Végül az előre beígért létszámnál eggyel kevesebben vágtunk neki Orsi és István jegyes fotózásának, ugyanis Bodza a nyuszi, végül úgy döntött, hogy nincs elég jó idő ahhoz, hogy velünk tartson. Ennek ellensúlyozására küldött nekünk csokitojásokat, aminek rendkívül örültünk, de azért a távolmaradást nem felejtettük el – Bodza! Az esküvőn nem úszod meg! A vizes füvet és talajt leszámítva egyébként végre egészen jó körülmények között dolgozhattunk. Még a Napot is láthattuk néha és bár a vihar közeledtével még a Kis-Tubes kilátót is meglátogattuk, hogy néhány kék órás illetve éjszakai képet készítsünk, igazán eláznunk még így sem sikerült, pedig akkorra már nagyon lógott az …

 Az eredeti tervek között,  a tóparti képek elkészítése mellett egy repcetábla meglátogatása is szerepelt, de azt csak reméltem, hogy a tó környékén találunk majd ilyet, belógó vezetékek és egyéb olyan objektumok nélkül, amelyek esetleg megnehezítenék a fotózást. Ennek megfelelően kikerekedtek a szemeim, amikor a tóhoz vezető út mellett, virágzó repcetáblákat pillantottam meg, amelyek ránézésre megfeleltek a fenti követelményeknek. Szóval a tóparti fotózás és egy rövidke szerenád után, még kikerültünk egy az úton rossz időben átkelni kívánó fácánt és a repcetáblának támadtunk, úgy csapatostól. Újabb remekül sikerült jegyes fotózáson vagyunk túl, amelyről Klaudia is megerősítette, hogy elérte a célját: közelebb hozott …

A tavaszi jegyes fotózások egyik legnagyobb előnye, hogy zöldellő erdők és a virágzó mezők rengeteg helyszínlehetőséget kínálnak. A levegőben terjengő virágillat és a madarak csicsergése pedig már csak hab a tortán a téli hónapok alatt ellustult érzékeinknek. Ezúttal a szúnyogok hadát is megúsztuk, szóval igazán nincs okunk panaszra. Dóra és Barna jegyes fotózása igazán klasszul sikerült, változatos képanyag született, ami annak is köszönhető, hogy elég időt szántak a képek elkészítésére. Remekül éreztem magam, alig várom az esküvőt! 🙂

Az idei második jegyes fotózás helyszínének kiválasztásakor, nem kisebb fába vágtuk a fejszénket, mint, hogy megtaláljuk az amúgy kevesek által ismert bokodi hűtőtó szerteágazó mólóit és ott készítsük el Kriszti és Tamás jegyes fotóinak azon részét, amelyen nem szerepel a páros tulajdonát képező 1984-es Dodge RAM.  Szombat délután tehát Agárdon beültünk a már említett autócsodába, ami a maga hat méteres hosszúságával amúgy is tekintélyt parancsol, de ahogyan az 5.9 literes V8-as duruzsolt, az olyan volt mintha egy egészen más dimenzióba csöppentünk volna.  Tamás nem hagyta szétszaladni a több, mint kétszáz lovat, de így is viszonylag hamar a tett színhelyére érkeztünk, …

Nóri és Tomi külföldön élnek és mivel januárban hazalátogattak, kézenfekvő volt, hogy ebben a hónapban készítsük el jegyes fotóikat. Szerencsénk volt, mert mindkét elképzelésünket sikerült megvalósítanunk. Mivel Nóri és Tomi vonaton ismerkedtek meg, ezért a kötelező Mecsekben készült fotókon túl néhány esti képet is készítettünk róluk a vasútállomáson (ezért a lehetőségért külön köszönet a MÁV-nak). Mókás volt, ahogyan a vakut és a szoftboxot tartó állvány sisteregve-sercegve gerjedt össze a felső vezetékekkel. Aggódtunk is picit, de a dolog nem szegte kedvünket, mivel kárt semmiben nem tett a dolog. Mivel pár napra rá, gyönyörű hótakaró fedte be a tájat és korábbi beszélgetéseink …

Megint nem fért bele az évértékelő blogbejegyzésbe (amit egyébként érdemes elolvasni) a 2013-as év kedvenc esküvői-,pár- és jegyes fotóiból készült slideshow, ezért megint egy külön blogbejegyzésben teszem közzé. Még az is lehet, hogy ebből hagyomány lesz. A megfelelő zene megtalálása talán a legnehezebb feladat egy ilyen videó elkészítésénél, többek között ezért is csúszott kicsit a dolog, de azt hiszem sikerült. Idén egészen más stílusú és hangulatú zenét választottam, remélem mindenkinek elnyeri majd a tetszését. Bízom benne, hogy legalább akkora örömöt jelent majd végignézni akár ismeretlen szemlélőként, akár a képeken szereplőként, mint amekkora örömöt a képek és a videó elkészítése jelentett. Fogadjátok hát …

…és Buborék, a félénk nyúl. Az egész úgy kezdődött, hogy már Ági első leveléből tudtam, hogy ezt a párost fotózni akarom és nem csak azért mert tanítani kellene azt, ahogyan árajánlatot kértek. Részletesen bemutatkoztak, leírták mit szeretnek, milyen zenét hallgatnak, hol volt a lánykérés és mit szeretnének viszontlátni a képeken, de volt valami szarkasztikus humorral fűszerezett báj a mondataikban és ezt a varázst csak megerősítette az amikor személyesen beszélgettünk és az is amikor sor került a fotózásra. A Pécsi Nemzeti Színházban a Mágnás Miska című darab díszletei között fotóztunk, amiért ezúton is szeretnék köszönetet mondani a színház munkatársainak, emellett pedig …

Régi barátokat fotózni mindig más egy kicsit, mint újonnan megismert embereket, hiszen teljesen más hidak épülnek ki egy többéves barátság és mások egy két-három órás fotózás illetve egy azt megelőző beszélgetés során, főleg, ha azalatt a több év alatt egyáltalán nem hozza úgy az élet, hogy fotózd a másikat, mégis különös a varázsa ennek. Nehéz leírni mennyire jó boldognak látni és boldognak láttatni olyan embereket akiket a barátaimnak mondhatok. Remek hangulatú, az átlagosnál hosszabbra nyúlt fotózás volt ez, amit hihetetlenül élveztem.

Dia és Karcsi jegyes fotózására pont egy héttel esküvőjük előtt került sor. Nem is vesztegettük hát az időt, bejártuk kedvenc helyszíneiket és készítettünk róluk néhány fotót a Szakcs települést körbeölelő meseszép vidéken, ahol később az esküvő is megrendezésre került. Az alábbi galériában az én kedvenceimet találjátok ebből a sorozatból, hamarosan pedig az esküvői képekkel és bejegyzéssel folytatjuk!    

 Viszonylag sok helyszínt látogattunk meg Henivel és Danival így szerintem változatos képanyag születhetett, volt tópart, mező és kilátó is a helyszínek között. Azt hiszem bátran írhatom, hogy Ők is és mi is nagyon jól éreztük magunkat, remek délután volt, bár az egyik softboxom megsínylette egy kicsit a dolgot, de ezt azóta orvosoltuk.