– Esik, nem baj, ha a piros ruhámban leszek? – szegezte Nekünk a kérdést Vivi, akkor még tréningruhában, azon az esős péntek délutánon, amikor megérkeztünk Gézaházára, nagyjából negyed órával a kreatív fotózás kezdete előtt.  Nem volt baj. Tudtuk, hogy készült már egy fehér ruhás sorozat amikor februárban két tanú előtt Győrben összeházasodtak. Megmásztuk hát a cseszneki vár környéki dombokat, elvittük a veszprémi kórházba az egyik rokont aki a díszítés közben megsérült, hogy aztán másnap Vivi és Isti családjaik és barátaik társaságában is kimondhassák az igent. A csavar a történetben az volt, hogy Vivi testvére, Roland a bevonulózenék hallatára felállt és …

Martina és Tomi a lovaikat hozták magukkal a jegyes fotózásukra. Bevallom őszintén, hogy elsőre tartottam egy kicsit ettől a fotózástól, mert bár közhelynek hathat, de nem értek a lovakhoz. Végül kiváló hangulatban telt el ez a délután, Martina és Tomi némi szülői segítséggel (amit ez úton is köszönünk) seperc alatt karámot rögtönöztek a domboldalban, hogy a négylábúak biztonságban legyenek, mi pedig elkezdhettünk fotózni. Ágit, akinek ez az első fotózása volt mellettem, ugyan majdnem megette az egyik paci, de szerencsére csak majdnem. Itt fontos megjegyeznem, hogy a fotózás közben sem lónak sem fotósnak nem esett bántódása.

Akik követnek Instagramon, emlékezhetnek rá, hogy februárban Győrben jártam, ahol egy titkos kis esküvői szertartást és egy a szertartás apropóján szépen felöltözött jegyespárt fotóztam, ám ezt akkor még nem árulhattam el Nektek és pont ezért most is csak az utóbbiból mutatok meg néhány képet. Szóval a jegyeskreatív receptje: végy egy esküvői pompába öltözött párt akik amúgy a fotózás időpontjában polgárilag már házasok és készíts róluk jegyes képeket (ezúttal mindenkit megkímélek a buszjegyes poéntól, nem, nem volt náluk jegy), ízlés szerint fűszerezheted sok mosolygással, nevetéssel, apró érintésekkel, csókokkal és ölelésekkel. Persze ha kerül bele némi hideg és szél is, az sem …

„Neked se legyen jobb mint Nekünk!” hangzik el nagyon sokszor, már házas férfiak szájából egy esküvő kapcsán, vagy akár magán az esküvőn a vőlegénynek címezve. Vajon mi lehet ennek a lélektana? Tényleg azt kívánják ezek az emberek a jó esetben szerelemtől fűtött boldogságban úszó vőlegénynek – aki amúgy a barátjuk vagy rokonuk, hiszen pont ezért vannak ott az esküvőn –, hogy rossz legyen neki? Ha Nekik nem jó házasságban élni, akkor mégis miért élnek házasságban? Már a fenti mondat is nagyon sok kérdést vet fel, amikre hosszan lehetne keresni a válaszokat, de én most nem állnék meg itt, egy sokkal …

Havas fotózásnak indult. Vagyis azt szerettünk volna, de az időjárás sajnos nem kívánságműsor és hiába lestük az időjárásalkalmazást, élhető távolságon belül nem jelzett fotózható havat. Pedig azt mondják Svájc szép ilyenkor kora tavasszal. Végül a Pilisben kötöttünk ki és a Teve-szikla környékén barangolva fotóztunk. Így lettek jegyes képei Alexának és Krisznek, végül hó nélkül, de legalább annyira fázva mintha hóban fotóztunk volna. Rég írtam már jegyes fotós bejegyzés végére ezt, de nagyon várom az esküvőt! 🙂

Léna egy mentett eb. Miután a sorsa jobbra fordult, úgy döntött Instagramon próbál segíteni a hozzá hasonlóknak, de emellett szerette volna megmutatni a pajtásainak, hogy milyen klassz kiegészítői vannak. Kétszer indultunk neki fotózni, Léna pedig némi jutalomfalatért cserébe egészen együttműködő volt ezeken a fotózásokon, pedig annyi új, izgalmas illat vette körbe, hogy azt se tudta hova nézzen. Pedig mi mondtuk neki. Persze nem adtuk fel és erőfeszítéseinket siker koronázta. Ha Te is szeretnél a kedvencedről hasonló képeket, keress bátran! 😉

Aki még nem vett részt fotózáson – és a többség így kerül a fényképezőgépem elé, legalábbis első alkalommal – van, hogy izgul egy kicsit, hiszen hiába a vLOG, azért más kívülről a YouTube-on nézni a dolgot, mint benne lenni. Andi és Geri hoztak is magukkal némi szíverősítőt izgulás ellen a jegyes fotózásra, de a szemükben mégsem az alkohol csillogott, hanem valami egészen más, amit egy szóval csak szerelemként lehet leírni. Szóval szerelem pipa, mi is kell még egy szép jegyes sorozathoz? Ja, igen. Helyszín ami hátteréül szolgál a mosolyoknak, a kézfogásoknak, az apró érintéseknek, a nevetésnek és a boldogságnak. A …

Most jöttem rá, hogy szinte mindig csak az anyuka nevét írom a blogposzt címébe, pedig apát sem kellene kihagyni a dologból. Nem is hagytuk ki, szóval mostantól igyekszem majd mindig figyelni rá, hogy már a blogposzt címében is utaljak rá, hogy egy gyermek megszületéséhez bizony két ember kell. Maja és Jani is ketten döntöttek úgy, hogy gyermeket vállalnak, szóval a kismamafotózásban is aktívan számítottunk Jani részvételére és Ő nem is okozott csalódást. Maja és Jani a jegyes fotózásukkal és az esküvőjükkel együtt harmadszor álltak a fényképezőgépem elé, szóval tekinthetjük Őket „márkahű”, visszatérő ügyfélnek. Ez úton is köszönöm a bizalmat és …

Keserédes őszi szombatra ébredtünk aznap. Volt miért örülni, hiszen Bori és Marci tényleg régóta várták, hogy végre összeházasodhassanak, de egy kicsit azért szomorúak is voltunk, mert egyrészt ez volt a szezon utolsó esküvője, másrészt pedig az utolsó esküvőnket fotóztuk a Pezsgőház Étteremben, ahova kis túlzással hazajártunk. A szezonzáró esküvőkön egyébként mindig több képet csinálok. Valahogy bennem van a tudat, hogy most egy ideig nem lesz majd lehetőségem esküvőt fotózni és ki akarom maxolni a dolgot. Bori és Marci esküvőjén pedig bőven volt mit fotózni és nem csak azért mert DJ Figi hatalmas bulit csapott amit az Igenfilm csapata jól fel …

Ha lenne tankönyvi példa a kicsi, hangulatos, családias esküvőre, akkor a tankönyv írói valószínűleg fontolóra vennék, hogy Réka és Gyula esküvőjén keresztül mutassák be azt. Ősz volt, kicsit hűvös, kicsit ködös, kicsit szürke, de már sárgultak a falevelek, már csipkebogyó piroslott a csipkebokrok ágain amikor Máté a feltette a kérdést Rékának és Gyulának, akik igennel feleltek és miután Máté megcerminálta amit meg kellett cerminálni fotózni indultunk. Így születtek az alábbi galériában látható képek. Réka, Gyula: Nem most kezdtétek együtt, de kívánom Nektek, hogy sok-sok év múlva, amikor már a gyermekeiteknek is családja lesz, együtt nézzétek majd vissza ezeket a képeket, …