Döbbenet, hogy már több mint négy éve, hogy először megpillantottam azokat az okos kis szemeket, amik kíváncsian néztek vissza rám és amik azóta is minden alkalommal elvarázsolnak ha találkozik a tekintetünk. Már akkor is ott volt bennük az a kis huncutság, ami egyetlen pillantásából sem hiányzik azóta sem az én okos, szép, tündéri kicsi lányomnak, aki már nem is annyira kicsi. Bár amikor megszületett megfogadtam, hogy nem nyaggatom túl azzal, hogy állandóan fényképezni akarom, azért abból sikerült hagyományt csinálni, hogy a születésnapja környékén, készüljön róla egy sorozat, minden évben. Ez a negyedik.
Nagyon sokat meséltem már Nektek arról, hogy mennyire fontos számomra, hogy kapcsolódni tudjak azokkal az emberekkel akiket fényképezem. Amikor Nórival és Levivel először leültünk beszélgetni, az három és fél órásra nyúlt és az első órában nem beszélgettünk az esküvőjükről, ez pedig a szezon egyik legjobban várt esküvőjévé emelte ezt az augusztusi szombatot, ami egyébként az összes hozzá fűzött reményünket felülmúlta. A Bükkösdi Ökopark természetközelisége nagyon szép keretet adott ennek a történetnek. Vidám készülődést, érzelmekkel teli szertartás követett, hogy aztán néhány lovas kép (és nem csak néhány lovas szóvicc) után, hatalmasat bulizzunk a teraszon. Apropó szertartás: nem tudom, hogy Mámel Anita …
Fantasztikus csapattal fotóztunk júliusban a Kőröshegyi Levendulásban, ahol egy elképzelt házasságkötés keretében Timi és Adamo mondták ki az ezúttal leginkább minket, a szolgáltatói csapatot boldogító IGEN-t. Sokszor nehezek ezek a fotózások, mert ritka, hogy a résztvevők hajlandóak érzelmet vinni a dologba és nekem mint fotósnak főleg az a feladatom, hogy az érzelmeiteket megmutassam. Timi és Adamo viszont hoztak mosolyt, nevetést és vidámságot bőven, ahogyan azt a képeken és a mozgóképeken is láthatjátok. Az eseménynek egyetlen negatívuma volt: a fotózásnak nem azért lett vége, mert mi úgy döntöttünk, hanem mert az időjárás úgy döntött. Pedig a Dinasztia Cukrászda elképesztő süteménykavalkáddal édesítette …
Ha az esküvő előtt készítjük a kreatív képeket, és úgy érkezik meg a pár egy-egy frissen szúrt orrpiercieng-gel a fotózásra, akkor már ott biztos lettem volna abban, hogy ezen az esküvőn jó lesz a hangulat, így viszont csak sejtettem, de ne szaladjunk ennyire előre! Azt írtam Lilláról és Kevinről a jegyes fotózásukról szóló blogbejegyzésben Budapest kapcsán, hogy szeretik ha valaminek van hangulata. Az esküvőjüknek volt és erről most nem is írnék többet, mert ennyire is nagyon nehéz volt leszorítani a képek számát, inkább nézzétek meg Őket! A mikrofon és a lemezjátszók mögött egyébként a mindig jól fésült DJ Jillek teljesített …
A Kis-Balaton környéke mindig kedves volt a szívemnek és mint kiderült, nem vagyok, nem voltam ezzel egyedül mert Boró és Zoli is szeretik, gyakran járnak ide sétálni. Azonnal igent mondtam hát, amikor Boró felvetette, hogy itt készítsük el azokat a képeket, amik megmutatják majd Zalánnak ha felnő, hogy hogyan várták Őt a szülei és az Ő nagy és okos bátyja, Levi.
Évit és Bálintot már ismerhetitek, hiszen nem először, és talán nem is utoljára álltak a fényképezőgépeim előtt, hiszen végig kísérhettem a történetüket a jegyességüktől , az esküvőjükön át ababaváráson keresztül ezekig a képekig. Az esküvőjükről szóló blogposztban, azt kívántam, hogy tartson örökké az ami Évi és Bálint között van. Jelentem jó úton haladnak efelé, jó volt látni és megörökíteni, hogy bizony van ami nem változik, csak Bálintból lett eggyel több a képeken. Visszavárlak Titeket!
A napnyugtához képest egy kicsit korán érkeztünk meg a Kőröshegyi Levendulásba, ahol kellemes, langyos nyári koraeste fogadott minket. A szél lágyan fújta a levendulabokrok mélylila virágait amíg Bán Klau elkészítette Zsófi sminkjét, közben Flóra és Tamás felfedezték a terepet, hogy aztán nekünk is megmutassák, hogyan várja a Bán család Luca érkezését, aki ezen a fotózáson még Anya pocakjában bújt el, de a következőn már Ő sem ússza meg, hogy szerepeljen is a képeken!
Kellett egy kicsit cserkelni a susnyásban (Ezeket a szavakat amúgy miért húzza alá a helyesírásellenőrző?! létező szavak, használja Őket a köznyelv. Csak mondom.), hogy elérjük Laurával a fotózásunk tervezett helyszínét, de ezt szerintem egyikünk sem bánta. A lila vadvirágokat szép elmosott előtérként tudtam használni és egy egészen pici napfényünk is volt a végén. Nem volt okunk panaszra! Ha Te is szeretnél magadról hasonló képeket, keress bátran! 🙂
Gréta és Dávid eredetileg az esküvőjük fényképezése miatt kerestek meg, de aztán annyi irányból kaptak annyi „jótanácsot” az esküvőjük kapcsán, hogy inkább lefújták az egészet és eljöttek egy remek hangulatú kreatív fotózásra, mert ez tényleg róluk és az Ő szerelmükről szólt. Persze nem azt mondom, hogy kövessétek a példájukat, de tény ami tény, hogy a szabadság egyik formája, hogy nem engeded, hogy (az esküvőd kapcsán) olyasmit erőltessenek rád, amit Te nem szeretnél. Fogtuk hát a kis 500-as Fiatot és Villány felé vettük az irányt, hogy onnan hazafelé még a Zsolnay Fényfesztiválra is benézzünk, így készültek az alábbi képek! 🙂
A sokadik alkalom volt azokban a hetekben, amikor úgy indultunk neki egy-egy fotózásnak, hogy abból potenciálisan nem lesz semmi, de tényleg semmi. Amikor elindultunk borongós, nem is különösebben meleg idő volt, ha Vivien azt mondta volna a bevásárlóközpont parkolójában, ahol találkoztunk, hogy ősz, vagy koratavasz van, simán elhittem volna neki. De nem mondta, igaz nem is kérdeztem, Tőle, hogy milyen évszak van, inkább elindultunk együtt, hogy helyszínt keressünk és végül egy mezőgazdasági tábla mellett parkoltunk le, ahol pont a fotózás idejére lett előbb szép, mélykék felhős, aztán pedig elképesztő naplementés hátterünk. Ha kérni lehetett volna pont ilyet kértem volna, sőt …