Az a legjobb a munkámban, hogy sokszor észre sem veszem, hogy dolgozom. Persze van amikor igen, de az a szombat délután amit Ancsival és Tomival töltöttünk el, nem ilyen volt. Sétáltunk egy kellemeset én pedig közben fényképeztem Őket, Ők pedig totális természetességgel mozogtak a fényképezőgépem előtt. Nem csináltunk semmi különöset, de mégis sütött róluk a boldogság és hogy jól érzik magukat, ettől pedig mi is jól éreztük magunkat és alig vártuk az esküvőt (ami jelentem hasonlóan jól sikerült). Amíg az esküvői képekből is elkészül a bejegyzés, nézzétek meg ezt a pár képet kedvcsinálónak! 🙂
Mindig is szerettem a családias hangulatú kis esküvőket és Csilla és Norbi nagy napja, igazán meghittre sikerült. Festői környezetben, Orfűn mondták ki a boldogító igent, amit egy rövid családi vacsi, majd egy klassz hangulatban eltöltött kreatív fotózás követett. Még esti képeket is készítettünk, hogy végül így állhasson össze kerek egésszé a képanyag! Nagyon élveztük az esküvőt, de meséljenek inkább a képek! Csilla, Norbi: Vigyázzatok egymásra nagyon, köszönjük, hogy ott lehettünk és veletek ünnepelhettünk! Sok boldogságot, boldog, hosszú házas életet, éveket kívánunk! 🙂 A kreatív fotózás képei: A nagy nap többi képe:
Balázst – igaz, csak felületesen de – régről ismerem, még azokból az időkből amikor tinédzser koromban a pécsi jégpályán múlattuk a szombatjainkat, mégis Zsuzsi talált ránk, és így alakult, hogy jövő májusban mi örökítjük majd meg a nagy napjukat. Ám előtte, ha már úgyis itthon voltak, elkészítettük az alább látható jegyes sorozatot. Klassz délután volt! Alig várjuk az esküvőt! 😉
Történt egyszer, hogy egy kedves ismerősömnek segítségre volt szüksége, hogy megvásárolhasson egy műláb protézist, ami igencsak borsos összegbe kerül. Gyűjtést szerveztek hát, hogy Gyula (akinek a történetét ITT elolvashatjátok) minél hamarabb focizhasson a kisfiával. Úgy döntöttem, hogy én is kiveszem a részem ebből a dologból, így aukcióra bocsájtottam egy portréfotózást, aminek a teljes bevételével Gyulát szerettem volna támogatni. Komoly érdeklődőből nem volt hiány, ám a licitet végül Alexandra nyerte meg. A fotózás remek hangulatban telt, sőt még néhány családi képet is készítettünk. Mielőtt a lényegre térnék, engedjétek meg, hogy itt is közzétegyem, hogyan segíthettek Gyulának a cél elérésében. Adományaitokat az alábbi …
Andival és Zolival már találkoztunk egyszer egy kis hócsatázásra, de akkor abban egyeztünk meg, hogy a jövő évi esküvőjük előtt elkészítünk még egy repcés sorozatot is, hogy a képek tényleg változatosak legyenek. Ők az élő példa arra, hogy miért jó ha a párok időben keresnek fotóst, hiszen így ezeket a képeket felhasználhatják egy csomó mindenhez az esküvővel kapcsolatban. Ráadásul a fotózásokon még jól is éreztük magunkat. 🙂
Régóta terveztük, hogy készítünk Éviről néhány képet, ám valami, valahogy mindig közbeszólt. Mi viszont nem hagytuk magunkat és egy – talán mondhatom ezt – remekül sikerült sorozatot hoztunk össze, mindössze néhány óra alatt, amiben Évinek is komoly szerepe volt. Örültünk, hogy végre sikerült lencsevégre kapnunk és annak pedig külön is, hogy Ő is jól érezte magát és a képekkel is elégedett volt! Reméljük, hogy lesz még alkalmunk hasonlóra! 😉
A hobbifotózás elsődleges célja, hogy élvezzük amit csinálunk. Megvan annak a romantikája amikor a szakadó hóesésben és az orkán erejű szélben nyitott fotós táskával, dupla nadrágban hasalunk az áhított fotóért, de van amikor már közben is érezzük, hogy ezt lehet, hogy nem kellene erőltetni és ebben a pillanatban valahol egészen máshol kellene lennünk. Aztán felülkerekedik az emberben a fotós és néhány erősebb széllökés után, már nem érdekli, csak hasal, ha kell feláll, megigazítja a vakukat, majd újra lehasal, fényképez és így tovább. Abban mindenesetre szinte biztos vagyok, hogy ezekért a képekért én most csúnyán megfáztam, de ennek ellenére örülök, hogy …
Lassan már hagyománnyá válik, hogy minden tavasszal ilyen bejegyzéssel jelentkezem, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy örültem a háromnegyed hatos ébresztőnek. A telefonomon szándékosan váltogatom az ébresztőóra hangját, mert egy idő után megutálom, bármi is az ami felver a jóízű pihenésből, bármikor is teszi ezt. A jegyes oktatásról egyébként is későn értünk haza, szóval viszonylag keveset sikerült aludnom. Szerencsére eléggé izgatott voltam ahhoz, hogy rávegyem magam az ágyból történő kikászálódásra és egy kávé után a hegy felé vegyem az irányt. Persze előtte azért fel is öltöztem. Csípős hideg szél fújt és a napkelte sem pont úgy nézett ki, ahogyan azt elvártam …
Az idei év első jegyes fotózásáért nem mentünk messzire épp csak a Mecsek havas erdeit vettük célba egy kisebb hóviharban. Hóemberekké is változtunk a végére, már csak a répa hiányzott az orrunk helyéről, de a színe azért majdnem stimmelt. Andival és Zolival a Sós-hegyi kilátóig sétáltunk, hogy elkészítsük jegyes fotóik téli, havas szakaszát.
Azt már megszokhattátok, hogy az évértékelő blogbejegyzésbe (amit egyébként érdemes elolvasni) jellemzően nem fér bele az adott év kedvenc esküvői-,pár- és jegyes fotóiból készült slideshow, de arra még nem volt példa, hogy februárban tegyem közzé azt. Pedig az ok egyszerű: rengeteg a munka. Már javában készülök az idei szezonra, közben pedig igyekszem lezárni a tavalyit, miközben elképesztő mennyiségű megkeresés ömlik a postaládámba. Szóval késve bár, de megtörve nem, itt az új slideshow, amely felöleli a tavalyi évet és elmeséli, hogy mennyire gyönyörű szezont zártunk. Sőt, egy kicsit talán azt is, hogy miért a munkám az életem. Tudom, hogy hosszú lett, de annyira …