Már március közepén szerettünk volna összefutni egy jegyes fotózás erejéig Eszterrel és Gabóval de mivel Ők is kaptak SMS-t. a belügyminisztérium utasítására inkább a gépjárművükben maradtak és mivel ott nehéz ügy jegyes fotózni, ha csak nem egy busszal rendelkezik az illető páros, el kellett halasztanunk a fotózást. Nem is olyan rég, március utolsó napjaiban sikerült pótolnunk ezt a hiányosságot és a Mecsekben elkészíteni az alábbi képeket. Ezúton szeretném megköszönni a fekete francia oroszlános autó sofőrjének, hogy megtapasztalhattam milyen is az autó csomagteréből havat „lapátolni”. Legközelebb kérlek, lassíts! Ennek ellenére klassz délutánt töltöttünk együtt, bár melegünk nem volt, gyönyörű napsütés segítette …

Rózsa és Maik egy igazán pécsi sorozatot szerettek volna magukról, némi karácsonyi, illetve téli hangulattal megfűszerezve. Viszonylag korán találkoztunk a belvárosban, hogy aztán a Niké szobornál készítsük el az első néhány képet. Nem panaszkodhattam, pillanatok alatt egy hullámhosszon voltunk, megvolt a közös hang, így egy-két kép elkészülte után már szinte élesben fotózhattam. Az első néhány kép még ismerős fotóalanyoknál is az ismerkedésé és a „fotós-modell” kapcsolati híd kiépítésének jegyében telik. Ha ez nincs meg akkor az egész anyag halott lehet, ezt pedig senki sem szeretné. A híd itt szinte azonnal felépült így következő megállónk egy nagyobb farakás volt, tetszett a …

Ahogy az újonnan megismert párok fotózásának is megvan a maga romantikája, ugyanúgy jó érzés lehet ismerősöket, jó barátokat fotózni, főleg, ha ott voltál akkor, amikor megismerkedtek és ismered a történetüket, az első pillantástól egészen az eljegyzésig. Ünnepeltünk, amikor Viki és Norbi először találkoztak, Norbi egy maciszörpre hívta meg Vikit, az ajtó felett pedig ez állt „Jobb Mint Otthon”. Viki, Norbi: kívánom nektek, hogy amikor majd összeházasodtok, sehol se legyen jobb mint otthon, egymás mellett. Szeressétek egymást mindig úgy, ahogyan most és látszatok mindig ugyanolyan boldognak mint a képeken.

Megint korán keltünk, bár mire a koncertközpont parkolójába értünk, az álmos pislogást némi izgalom váltotta fel. A  nap még épphogy csak kibújt a horizont mögül, bearanyozva mindent, kiváló ellen- és élfényt adva Annaának és Lázárnak. Alig vártam ezt a fotózást, mint ahogy mostanában szinte minden fotózást nagyon várok. Szerencsére pont olyan arányban van az utómunka és a feldolgozás, hogy egyik sem válik unalmassá, mert váltják egymást. Emellett persze dolgozom még egy másik projekten is, amiről egyelőre nem is írnék többet, ha eljön az ideje úgy is látni fogjátok. Szóval nekivágtunk a Zsolnay Negyednek, a fények gyönyörűek voltak és talán mondhatjuk, …

Mostanában elég sok jegyesfotózáson vettem részt, ami mindig új és új energiákkal töltött fel. Hiába kellett szanaszét szakadnom ahhoz, hogy mindenhova oda érjek időben és hiába kellett egy csomó mindent csinálnom, nagyon jó érzés volt ennyi vidám egymást szerető emberrel dolgozni. Anett és Miklós sem volt ezalól kivétel. Már a fotózás elején sejteni lehetett, hogy nem lesz unalmas a találkozás első perceit követő néhány óra, de azt mi sem sejtettük, hogy ilyen jól fogunk szórakozni. Lotti azt mondta az arcizmai is megfájdultak annyit nevetett, a fényképezőgép kijelzőjén visszanézve a képeket pedig ismét úgy éreztem, hogy a boldogság és a szerelem …

Emőke és Marci egy bogaras páros, a szó legszorosabb értelmében. Szoktam kérni a pároktól, hogy a jegyes fotózásra hozzanak magukkal valami rájuk jellemző kiegészítőt, vagy tárgyat amivel adott esetben pózolhatnak, de autó eddig még nem került a terítékre ilyen tekintetben, pedig már egy ideje akartam ilyet, csak nem voltak adottak hozzá a feltételek. Emőke és Marci tehát egy VW Bogárral gurultak le a fővárosból egy kis fotózkodásra. Azt mondták, hogy a billentyűzet is eszükbe jutott mint lehetséges kiegészítő, de inkább maradtak a Boginál, mert, hogy így hívják a felújított négykerekűt, ami egyébként egy 1972-es alvázra épített ’83-as karosszéria. Még a …

Angéla hatig dolgozott. Még éppen sikerült elcsípnünk a virágzó napraforgótáblát, mielőtt az elmúlt hetekben tapasztalt hihetetlen kánikula hatására teljesen kókadtá váltak volna a virágok, így elkészülhettek az alábbi fotók. Persze meleg volt már akkor is, lógott is a nyelvünk rendesen, de azért igyekeztünk jól érezni magunkat, ami azt hiszem sikerült is. Sajnos a gyomnövényzettel nem volt szerencsénk, a végén véletlenül nekem is sikerült belesétálnom egy csalánosba, pedig a többiek szóltak, hogy ott van, csak én a keresőben nem láttam. Angéla, Zoltán: az esküvőn találkozunk! 🙂

Sokadszorra beszéltünk meg koncepciót, időpontot és helyszínt Eszter és Gergő jegyes fotózására, ám eddig minden alkalommal közbejött valami. Nem úgy mint ma! Gyönyörű napsütésre, madárcsicsergésre és júniusi nyárillatra, no meg az Amerikai Fater c. sorozat főcímdalára ébredtünk Lottival, hogy aztán némi tollászkodás után a megbeszélt helyszínre, vagyis a Kodály Központ parkolójába érkezzünk meg. A körülmények adottak voltak, a fáradtságunk hamar elillant és azt hiszem bátran állíthatom, hogy mind a négyen nagyon jól éreztük magunkat. Még az előző esti fogfájás sem tudta elvenni a kedvem, pedig nem volt kellemes, elhihetitek. Sajnos továbbra is fájdalomcsillapítókat szedek, első utam valószínűleg a fogászatra vezet …

Nem volt könnyű összehozni a vasárnapi esessiont pedig nekem már szombaton nagyon mehetnékem, fotózhatnékom volt. Többször görcsösen expozícióra rándult az ujjam, és még abban is a fotótémát láttam amiben máskor nem. Ilyen ez ha az ember hosszú ideig kényszerül mellőzni valamilyen tevékenységet aminek a rabjává vált. Ennek ellenére én azért örülök, hogy a fotográfia a rabjává tett. Három előtt nem sokkal találkoztunk Dettivel és Gézával a Zsolnay Negyedben. Nem volt éppen zökkenőmentes, de végül megtaláltuk egymást. Lehetne esetleg olyan népszokást meghonosítani a pécsi esküvőkön, hogy eldugják a menyasszonyt a Zsolnay Negyedben, a vőlegény meg megkeresi. A násznép esetleg segíthet a …