Mindig különleges élmény olyan emberek esküvőjén fényképezni akik egyébként is közel állnak hozzánk, nekünk ez idén többször is megadatott. Judit és Ádám nem bízták a véletlenre, olyan helyszínt választottak a kreatív sorozat elkészítéséhez, amire eddig egyetlen pár sem vállalkozott, még az én kérésemre sem. A képek a Szent István aknánál készültek, ami az átlagostól és a tőlem megszokottól eltérő díszletként szolgált a fotók elkészítéséhez. Nem volt tehát más hátra mint kimondani a boldogító igent és egy családias bulival megünnepelni azt! Jelentem sikerült! Judit, Ádám: Legyetek nagyon boldogok, vigyázzatok egymásra és szeressétek egymást! Sok boldogságot kívánunk! 🙂 A nagy nap képei:

Ahogyan arról már a jegyes fotókról szóló bejegyzésben is írtam, nagyon vártuk ezt a szombatot. Ancsi és Tomi nagy napja pedig nem is okozott csalódást. Igazi esküvői hangulat fogadott minket, a házasulandókat pedig valami enyhe izgatottsággal kevert báj lengte körül. Mégis az látszott, hogy igazából nem is izgulnak, készek átérezni azt, ami itt most történni fog. Valami ilyesmiről beszélek a párjaimnak, amikor azt mondom, hogy „maradjatok nyugodtak és éljétek át, mert ilyen jó esetben csak egyszer van egy életben!„. A házasságkötést végül fergeteges bulival ünnepeltük, ahol még a menyasszonyok is kicserélődtek egy rövid időre, hogy aztán mindenki a helyére kerüljön. …

Az a legjobb a munkámban, hogy sokszor észre sem veszem, hogy dolgozom. Persze van amikor igen, de az a szombat délután amit Ancsival és Tomival töltöttünk el, nem ilyen volt. Sétáltunk egy kellemeset én pedig közben fényképeztem Őket, Ők pedig totális természetességgel mozogtak a fényképezőgépem előtt. Nem csináltunk semmi különöset, de mégis sütött róluk a boldogság és hogy jól érzik magukat, ettől pedig mi is jól éreztük magunkat és alig vártuk az esküvőt (ami jelentem hasonlóan jól sikerült). Amíg az esküvői képekből is elkészül a bejegyzés, nézzétek meg ezt a pár képet kedvcsinálónak! 🙂

Mindig is szerettem a családias hangulatú kis esküvőket és Csilla és Norbi nagy napja, igazán meghittre sikerült. Festői környezetben, Orfűn mondták ki a boldogító igent, amit egy rövid családi vacsi, majd egy klassz hangulatban eltöltött kreatív fotózás követett. Még esti képeket is készítettünk, hogy végül így állhasson össze kerek egésszé a képanyag! Nagyon élveztük az esküvőt, de meséljenek inkább a képek! Csilla, Norbi: Vigyázzatok egymásra nagyon, köszönjük, hogy ott lehettünk és veletek ünnepelhettünk! Sok boldogságot, boldog, hosszú házas életet, éveket kívánunk! 🙂 A kreatív fotózás képei: A nagy nap többi képe:

Balázst – igaz, csak felületesen de – régről ismerem,  még azokból az időkből amikor tinédzser koromban a pécsi jégpályán múlattuk a szombatjainkat, mégis Zsuzsi talált ránk, és így alakult, hogy jövő májusban mi örökítjük majd meg a nagy napjukat. Ám előtte, ha már úgyis itthon voltak, elkészítettük az alább látható jegyes sorozatot. Klassz délután volt! Alig várjuk az esküvőt! 😉

Történt egyszer, hogy egy kedves ismerősömnek segítségre volt szüksége, hogy megvásárolhasson egy műláb protézist, ami igencsak borsos összegbe kerül. Gyűjtést szerveztek hát, hogy Gyula (akinek a történetét ITT elolvashatjátok) minél hamarabb focizhasson a kisfiával. Úgy döntöttem, hogy én is kiveszem a részem ebből a dologból, így aukcióra bocsájtottam egy portréfotózást, aminek a teljes bevételével Gyulát szerettem volna támogatni. Komoly érdeklődőből nem volt hiány, ám a licitet végül Alexandra nyerte meg.  A fotózás remek hangulatban telt, sőt még néhány családi képet is készítettünk. Mielőtt a lényegre térnék, engedjétek meg, hogy itt is közzétegyem, hogyan segíthettek Gyulának a cél elérésében. Adományaitokat az alábbi …

Andival és Zolival már találkoztunk egyszer egy kis hócsatázásra, de akkor abban egyeztünk meg, hogy a jövő évi esküvőjük előtt elkészítünk még egy repcés sorozatot is, hogy a képek tényleg változatosak legyenek. Ők az élő példa arra, hogy miért jó ha a párok időben keresnek fotóst, hiszen így ezeket a képeket felhasználhatják egy csomó mindenhez az esküvővel kapcsolatban. Ráadásul a fotózásokon még jól is éreztük magunkat. 🙂

A hobbifotózás elsődleges célja, hogy élvezzük amit csinálunk. Megvan annak a romantikája amikor a szakadó hóesésben és az orkán erejű szélben nyitott fotós táskával, dupla nadrágban hasalunk az áhított fotóért, de van amikor már közben is érezzük, hogy ezt lehet, hogy nem kellene erőltetni és ebben a pillanatban valahol egészen máshol kellene lennünk. Aztán felülkerekedik az emberben a fotós és néhány erősebb széllökés után, már nem érdekli, csak hasal, ha kell feláll, megigazítja a vakukat, majd újra lehasal, fényképez és így tovább. Abban mindenesetre szinte biztos vagyok, hogy ezekért a képekért én most csúnyán megfáztam, de ennek ellenére örülök, hogy …

Lassan már hagyománnyá válik, hogy minden tavasszal ilyen bejegyzéssel jelentkezem, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy örültem a háromnegyed hatos ébresztőnek. A telefonomon szándékosan váltogatom az ébresztőóra hangját, mert egy idő után megutálom, bármi is az ami felver a jóízű pihenésből, bármikor is teszi ezt. A jegyes oktatásról egyébként is későn értünk haza, szóval viszonylag keveset sikerült aludnom. Szerencsére eléggé izgatott voltam ahhoz, hogy rávegyem magam az ágyból történő kikászálódásra és egy kávé után a hegy felé vegyem az irányt. Persze előtte azért fel is öltöztem. Csípős hideg szél fújt és a napkelte sem pont úgy nézett ki, ahogyan azt elvártam …

Az idei év első jegyes fotózásáért nem mentünk messzire épp csak a Mecsek havas erdeit vettük célba egy kisebb hóviharban. Hóemberekké is változtunk a végére, már csak a répa hiányzott az orrunk helyéről, de a színe azért majdnem stimmelt. Andival és Zolival a Sós-hegyi kilátóig sétáltunk, hogy elkészítsük jegyes fotóik téli, havas szakaszát.