Nemrég rábukkantam egy lehetőségre, amely, bár főleg esküvőszervezőknek szólt, szerencsére nem kizárólag, ezért jó ötletnek tűnt fotósként élni vele. Aki régóta követi ezt a BLOG-ot, az tudja, hogy sosem vitattam a szervezői munka létjogosultságát vagy szükségességét, csak a jutalék intézményét tartom rettentő károsnak. Pont ezért szerettem volna többet megtudni a szervezők munkájáról, mert egyrészt szerettem volna még hitelesebben véleményt formálni ebben a kérdésben, másrészt pedig szerettem volna jobban felkészülni azokra az esetekre amikor esetleg szervező hiányában nekem kell ezekből a feladatokból néhányat átvállalni. Persze egyelőre biztosan nem török esküvőszervezői babérokra, de azért szeretnék a lehető legtöbbet segíteni a párjaimnak ha …

Tudjátok vannak azok a barátságok, amikben a feleknek ritkán van alkalma személyesen találkozni, de hiába telnek el hónapok, vagy akár évek, úgy köszönnek egymásnak amikor újra találkoznak, mintha csak tegnap köszöntek volna el utoljára. Évek teltek el azóta, hogy Jucival és Tibivel összezártuk magunkat egy autóba, hogy fél Európán átautózva, későn fekve és korán kelve, térdig gázolva a jéghideg hegyi tavakban elkészítsük az esküvői kreatív sorozatukat. Mégis olyan volt most Őket újra látni, boldog családként, mintha naponta találkoznánk és pont ugyanolyan jót beszélgettünk, miközben elkészítettük az alábbi képeket. 🙂

Sokat töprengtünk, hogy egyáltalán elinduljunk-e, mert sem az előrejelzés, sem az ablakon öt percenként történő kinézegetés nem kecsegtetett túl sok jóval, de végül úgy döntöttünk megpróbáljuk. Jól tettük. Csilla és Szabi jegyes fotózása előtti és utáni két hétben sem nagyon volt olyan napos, kellemes koraeste mint aznap. Ez amúgy szerintem akár valamiféle jel is lehet, hihetjük, hogy csak az Ő kedvükért sütött ki a Nap arra a néhány órára, hogy a Mecsek erdeinek talajszintjét, fehér virágokba borító medvehagymamezőkön, vagy az Orfű és Abaliget közötti repcetáblával a háttérben készítsünk egy pár klassz, szerelmes fotót és közben jól érezzük magunkat. Ezek után …

A Budaörsi Kopárok remek helyszín egy jegyes fotózásra és ezt Ivett és Peti is így gondolták. Én sok éve már jártam itt fotózni – és nem hittem, hogy ezt egyszer leírom ezen blog hasábjain de – komolyan kilógott a nyelvem mire felértem a találkozónk helyéül megjelölt kis kápolnáig. Oké, persze a fotós táskám közel tizenöt kiló, de azért na! A párosunkon persze nem látszott semmi, még csak a levegőt sem kapkodták. Kicsit irigy is voltam! Egyébként amikor Pécsről elindultam, Pécsett már esett, szóval kicsit féltem, hogy elkap minket egy kiadós eső és elmossa a jegyes fotós ambícióinkat, de szerencsére pont …

Ez a sokadik olyan bejegyzés itt a BLOG hasábjain, amit azzal kezdek, hogy a bejegyzésben szereplőket nem először fotóztam. Nem tudom, hogy azért van-e ez így mert már több, mint tíz éve fotózlak benneteket és a nagy számok törvénye alapján, sok emberből, vissza is sokan tértek, vagy azért mert jól csinálok valamit, de én szeretném hinni, hogy egy kicsit a másodikról is szó van és ez jó érzéssel tölt el. Jó nem csak látni, de megörökíteni az életetek fontosabb mérföldköveit. Márpedig amikor új élet érkezik egy családba az fontos mérföldkő és maga a várakozás is fontos része a folyamatnak. Esztivel …

Danival egy esküvői kreatív fotózás során ismerkedtünk meg. Dani tudta, hogy szeretjük ugratni az embereket, ezért elhitette velünk, hogy csak kicsit beszél magyarul és ezt a látszatot a fotózás teljes időtartama alatt fenn is tartotta, mi pedig csak álltunk a fotózás végén, amikor egy szép magyar összetett mondattal válaszolt egy kérdésre, kérdőjellel a homlokunkon. Itt tudtuk meg milyen érzés! Nem is lepődtem meg olyan nagyon amikor a jegyes fotózásukra érkezvén, Viki és Dani elsétáltak mellettem és megpróbálták eljátszani, hogy nem Őket várom, de hát én sem most jöttem le a falvédőről! Az alaphangulat tehát megvolt egy fotózáshoz és az alapanyagra, …

Nem először fotóztam Angit és Buxát, hiszen ott volt ajegyes fotózásuk, ott voltunk az esküvőjükön és az esküvői kreatív sorozatukat is mi készíthettük el, szóval örültem amikor azzal kerestek meg, hogy mivel hamarosan bővül a család, szeretnék a várakozást is fényképeken megörökíttetni és ezzel kapcsolatban is rám gondoltak. Nem Ők az egyetlen ilyen család és ez a töretlen bizalom nagyon jól tud esni, főleg ha valaki a tőlem megszokotthoz képest merőben más koncepcióval áll elő és azt is rám meri bízni. A komfortzónából kilépni és teljesen mást csinálni mint addig, nem is olyan könnyű, de többségében valami egészen klassz sül …

Brigivel a nyári kültéri portrésorozata után, ezúttal a beltéri portréfotózás és a boudoir fotózás határain mozogva készítettünk egy közös sorozatot, melyhez Kozarics Viktor biztosított ruhákat számunkra, amikben ezúttal sem kellett csalódnunk. Brigi csodálatosan festett bennük (mármint nem úgy festett…vigyáztunk rájuk). Ezt igyekeztem megörökíteni, így születtek az alábbi képek. Fogadjátok őket szeretettel!

Az esküvők, a családi fotózások és egyéb szorosan a profilhoz kapcsolódó projektek miatt egy kicsit lassan őrölnek azok a malmok amelyek a hobbiprojektek és a szerelemfotózások képein dolgoznak, de ez nem jelenti, hogy nem készülnek a boszorkánykonyhámban olya portrésorozatok, mint pl. ez is amit Mária Violával közösen álmodtunk meg. A kivitelezésben és a sminkben Rékai Lilla segítségéért vagyunk hálásak! 🙂

Via és Balázs klasszikus őszi jegyes sorozatot szerettek volna, és úgy is öltöztek fel, ahogy egy ilyen sorozathoz illik. Az eredmény nem is maradt el, kellemes, őszi hangulatú képeket sikerült készítenünk, két szerelmesről akik épp házasodni készülnek, ráadásul miközben a Mecsek narancsba, sőt néhol vörösbe boruló erdeiben sétáltunk, rengeteget nevettünk. Annyira sokat, hogy a Nap miközben még szebbre festette az őszi erdő fáinak lombjait, a horizont mögé bukott. Mit is mondhatnék, nagyon várom az esküvőt! 🙂