Sokszor megfogadtam már, hogy amikor hazaérek egy esküvőről, rögvest megírom róla a blogbejegyzést, mert amikor még friss az élmény, akkor sokkal könnyebb, de valahogy ez idén megváltozott, talán pont Eena és Balázs esküvőjével. Mert most augusztus van és én itt ülök a számítógépem előtt és ugyanolyan élénken élnek bennem azok a májusi élmények, az öröm a vendégek arcán a tombolasorsolásnál, vagy a kétkedő pillantások amikor valaki konstatálta, hogy igen, ezen az esküvőn tényleg vannak masszőrök. Mert mi kell egy jó esküvőhöz? Első körben egy cuki, egymást szerető, egymásra mosolygó és nevető páros, akikben ég a vágy, hogy összekössék az életüket. …

…avagy, hogyan lesz egy esküvőn 404-es asztal és hogy kerülnek régi számítógépalkatrészek egy esküvői dekorációba? Pont így. Ivett és Peti IT területen dolgoznak, ezért adta magát a dolog, hogy ha már van 404-es asztal (ez ugye a „nem található” számítógépül), akkor megkérjék a Nászra Várva-s lányokat, hogy csempésszenek némi IT kapcsolatot a dekorjukba. Jelentem sikerült és egy szép, tóparti szertartást követően, hatalmasat buliztunk, amihez Kiss Attila esküvői DJ játszotta a legjobb zenéket. A kreatívért végül a mindig szép Veszprémbe utaztunk, hogy aztán még menyasszonyi ruhában és esküvői öltönyben üljünk be a végén sörözni. Már aki, ugye, mert rajtam mondjuk se …

Szolgáltatói körökben sokszor esik szó a kevésbé kompetens kollégákról, sokan, sokat panaszkodunk azokra, akiket nem szívesen ajánlunk tovább, vagy akivel kifejezetten nehéz volt együtt dolgozni. Emiatt régóta terveztem, hogy elkezdem egy kicsit részletesebben bemutatni azokat, akiket értékes tagjainak tartok az esküvői szcénának és akikkel jómagam is szívesen dolgozom együtt, sőt Nektek is jó szívvel ajánlom Őket. Teszem ezt pont azért, hogy ne mindig csak panaszkodjunk, hanem vegyük észre és emeljük ki azokat, akik jók abban, amit csinálnak, akik szívből és lélekkel, a párokért, értetek dolgoznak. Még mindig Pécs környékén járunk, a palkonyai Borverandára kalauzollak el benneteket ebben a bejegyzésben, ahol …

Sokat töprengtünk, hogy egyáltalán elinduljunk-e, mert sem az előrejelzés, sem az ablakon öt percenként történő kinézegetés nem kecsegtetett túl sok jóval, de végül úgy döntöttünk megpróbáljuk. Jól tettük. Csilla és Szabi jegyes fotózása előtti és utáni két hétben sem nagyon volt olyan napos, kellemes koraeste mint aznap. Ez amúgy szerintem akár valamiféle jel is lehet, hihetjük, hogy csak az Ő kedvükért sütött ki a Nap arra a néhány órára, hogy a Mecsek erdeinek talajszintjét, fehér virágokba borító medvehagymamezőkön, vagy az Orfű és Abaliget közötti repcetáblával a háttérben készítsünk egy pár klassz, szerelmes fotót és közben jól érezzük magunkat. Ezek után …

Ez a sokadik olyan bejegyzés itt a BLOG hasábjain, amit azzal kezdek, hogy a bejegyzésben szereplőket nem először fotóztam. Nem tudom, hogy azért van-e ez így mert már több, mint tíz éve fotózlak benneteket és a nagy számok törvénye alapján, sok emberből, vissza is sokan tértek, vagy azért mert jól csinálok valamit, de én szeretném hinni, hogy egy kicsit a másodikról is szó van és ez jó érzéssel tölt el. Jó nem csak látni, de megörökíteni az életetek fontosabb mérföldköveit. Márpedig amikor új élet érkezik egy családba az fontos mérföldkő és maga a várakozás is fontos része a folyamatnak. Esztivel …

Nem először fotóztam Angit és Buxát, hiszen ott volt ajegyes fotózásuk, ott voltunk az esküvőjükön és az esküvői kreatív sorozatukat is mi készíthettük el, szóval örültem amikor azzal kerestek meg, hogy mivel hamarosan bővül a család, szeretnék a várakozást is fényképeken megörökíttetni és ezzel kapcsolatban is rám gondoltak. Nem Ők az egyetlen ilyen család és ez a töretlen bizalom nagyon jól tud esni, főleg ha valaki a tőlem megszokotthoz képest merőben más koncepcióval áll elő és azt is rám meri bízni. A komfortzónából kilépni és teljesen mást csinálni mint addig, nem is olyan könnyű, de többségében valami egészen klassz sül …

Az esküvők, a családi fotózások és egyéb szorosan a profilhoz kapcsolódó projektek miatt egy kicsit lassan őrölnek azok a malmok amelyek a hobbiprojektek és a szerelemfotózások képein dolgoznak, de ez nem jelenti, hogy nem készülnek a boszorkánykonyhámban olya portrésorozatok, mint pl. ez is amit Mária Violával közösen álmodtunk meg. A kivitelezésben és a sminkben Rékai Lilla segítségéért vagyunk hálásak! 🙂

Via és Balázs klasszikus őszi jegyes sorozatot szerettek volna, és úgy is öltöztek fel, ahogy egy ilyen sorozathoz illik. Az eredmény nem is maradt el, kellemes, őszi hangulatú képeket sikerült készítenünk, két szerelmesről akik épp házasodni készülnek, ráadásul miközben a Mecsek narancsba, sőt néhol vörösbe boruló erdeiben sétáltunk, rengeteget nevettünk. Annyira sokat, hogy a Nap miközben még szebbre festette az őszi erdő fáinak lombjait, a horizont mögé bukott. Mit is mondhatnék, nagyon várom az esküvőt! 🙂

Ha februárban házasodsz, akkor az elvárások ritkán találkoznak a valósággal. Mert mit is várunk egy téli esküvőtől? Hóesést, havat és havas képeket, téli hangulatot, de ez sajnos csak ritkán adatik meg. Zsófi és Balázs esküvőjének napján viszont kis túlzással országos havazásra ébredhettünk és nem csak, hogy bőven kitartott mire Veszprémbe értünk, de még a délutáni gyors kreatív fotózáskor is el tudtunk kapni egy kicsit belőle az Eplénybe vezető úton, szóval az időjárásra sem lehetett panaszunk. Megható és személyes szertartást egy gyors csoportfotózás és egy finom ebéd követett, hogy aztán fotózni induljunk és végül egy szűk körű, de annál fergetegesebb buli …

Sokszor írom, hogy a jegyes fotózás nem annyira a képekről, hanem a fotós és a pár között, jegyes fotózás közben felépülő hidakról szól. Persze, azért a közben elkészülő képek is fontosak. Hiába ismertem Zsófit korábbról, azért izgultam egy kicsit, főleg, mert az elsődleges helyszínünk, Balázs munkahelye, egy ügyvédi iroda és annak lépcsőháza voltak. Aki régóta nézegeti a képeimet, tudja, hogy ez nekem a komfortzónámból való kilépést jelenti, ami persze nem rossz dolog, jó néha egy kicsit teljesen mást csinálni mint amit megszoktunk. Ha gondolkodni kell egy kicsit az fejleszti a kreativitást. Ha pedig siker koronázza az erőfeszítéseinket az már csak …