A „Hova megy az ifjú pár nászútra?” című kérdésre rendre valamilyen klassz egzotikus hely kerül ilyenkor szóba, esetleg valamilyen népszerű európai turista célpont, a bátrabbak a hegyekbe mennek túrázni, a még bátrabbak pedig bevállalnak mondjuk egy Izlandot, de azt a választ, hogy „Pogányba”, na azt még sosem hallottam erre a kérdésre, pedig közeledik a kétszázadik esküvő amin fotósként részt veszek. Az arcomra kirajzolódó kérdőjel láttán Dóri és Gergő a segítségemre siettek, kiderült, hogy házat vesznek a reptérrel is büszkélkedő településen, ezért mondják viccesen, hogy oda utaznak nászútra is. Aki ismeri a humoromat tudja, hogy azonnal lélekközösséget éreztem velük, bár ez …

Sokat írok arról, hogy mennyit ad Nekem a munkám, hogy mennyit adtok Ti a fotózásokon, a megbeszéléseken, vagy akár csak a közösségi médiában a reakcióitok formájában. Emmát, Vikit és Rolit tavaly Niki és Chris esküvőjén fényképeztem először, aztán eljöttek hozzám egy családfotózásra, aminek a végén a kicsi Emma az én kezemet fogva sétált az autóhoz. Nem tudom elmondani, hogy milyen jó érzés volt, hogy Ő is így a bizalmába fogadott. Ezek azok a pillanatok amik feltöltenek és ezek azok a képek amikért még mindig imádom a munkám! Köszönöm Nektek!

Emi és Norbi esküvője ékes példája annak, hogy ha időben neki is állsz szervezni az esküvődet, akkor is érhetnek meglepetések. Érhetnek mert nem számolhatsz járványokkal, válságokkal és egy halom olyan tényezővel amire most sem Te kedves olvasó, sem pedig én aki ezt a bejegyzést írom, nem gondolunk. Persze titkon Te is, én is remélem, hogy nem is kell vele számolni, de az élet néha hoz furcsa, vagy épp nehéz szituációkat. Emi és Norbi sem gondolták, viszont Ők az a páros akik nem ijednek meg a furcsa szituációktól és ha Ők házasodni akarnak, házasodni is fognak. Nem állhatja útjukat sem járvány, …

Akik nézték a Brickleberry c. sorozatot, emlékezhetnek arra a jelenetre, amikor Malloy a börtönben, a bandájától a következő szöveggel védi meg a barátját: – Jó gyerek, környékünkön lakott. No, Ákossal pont ez a helyzet, bár az igazat megvallva őszintén remélem, hogy sosem kerülünk majd börtönbe. A lényeg és amiért ezt leírtam (már azon túl, hogy, ha mégis börtönbe kerülnénk, akkor Ákos tudja majd mit kell mondani ahhoz, hogy ne szúrjanak le) hogy lássátok milyen régi ismeretség fűz Ákoshoz (és a bátyjához Tamáshoz is, akinek amúgy szintén fotóztam az esküvőjén). Mondhatni együtt nőttünk fel, szóval eléggé kíváncsi voltam, hogy ki lehet …

Nem sokan vagytok akik  olyan régóta itt vannak velem és a képeimmel mint Martina. Lassan tíz éve annak, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve egy portréfotózást ajánlottam fel annak aki kifarag egy töklámpást, ami valahogy utal a weboldalam címére. Martina és az anyukája Nikola, késért nyúltak és elkészült az első és azóta is egyedülálló www.riccio.hu-s töklámpás. Akkor fotóztam Martinát először, aztán azóta még jónéhány alkalommal a fényképezőgépem elé állt, közben pedig megismerte Tomit és én nagyon boldog voltam amikor az esküvőjük fotózására kértek fel, pedig még nem is sejtettem, hogy bajban leszek majd amikor meg kell írnom ezt a bejegyzést, sőt …

– Esik, nem baj, ha a piros ruhámban leszek? – szegezte Nekünk a kérdést Vivi, akkor még tréningruhában, azon az esős péntek délutánon, amikor megérkeztünk Gézaházára, nagyjából negyed órával a kreatív fotózás kezdete előtt.  Nem volt baj. Tudtuk, hogy készült már egy fehér ruhás sorozat amikor februárban két tanú előtt Győrben összeházasodtak. Megmásztuk hát a cseszneki vár környéki dombokat, elvittük a veszprémi kórházba az egyik rokont aki a díszítés közben megsérült, hogy aztán másnap Vivi és Isti családjaik és barátaik társaságában is kimondhassák az igent. A csavar a történetben az volt, hogy Vivi testvére, Roland a bevonulózenék hallatára felállt és …

Martina és Tomi a lovaikat hozták magukkal a jegyes fotózásukra. Bevallom őszintén, hogy elsőre tartottam egy kicsit ettől a fotózástól, mert bár közhelynek hathat, de nem értek a lovakhoz. Végül kiváló hangulatban telt el ez a délután, Martina és Tomi némi szülői segítséggel (amit ez úton is köszönünk) seperc alatt karámot rögtönöztek a domboldalban, hogy a négylábúak biztonságban legyenek, mi pedig elkezdhettünk fotózni. Ágit, akinek ez az első fotózása volt mellettem, ugyan majdnem megette az egyik paci, de szerencsére csak majdnem. Itt fontos megjegyeznem, hogy a fotózás közben sem lónak sem fotósnak nem esett bántódása.

Akik követnek Instagramon, emlékezhetnek rá, hogy februárban Győrben jártam, ahol egy titkos kis esküvői szertartást és egy a szertartás apropóján szépen felöltözött jegyespárt fotóztam, ám ezt akkor még nem árulhattam el Nektek és pont ezért most is csak az utóbbiból mutatok meg néhány képet. Szóval a jegyeskreatív receptje: végy egy esküvői pompába öltözött párt akik amúgy a fotózás időpontjában polgárilag már házasok és készíts róluk jegyes képeket (ezúttal mindenkit megkímélek a buszjegyes poéntól, nem, nem volt náluk jegy), ízlés szerint fűszerezheted sok mosolygással, nevetéssel, apró érintésekkel, csókokkal és ölelésekkel. Persze ha kerül bele némi hideg és szél is, az sem …

„Neked se legyen jobb mint Nekünk!” hangzik el nagyon sokszor, már házas férfiak szájából egy esküvő kapcsán, vagy akár magán az esküvőn a vőlegénynek címezve. Vajon mi lehet ennek a lélektana? Tényleg azt kívánják ezek az emberek a jó esetben szerelemtől fűtött boldogságban úszó vőlegénynek – aki amúgy a barátjuk vagy rokonuk, hiszen pont ezért vannak ott az esküvőn –, hogy rossz legyen neki? Ha Nekik nem jó házasságban élni, akkor mégis miért élnek házasságban? Már a fenti mondat is nagyon sok kérdést vet fel, amikre hosszan lehetne keresni a válaszokat, de én most nem állnék meg itt, egy sokkal …

Havas fotózásnak indult. Vagyis azt szerettünk volna, de az időjárás sajnos nem kívánságműsor és hiába lestük az időjárásalkalmazást, élhető távolságon belül nem jelzett fotózható havat. Pedig azt mondják Svájc szép ilyenkor kora tavasszal. Végül a Pilisben kötöttünk ki és a Teve-szikla környékén barangolva fotóztunk. Így lettek jegyes képei Alexának és Krisznek, végül hó nélkül, de legalább annyira fázva mintha hóban fotóztunk volna. Rég írtam már jegyes fotós bejegyzés végére ezt, de nagyon várom az esküvőt! 🙂