Napok óta posztolok a személyes Facebook falamra egy rudliról. Minden áldott reggel békésen legelésznek, méghozzá ugyanott, ugyanakkor. Egészen addig a pontig teszik ezt, amíg olyan közelségbe nem érek a fényképezőgépemmel, hogy esetleg képeket is készíthessek róluk. Ma nem hagytam magam, bár tény, hogy tanulságos volt a mai reggel, több szempontból is. Egyrészről rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg én vagyok az egyetlen olyan hülye ezen a világon aki kistelével az őzek után futva próbálja meg őket lefotózni, a nálam értelmesebbek lest építenek, de legalábbis álcahálóval vagy lessátorral próbálkoznak, esetleg megfelelő gyújtótávolságú objektívvel fényképeznek, bár ez utóbbi igen drága mulatság. Mindenesetre ezt …

Lassan már le sem kell írnom, hogy nehezen keltem fel, hiszen a kora reggel készült képekből úgyis tudni fogjátok.  Viccet félretéve, ahogyan azt este megjósoltam, reggelre szép tejfölszerű köd képződött, így nagy nehezen felkeltünk és útnak indultunk, hogy készítsünk néhány fotót az ébredező Pécsről. A Niké szobornál kezdtünk, majd a Tubes kilátó felé vettük az irányt, ahova végül is nem jutottunk el. Fiatal őzek legelésztek ugyanis békésen a Lapisi út szélén, ez pedig olyan téma, ami ritkán adatik meg egy magamfajta koca-természetfotós számára. Először üresbe tettem a váltót és lassan elkezdtem gurulni feléjük, tolatva. Felnéztek, de nem zavartatták magukat különösebben. …