Megint eltelt egy év, megint volt évértékelő blogposzt, de a slideshow ebbe megint nem fért bele, de ezt már megszokhattátok. Igyekeztem új, a tavalyinál is jobb zenét keresni, de nem sikerült és mivel jóval több munkánk volt, mint a korábbi években, ezért jóval több képből is kellett válogatnom, tehát maradt a tavalyi zene, mert az elég hosszú és különben is imádom. A válogatás szubjektív volt és érzelmi alapon történt. Fogadjátok szeretettel! 🙂

Mielőtt nagyon belelendülnénk, szeretném, ha tudnád kedves olvasó, hogy ez egy évértékelő blogposzt afféle hagyomány itt, a BLOG hasábjain. Azért írom, mert segít visszatekinteni, rendszerezni és egy kicsit talán fejlődni is. A régebbieket sorrendben a zárójelben lévő linkekre kattintva tudod elolvasni (2015, 2014, 2013, 2012). Szóval az van, hogy 2016 egy kifejezetten nehéz év volt. Eddigi életem során talán a legnehezebb, de a legeseménydúsabb és talán a legsikeresebb is. Bár az élet olyan akadályokat gördített elém, vagyis elénk, amiken időbe telt átrágnunk magunkat, a lényeg, hogy sikerült. Itt ülök most a számítógépem előtt, ezeket a sorokat pötyögve az év utolsó …

Mint, ahogyan azt már megszokhattátok ezúttal sem fért bele a szokásos évértékelő blogposztba a tavalyi év kedvenc képeiből összeállított vetítés (mert nem lett kész, mentségemre szóljon, hogy tavaly én is házasodtam). Tavaly csak februárban sikerült közzétenni, szóval az, hogy ezt a bejegyzést most olvassátok, mindenképp előrelépésnek tekinthető, elvégre még csak január van. Egy szó mint száz, itt az új slideshow, ami mint minden évben, arról mesél, hogy milyen klassz szezont zártunk és mennyire jó, hogy azt csinálhatom amit szeretek. Idén is elkövettem azt a „hibát”, hogy túl sok képet válogattam össze, de így is vérzett a szívem minden alkalommal amikor egy-egy kedvencem …

Hello 2016, üdv a buliban! Újra eljött az év vége és újra itt az eddig eltelt években már-már hagyománnyá vált évértékelő blogbejegyzés, pedig még mindig nem vagyok miniszterelnök. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy jó dolog évente egyszer visszanézni és számot vetni, végiggondolni az elmúlt időszakot A tavalyi, a tavaly előtti és az azelőtti posztot egyébként elolvashatjátok az előbbi linkekre kattintva. Minden évben megfogadom, hogy többet fotózom majd munkán kívül. Idén talán először sikerült ezt részben betartani, aminek eredményeképpen egy rakás érdekes és (számomra) értékes projekt került megvalósításra. Nem sorolnám most fel ezeket, egyrészt mert részben ott lesznek a tíz legolvasottabb …

Először úgy gondoltam, hogy elég erről (katt ide a cikkért) néhány szóban, egy Facebook posztban megemlékezni, de végül másképp döntöttem, és mégis megírtam ezt a bejegyzést. Hogy miért? Mert egy álmom teljesült azzal, hogy az említett közösségi képmegosztó portál a blogjában írt arról, amit csinálok. Persze azért az sem elhanyagolható tényező, hogy így a sztori, ami a poszt apropóját adta, magyarul is elérhetővé válik, még ha nem is tükörfordításban, akkor is. A legtöbben, akik most ezeket a sorokat olvassák, nem emlékeznek rá, mert később váltak rendszeres látogatóimmá, de ez a blog eredetileg személyes blog volt, csak később lett belőle fotóblog …

 Hello 2015, üdv a buliban! Megint itt az év utolsó napja, így hát megint itt vagyok én is, egy kis visszatekintéssel egybekötött, statisztikaelemzéssel megkent és hálával vegyes örömben kisütött blogbjegyzéssel. Elvégre így volt ez tavaly és tavaly előtt is. Ronda egy év volt, mondhatnám, de nem mondom (ezért is van áthúzva). Bár nem volt könnyű, mégis  volt ami széppé tegye és az, hogy most ezeket a sorokat írom, Ti pedig olvassátok, azt jelenti, hogy túl vagyunk rajta. Kiálltuk a próbát, átjutottunk az elénk gördített akadályokon és jövőre újult erővel vághatunk neki. Annyi mindenen vagyunk túl, hogy azt sem tudom igazán, hogy …

Furcsállottam amikor a reptéri transzferbuszon, ami a repülőgéphez vitt minket, mindenki reggeli köszönést használt, mivel én már legalább hat órája ébren voltam. Hajnalban, kb. negyed négykor indultam el Pécsről. Ekkor még nem sejtettem, hogy mi vár rám. Voltam már néhány nagy vásáron illetve kiállításon, de ez minden eddigin túltett a méretei szempontjából (is). Az odaút egyébként viszonylag sima volt,  bő másfél óra alatt értünk Budapestről Kölnbe. A helyi tömegközlekedés meggusztálása és némi tévelygés után már regisztráltunk is a Press Centerben. A regisztrációt végzők között egy magyar hölgy is dolgozott (vagy legalább is beszélt magyarul), noha sok idő nem volt kifejezni …

Tudom, hogy jó ideje nem volt friss bejegyzés itt a BLOG-on és azt is, hogy van aki nem követi a közösségi oldalakat, de az utóbbi időben az esküvői szezon dübörgése, a rengeteg fotózás és utómunka mellett nem jutott időm frissíteni és ezért elnézést kérek. Ennek a bejegyzésnek az apropója azonban nem ez, hanem az, hogy az általam nagyra becsült Fearless Photographers a tagjai közé fogadott, ami nagy megtiszteltetés számomra. Mivel régóta követem a tagok munkásságát, régóta szerettem volna bekerülni, ám a jelentkezést mindeddig halogattam és csak nemrégiben szedtem össze a bátorságom. Madarat lehetett volna fogatni velem amikor megérkezett az e-mail, …

Megint eltelt egy év, így hát azt gondolom illendő volna írnom néhány sort az elmúlt tizenkét hónapról és visszanézni egy kicsit, ahogyan azt múlt évben is tettem. Felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, rengeteg minden történt és közben nagyon sokat kaptam. Én magam is vőlegény lettem, Lotti akiről már olyan sokat olvashattatok, immár a menyasszonyom és ez mérhetetlen boldogsággal tölt el. Fotóztam esküvőt Németországban, fekete ruhás menyasszonnyal és az ország legkülönbözőbb pontjain hazánk határain belül is. Fotózhattam esküvőt Szalay Mona kolleginámmal, aki az egyik legjobb a szakmában és akitől nagyon sokat tanultam, mind emberileg, mind pedig szakmailag. Nagyon sok kedves embert ismertem meg …

Tegnap Pakson az Erzsébet Nagy Szálloda**** termeiben került megrendezésre az az Esküvőnap, amely apropóként szolgált arra, hogy végre fizikailag is elkészülhessen az eddigi kedvenc képeimet tartalmazó mintaalbum. A könyv 30cm x 30cm méretű, huszonöt oldalpárt tartalmaz, a maga nemében tehát hatalmasnak mondható, viszont gyönyörű lett, aki csak látta elismerően bólintott. A fenti képen nagyjából látszik, hogy milyen is, az alábbi képek pedig az oldalpárok grafikai terveit mutatják be. Sajnos a terjedelmi korlát miatt (így is utánfutó kell majd ahhoz, hogy magammal vigyem a találkozókra) kénytelen voltam nagyon sok számomra nagyon kedves képet kihagyni belőle, sok képért vérzett a szívem, nem …