk még egy kicsit, a többiek hallgatták a birkák – Őket most sikerült egyszer végre világosban is megcsodálnunk – kolompolását, én pedig a feljebb már említett projekten munkálkodtam egy kicsit, hátha… Nemsokára találkozhattunk a környéken vadászó illetővel is, szólt, hogy merre ne menjünk, mert arra Ő vadászni szeretne. Érthető, Ő nem akar börtönbe kerülni, mi …

…mindig elszomorodom egy kicsit. Hamarosan elmúlnak a forró nappalok, a langyos éjszakák, a hétvégi strandolások és a kánikula minden velejárója. Helyüket átveszik a lehulló falevelek, az egyre hűvösebb esték, a szüret, és a ködös kora őszi hajnalon csillogó harmatcseppek amelyeken kergetőzve táncolnak az egyre később kelő Nap első sugarai. Ez a világ rendje, de egy kicsit mindig az elmúlásra emlékeztet, már ilyenkor, pedig milyen messze vagyunk még attól, hogy a természet igazán felöltené őszi gúnyáját és abba burkolózva köszöntene minket. Szeretek ilyenkor egy kicsit kiülni valahova, és kémlelni a csillagos eget, hullócsillagokra vadászni, odakapni a fejem, egy-egy közeli zörejre és …

Nem messze tőlünk van egy nagyon kellemes dimbes-dombos vidék.Alig van fényszennyezés és az élővilág is egészen gazdag. Azért mondom, hogy gazdag mert láttam. Már háromszor is voltunk az említett helyszínen és csak azt mondhatom, hogy lélegzetelállító élmény volt hullócsillagokat nézni és fényképezni ott. Lottival és egy csomag fagyasztott zöldborsóval édeshármasban érkeztünk, és felejthetetlen élményben volt részünk. Fotóból csak egy-kettő, de emlékből egy rakás született. A körülöttünk motoszkáló rókák, a távolban kolompoló birkanyáj az átható pézsmaszag, a csillagos ég és a következő falu fénypontjai a kivilágított templomtoronnyal nagyon jó hangulatfelelősnek bizonyultak. Amikor először ide tévedtünk még nem gondoltam, hogy a későbbiekben …