Ahogyan arról már az évértékelőben is írtam, rengeteg klassz fotózáson vettünk részt tavaly, miközben egy halom szép pillanatot örökítettünk meg. Büszkén mutatom meg Nektek a tavalyi évben fotózott kedvenceimet, a teljesség igénye nélkül, bár egy kicsit megkésve a korábbi évek gyakorlatához képest:

Sokat írok arról ezen blog hasábjain, hogy mennyire fontos a bizalmi, baráti viszony kialakítása a pár és a fotós között. Noémivel és Danival viszonylag rég volt az első találkozónk, egy nyári délutánon beszélgettünk a Dinasztia Cukrászdában Siófokon. Az a találkozó egy fokkal azért hivatalosabb volt mint most, amikor már fényképeztünk is, de egy jegyes fotózás mindig remek lehetőség arra, hogy beszélgessünk. Az viszont  viszonylag ritka, hogy ilyen mély beszélgetések alakulnak ki egy rövidebb fotózás alkalmával, szóval köszönöm, hogy ilyen közel engedtetek magatokhoz! Ja és egy gyorstipp srácoknak: ha a fotózáson a lány cipője beleesik a tóba, vigyétek ölben az autóig, …

Nehéz leírni, hogy a hosszú és a vírushelyzet miatti korlátozásokkal teli téli időszak után mennyire jó volt újra esküvőt fényképezni. Pedig jó volt, még akkor is ha az első megbeszélésekkor még nem arra készültünk, hogy Bogi és Norbi végül két felvonásban mondják majd ki azt a bizonyos szót. Ezúttal az egyházi szertartás és a kreatív képek elkészítése volt a program, hogy aztán később, amikor már lehet egy a Cerminátor által tartott megerősítő szertartást követően óriási bulit tartani! Én személy szerint nagyon várom a második kört és bízom abban, hogy ez volt az utolsó olyan esküvőnk amit a korlátozások érintettek! A …

Évi és Bálint jegyes fotóit Szentendrén a Japán közkertben készítettük el. Őszintén szólva nem a napsütés volt az amit aznap az időjárástól remélhettünk, mégis előbújt azért a Nap egy kicsit. Hiába volt tehát hideg, mondhatjuk, hogy szerencsénk volt az idei év első jegyes fotózásán és még Bálint sisakos képei is elkészülhettek, szóval teljes volt az örömünk.

Nagyon úgy látszik, hogy tényleg működik az a feltételezés, mely szerint egyik hasonló megbízás hozza a másikat. A múltkori elképesztően felújított és újragondolt hetvennégyes panel után most egy hatvannégy négyzetméteres kertvárosi panellakást volt szerencsém fotózni, ami bár kicsit más stílusban, de mégis elképesztő színvonalon került újragondolásra és felújításra. A lakás minden egyes négyzetcentimétere azt suttogja, hogy aki ilyenné álmodta (Mesz Anita architect & interior designer) illetve aki ilyenné tette (Varga Noémi ingatlanreferens), nagyon jól tudta, hogy mit csinál. Ha eladnád az ingatlanod, vagy csak szeretnél róla olyan képeket amik megmutatják, ahogyan valójában kinéz, keress bátran!

Az idei év első jegyes fotózásán Bogit és Norbit fényképeztem. Amikor a Mecsek egyik általam kedvelt helyszínére, a volt vidámpark területére megérkeztünk, a természet még épp csak ébredezni látszott téli álmából. Ennek ellenére egy két kabát nélküli képet is elkattintottam az esküvőre készülő szerelmespárról, sőt egy szál virágzó leánykökörcsint is megkértem, hogy egy kép erejéig vigyázzon a jeggyűrűre.

Az utóbbi időben elég sok új területen próbálhattam ki magam, elég csak  a termékfotózásokra gondolni, amikor egy többgenerációs családi cukrászdaláncnak fotóztunk új étlapot, de az üzleti portré is viszonylag új volt amikor belevágtunk. Ezek a megbízások nagyon jók arra, hogy kiléphessek a komfortzónámból és miközben segítek megvalósítani azokat az elképzeléseket amikkel egy üzlet még sikeresebb lehet, tanulok is. Nem volt ez másképp akkor sem, amikor Gál Csaba, a korábbi lakásom új tulajdonosa azzal keresett meg, hogy referenciaszinten kellene képfájlokba zárni az időközben átépített lakást. Nekiláttunk hát tervezni, szervezni és amikor beléptem a lakásba, elakadt a szavam. Nem volt az rossz …

Tudom-tudom, a bejegyzés címébe a kétlábúak keresztnevei kerültek, de ez ne tévesszen meg benneteket! Ez a fotózás igazából Oszkárról a tacskóról szólt, Bea és Sanyi csak elkísérték, hogy kedvére amputálhasson néhány testrészt egy plüssmedvéről. Dr. Oszkár azért megengedte, hogy a bravúros operáció közben készítsünk néhány felvételt, így én sem voltam ott hiába. 🙂

Rózsa és Maik igazi karácsonyi fotókat szerettek volna, ezért nem csak különféle karácsonyi kellékeket és ruhadarabokat hoztak magukkal a fotózásra, de Bruno-t a rénvizslát is, aki méretei ellenére, igencsak otthonosan mozgott a studioban, sőt egészen segítőkésznek bizonyult. Még akkor sem ijedt meg különösebben amikor rá kezdtünk el különféle kiegészítőket aggatni, ami azért valljuk be, dicséretes.

Kirándulni, sétálni indultunk aznap, de azt nem sejtettük, hogy a Pilisben egy téli mesevilág vár ránk, még szerencse, hogy volt nálam képalkotásra alkalmas eszköz, így tudtam azért készíteni Nektek néhány képet. Oké, volt néhány pillanat amikor némileg aggódtunk az eszköz biztonságáért, hiszen az orrunkig sem láttunk, de végül senkinek sem esett bántódása.