Hosszú séta várt ránk, de eltökélten érkeztünk a Mecsek lábánál az erdő szélén megbújó kis faluba, Óbányára. Lelkesedésünk még a nagyjából egy órás séta végén sem hagyott alább, így hát neki is láttunk a fotózásnak. Gumicsizmában és nélkül is készültek képek, Gréti és Ahmi pedig hamar feloldódtak a fényképezőgépem előtt. Persze ez valószínűleg a régi ismeretségnek és a félig-meddig rokoni szálaknak is köszönhető. Kalandos délután volt, ami után alig vártuk az esküvőt nem is beszélve az azt követő három naposra tervezett horvátországi kreatív fotózásról. Erről is hozok majd képeket hamarosan, de előbb jöjjenek a jegyes fotók:

Melcsit és Gábort kutyájuk, Lego is elkísérte a jegyes fotózásra, ami már a fotózás legelején remek hangulatot teremtett. Bár a Nap sajnos nem sütött sőt, egyszer még az eső is eleredt, az időjárás nem tudott elijeszteni bennünket a fotózástól. Igazán klassz helyszíneket jártunk be egy igazán klassz párral, annak pedig, hogy a filmes kolléga és egy jó barát is csatlakozott hozzánk, külön örültem. Remek délutánt töltöttünk együtt. Bízom benne, hogy Ők is legalább olyan jól érezték magukat, mint mi.

Egy álom megvalósulását fotózni remek érzés, ha pedig egy kolléga álmáról van szó, megtiszteltetés is. Bea régi álma teljesült azzal, hogy meggyújthatta a korábban Jencitől a szülinapjára kapott kívánságlámpást és bár tűzvédelmi okokból (illetve azért is mert be van tiltva) el sajnos nem engedhettük azt, azért így is maradéktalan volt az öröm. Remek délutánt töltöttünk együtt és már most megígérték: 2018-ban tartandó esküvőjüket én fotózhatom majd! Köszönöm a bizalmat srácok! A kívánságlámpást csak egy fotó erejéig engedtük el, az utolsó képen (bár ez a képen nem látszik) volt aki elkapja a lámpás zsinórját. Nem hagytunk tűzveszélyes vagy éghető anyagot sehol, …

Mindig is vonzott a Balaton-part, szerettem itt fotózni, így hát nem árulok el nagy titkot amikor azt írom, hogy nagyon örültem amikor Melcsi és Dani azzal az ötlettel álltak elő, hogy itt készítsük el jegyes fotóikat. A választás – mivel relatíve sok időt töltenek itt, érthető a kötődés – végül Balatonfüredre esett. Ha már ott voltunk átugrottunk Tihanyba is és az ekkor még éppen hogy csak nyíló levendulamezőn is készítettünk pár képet amely méltó lezárása volt ennek a klassz délutánnak.

Általában kérem a párokat, hogy amennyiben van olyan rájuk jellemző kiegészítő amit használhatunk a jegyes fotózáshoz, ne felejtsék otthon! Nem volt ez másképp most sem,  ennek köszönhetően pedig a közös hobbi kellékei velünk utaztak a fotózások helyszíneire, hogy az első képek elkészülte után nem sokkal íjászkodhassunk is egy kicsit a Mecsekben. Na, jó én nem íjászkodtam, de fotóztam, ahogyan Juci és Joci igen. Remekül éreztük magunkat ami tovább csigázta az esküvőre irányuló várakozásainkat. Annyit már most elárulhatok, hogy az esküvői blogbejegyzést is érdemes lesz majd elolvasni, ám addig is nézzétek meg a jegyes fotóikat! 🙂

Jó érzés amikor a párokat fotózva, rájövünk, hogy ha külön-külön találkoztunk volna a fiúval és a lánnyal, akkor is tudtuk volna, hogy Ők összetartoznak. Ildi és Zoli is ilyen emberek, van köztük valami megmagyarázhatatlan, mintha egy szabad szemmel nem látható plusz jel lebegne közöttük. Közel voltunk az esküvőhöz, így a fotózás főpróbája is volt a kreatív fotózásnak. Igaz, az előrejelzések miatt féltünk egy kicsit az időjárástól, az végül megkegyelmezett nekünk és gyönyörű naplemente várt minket Orfűn. Bár már a stégek mellett elkészített fotók után úgy éreztük, hogy elég képünk van, jó ötlet volt még megállni hazafelé, hogy készítsünk néhány réten üldögélős képet …

Írisz és Roland jegyes fotózásának külön örömmel indultunk neki, hiszen szegről-végről ismertük egymást, Lotti évfolyamtársa volt, ma pedig kolléganője Írisznek. Több helyszínt is végigjártunk, a Zsolnay negyedben kezdtünk, majd átvágtattunk a lagzi helyszínére, de nem bírtuk ki, hogy útközben ne álljunk meg egy kis erdei úton is fotózkodni. Írisz és Roland kapcsolata nagyon régre nyúlik vissza, ez már a fotózás elején is látszott, nagyon egy hullámhosszon mozogtak és szinte egy pillanatra sem engedték el egymást, ami a képeken is nagyon jól látszik. Beszéljenek helyettem a képek:

Úgy szálltak a fehér pihék a levegőben, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy májusban, a virágillatú levegőben hópelyhek hullanak alá a magasból, pedig csak a fákról fújta a szél a termésüket. Jó ötlet volt Malomvölgybe látogatni és ott készíteni a sorozat első részét. Klassz délutánt töltöttünk együtt Bogival és Petivel,  kávéztunk, kaptunk epres sütit, meghívót és még közös kép is készült (szemfülesek megtalálhatják a galériában). Alig várjuk az esküvőt! 🙂

Ági és Bandi nem bízták a véletlenre a helyszínek kiválasztását, egész listával készültek. Ez nem kicsit megkönnyítette a dolgunkat, hiszen, csak a listát kellett követnünk és hamar rájöttünk, hogy van érzékük az ilyesmihez. Ismét remek helyeken jártunk és fotóztunk, ami borítékolta a jó hangulatot, mindannyian remekül éreztük magunkat. Ezúton szeretném megköszönni Gábor barátomnak külön is, hogy velünk tartott és segített a fényfestős képeknél. Újabb esküvő amit nagyon várunk! 🙂

Hosszú napok óta nem láttunk napfényt, így mosolyra görbítette a szánkat, hogy végre a napszemüvegeink is előkerülhettek a kesztyűtartóból és így indulhattunk el Orfű felé Évivel és Olivérrel. Bár az időnkénti hűvös fuvallatok még éreztették, hogy néhány napig hideg, nyirkos idő volt, az esőnek már nyomát sem láttuk. A tóban persze egy kicsivel több volt a víz a szokásosnál, ám ennek ellenére száraz lábbal tudtunk a stégekre lépni és a nádassal, a fűzfákkal és a tóval a háttérben képeket készíteni. Ráadásul a végén még egy kis dombmászásra is maradt időnk. Az esküvőn találkozunk! 😉