Ugyan Kata és András esküvője csak jövőre lesz, úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk az egyik idei szabad hétvégénket és jegyes fotóikat a lánykérés helyszínén, a horvátországi Rab szigeten készítjük el. Mindig is vonzott a tenger és imádtam Horvátországot, így nagyon izgultam, amikor begördültünk a találkozó helyszínéül szolgáló benzinkút parkolójába azon a szombat reggelen. Öt óra zötykölődés, majd némi pihenés után nekivágtunk a tengerpartnak és fotózni kezdtünk. Hamar ránk esteledett, de késő estig kerestük a helyszíneket és a lehetőségeket, hogy másnap hajnalban felkelve az óvárost és a kikötőt is meghódítsuk. Remek hétvége volt! 😉

Talán azt senkinek sem kell magyaráznom, hogy milyen jó érzés, amikor valaki rendszeresen visszajáró ügyféllé, majd szépen lassan ügyfélből baráttá válik. Egy esküvőfotósnál ez egyébként is mindennapos, hiszen egy nagyon pozitív közegben találkozunk az ügyfeleinkkel és a jó képek érdekében amúgy is ki kell velük építenünk egy viszonylag sajátos bizalmi viszonyt, de mégis, amikor valaki ötödik alkalommal kér fel, hogy fotózd, az nagyon jól tud esni. Eszter és Gergő jegyes fotói után az esküvőjükön fotóztam, majd pocakfotóztunk, majd babafotóztunk és most egy családi sorozat is készült róluk. Nem is szaporítanám a szót, de tudnotok kell, hogy hálás vagyok a bizalmatokért! …

Azt már megszokhattátok, hogy az évértékelő blogbejegyzésbe (amit egyébként érdemes elolvasni) jellemzően nem fér bele az adott év kedvenc esküvői-,pár- és jegyes fotóiból készült slideshow, de arra még nem volt példa, hogy februárban tegyem közzé azt. Pedig az ok egyszerű: rengeteg a munka. Már javában készülök az idei szezonra, közben pedig igyekszem lezárni a tavalyit, miközben elképesztő mennyiségű megkeresés ömlik a postaládámba. Szóval késve bár, de megtörve nem, itt az új slideshow, amely felöleli a tavalyi évet és elmeséli, hogy mennyire gyönyörű szezont zártunk. Sőt, egy kicsit talán azt is, hogy miért a munkám az életem. Tudom, hogy hosszú lett, de annyira …

A tavalyi év szezonzáró esküvőjére gyönyörű nap virradt, így nem volt akadálya egy igazi faluban körbejárós, kínálgatós körmenetnek a készülődés és a kikérők után, amit aztán a szertartásokkal, egy kis csoportképezősdivel, végül pedig a lagzival folytattunk. Volt néptánc, csokiszökőkút, klassz zene, néhány játék és minden mi szem-szájnak ingere, vagyis minden, ami egy igazán jó lagzihoz kell. A képsorozat az ún. „first look” képekkel kezdődik. Aki látja ezeket a képeket, megérti, hogy miért mondom mindig: megvan annak a maga varázsa, ha a pár először a külön napos kreatív fotózáson látja egymást menyasszonyi ruhában illetve esküvői öltönyben! Niki, Krisztián: Kívánhatnék sok mindent, …

Mindig jó érzés, amikor olyan párok keresnek meg, akikkel egy korábbi esküvőn találkoztam, hiszen ez egy kicsit visszacsatolás is. Ha pedig annyira könnyű és jó Őket fotózni, mint Réka és Laca esetében az külön öröm. Olyan mintha valamiféle láthatatlan erőtér vonzaná Őket egymáshoz, ezt pedig nem csak látni jó, de fényképezni is. Klassz délutánt töltöttünk együtt, sokat nevettünk, de azért megvoltak azok a bizonyos összebújós pillanatok is, amikor igyekszem minél jobban a háttérbe húzódni és megfigyelőként megörökíteni az eseményeket. Alig várjuk az esküvőt! 😉

Szinte egész szezonban féltünk az esőtől, de talán Bori és Anti nagy napján volt ez leginkább jellemző, azon a szeptemberi szombaton tetőzött ez be. Nem maradhatott tehát otthon a gumicsizma és a színes esernyő sem (ezért köszönettel tartozunk Zsófinak, köszi!;)) Aztán bár, csöpörgött is picit, de  szerencsére úgy döntött, hogy megvárja míg Bori és Anti kimondják azt a bűvös szót, melyet megünnepelni összegyűltünk aznap.  Végül amikor elhangzottak az „Igenek” és indultunk volna elkészíteni a csoportképet, leszakadt az ég. Gyönyörű pillanatok voltak ezek, mintha csak az időjárás is meghatódott volna. Bori, Anti: Köszönöm a bizalmat és az élményt, hogy ott állhattam …

Bár a kreatív fotózás alatt szemerkélni kezdett az eső, ez nem szegte kedvünket és Orfűre indultunk, „Hátha ott nem esik!” és ez be is jött. Estére remek fények között fotózhattunk az orfűi tó partján,gyönyörű volt, ahogyan a lemenő nap fénye megfestette a felhőket. Dóri saját készítésű, varrott csokrát a húga, Anna kapta el, így a csokor családban maradt és nem kellett megválni tőle. A szertartás sem volt mindennapi. A református lelkész és a katolikus pap különleges hangulatot kölcsönöztek az egésznek és megmutatták, hogy a különböző felekezeti hovatartozásnak nem kell gátnak lennie ha két ember össze akarja kötni az életét Isten előtt. …

1030 képből válogattam ki azt a kétszázat ami ide a BLOG-ra most felkerült. Nem elírás, még így is vérzett a szívem néhány képért, de túlzásba sem akartam vinni. Gyönyörű napunk, volt, ami jó alapot szolgáltatott ahhoz, hogy Ági és Bandi nagy napja tényleg emlékezetes és gyönyörű legyen. Úgy volt tökéletes minden, ahogy volt. A szertartások meghatóak voltak, bizony a templomban még én is elmorzsoltam egy-egy könnycseppet. De nem azért gyűltünk össze, hogy sírjunk, hanem azért, hogy ünnepeljünk. A lagziban a talp alá valót a GandB zenekar szolgáltatta, akik elképesztő hangulatot varázsoltak a paksi Erzsébet Nagy Szálloda nagytermébe, a násznép pedig …

Végre elég volt a rizs. Persze nem ez volt Melcsi és Dani nagy napjának egyetlen pozitívuma, de részben azért hozzájárult ahhoz, hogy minden flottul menjen és egy gyönyörű ünnepet fotózhassak, hatalmas bulival megkoronázva azt az augusztusi szombatot. Amikor először megláttuk a Bélavári Zita által tervezett menyasszonyi ruhát az ajtóra akasztva, nagyon megörültünk, Melcsi pedig nem okozott csalódást, lélegzetelállítóan festett benne. Könnyekig meghatott násznép és örömszülők, tizenhat tonna rizs (aminek tetemes része az én cipőmben kötött ki) után pedig hatalmasat buliztunk a video-disco.hu jóvoltából. Melcsi, Dani: Annyi boldog, szerelemben, együtt eltöltött évet kívánok nektek, ahány szem rizst szórtak rátok a vendégeitek! …

Már többször írtam arról, hogy mennyire más olyan embereket fotózni, akiket közelebbről is ismerek, de még ettől is sokban különbözik, ha olyanokat fotózhatok akik még közelebb állnak hozzám, mondhatni családtagok. Gréti és Ahmi kapcsolatát majdnem a kezdetektől figyelemmel kísérhettem és pont ezért még nagyobb örömmel töltött el, hogy én örökíthettem meg a nagy napjukat. Büszke voltam rájuk és jó érzés volt ott állni a templomban az oltárnál és Őket fényképezni, amint egymás ujjára húzzák a gyűrűt és kimondják azokat a szavakat, amik talán a legjobban szemléltetik, hogy miért szeretek esküvőket fotózni. A kreatív sorozat egyébként a festői szépségű horvátországi Pulában …