Mindig is szerettem a családias hangulatú kis esküvőket és Csilla és Norbi nagy napja, igazán meghittre sikerült. Festői környezetben, Orfűn mondták ki a boldogító igent, amit egy rövid családi vacsi, majd egy klassz hangulatban eltöltött kreatív fotózás követett. Még esti képeket is készítettünk, hogy végül így állhasson össze kerek egésszé a képanyag! Nagyon élveztük az esküvőt, de meséljenek inkább a képek! Csilla, Norbi: Vigyázzatok egymásra nagyon, köszönjük, hogy ott lehettünk és veletek ünnepelhettünk! Sok boldogságot, boldog, hosszú házas életet, éveket kívánunk! 🙂 A kreatív fotózás képei: A nagy nap többi képe:
Balázst – igaz, csak felületesen de – régről ismerem, még azokból az időkből amikor tinédzser koromban a pécsi jégpályán múlattuk a szombatjainkat, mégis Zsuzsi talált ránk, és így alakult, hogy jövő májusban mi örökítjük majd meg a nagy napjukat. Ám előtte, ha már úgyis itthon voltak, elkészítettük az alább látható jegyes sorozatot. Klassz délután volt! Alig várjuk az esküvőt! 😉
Az első randi helyszíne minden pár számára különleges, ezért kezdtük ezt a fotózást a pécsi Papucs Borozóban, ami remek helyszín, korábban is fotóztam már ott és akkor is jól éreztem magam. Tényleg érdemes bejárni azokat a helyszíneket a fotózások során, amik egy pár kapcsolatának mérföldköveinek helyszínéül szolgáltak. Jó látni az arcokon amikor előjönnek az emlékek, de még jobb fotózni. Persze ez csak a kezdet volt, ezt követően nagyot sétáltunk Pécs belvárosában, közben pedig fotóztunk, sőt film is készült. Alig várjuk az esküvőt! 🙂
Talán azt senkinek sem kell magyaráznom, hogy milyen jó érzés, amikor valaki rendszeresen visszajáró ügyféllé, majd szépen lassan ügyfélből baráttá válik. Egy esküvőfotósnál ez egyébként is mindennapos, hiszen egy nagyon pozitív közegben találkozunk az ügyfeleinkkel és a jó képek érdekében amúgy is ki kell velük építenünk egy viszonylag sajátos bizalmi viszonyt, de mégis, amikor valaki ötödik alkalommal kér fel, hogy fotózd, az nagyon jól tud esni. Eszter és Gergő jegyes fotói után az esküvőjükön fotóztam, majd pocakfotóztunk, majd babafotóztunk és most egy családi sorozat is készült róluk. Nem is szaporítanám a szót, de tudnotok kell, hogy hálás vagyok a bizalmatokért! …
Az eddigi esküvők közül talán ez volt a legtávolabbi, legalább is ahova autóval mentem. Sokat utaztunk, összesen több mint ezeregyszáz kilométert, de megérte. Szilvi és Andrzej a Kőkapu Vadászkastély gyönyörű, festői környezetében mondták ki a boldogító igent, de a kreatív sorozat Pécsett készült. Érdekes volt más felekezethez tartozók esküvői szertartását is látni és részese lenni egy ilyen boldog közösség emelkedett hangulatú ünnepének. Szilvi, Andrzej (kérlek Szilvi, tolmácsold Andrzej felé a jókívánságaimat): Azt kívánom nektek, hogy mindig szorítsátok egymás kezét, akkor is ha az élet kihívások elé állít Titeket, vigyázzatok egymásra és szeressétek egymást mindig legalább annyira, mint ezen a szép …
Történt egyszer, hogy egy kedves ismerősömnek segítségre volt szüksége, hogy megvásárolhasson egy műláb protézist, ami igencsak borsos összegbe kerül. Gyűjtést szerveztek hát, hogy Gyula (akinek a történetét ITT elolvashatjátok) minél hamarabb focizhasson a kisfiával. Úgy döntöttem, hogy én is kiveszem a részem ebből a dologból, így aukcióra bocsájtottam egy portréfotózást, aminek a teljes bevételével Gyulát szerettem volna támogatni. Komoly érdeklődőből nem volt hiány, ám a licitet végül Alexandra nyerte meg. A fotózás remek hangulatban telt, sőt még néhány családi képet is készítettünk. Mielőtt a lényegre térnék, engedjétek meg, hogy itt is közzétegyem, hogyan segíthettek Gyulának a cél elérésében. Adományaitokat az alábbi …
Andival és Zolival már találkoztunk egyszer egy kis hócsatázásra, de akkor abban egyeztünk meg, hogy a jövő évi esküvőjük előtt elkészítünk még egy repcés sorozatot is, hogy a képek tényleg változatosak legyenek. Ők az élő példa arra, hogy miért jó ha a párok időben keresnek fotóst, hiszen így ezeket a képeket felhasználhatják egy csomó mindenhez az esküvővel kapcsolatban. Ráadásul a fotózásokon még jól is éreztük magunkat. 🙂
Mint arról már több ízben írtam, egy új terület megismerésével és kitanulásával próbálkozom. Ennek kapcsán keresett meg Niki és Krisztián, azzal, hogy készítsek néhány képet a kis Milánról, aki a képek elkészültekor mindössze egy hetes volt. Ennek ellenére egy kis hősként viselkedett, egy hang nélkül tűrte a fotózást, sőt voltak pillanatok amikor biztos voltam abban, hogy tudja mi történik körülötte és szándékosan ásít vagy épp kacsint. 🙂
Azt már megszokhattátok, hogy az évértékelő blogbejegyzésbe (amit egyébként érdemes elolvasni) jellemzően nem fér bele az adott év kedvenc esküvői-,pár- és jegyes fotóiból készült slideshow, de arra még nem volt példa, hogy februárban tegyem közzé azt. Pedig az ok egyszerű: rengeteg a munka. Már javában készülök az idei szezonra, közben pedig igyekszem lezárni a tavalyit, miközben elképesztő mennyiségű megkeresés ömlik a postaládámba. Szóval késve bár, de megtörve nem, itt az új slideshow, amely felöleli a tavalyi évet és elmeséli, hogy mennyire gyönyörű szezont zártunk. Sőt, egy kicsit talán azt is, hogy miért a munkám az életem. Tudom, hogy hosszú lett, de annyira …
A tavalyi év szezonzáró esküvőjére gyönyörű nap virradt, így nem volt akadálya egy igazi faluban körbejárós, kínálgatós körmenetnek a készülődés és a kikérők után, amit aztán a szertartásokkal, egy kis csoportképezősdivel, végül pedig a lagzival folytattunk. Volt néptánc, csokiszökőkút, klassz zene, néhány játék és minden mi szem-szájnak ingere, vagyis minden, ami egy igazán jó lagzihoz kell. A képsorozat az ún. „first look” képekkel kezdődik. Aki látja ezeket a képeket, megérti, hogy miért mondom mindig: megvan annak a maga varázsa, ha a pár először a külön napos kreatív fotózáson látja egymást menyasszonyi ruhában illetve esküvői öltönyben! Niki, Krisztián: Kívánhatnék sok mindent, …
