Zsuzsa és Balázs jegyes fotóit a Balaton környékén, Szigligeten, a Szentbékkállai kőtengernél és a Darvas-tó lefejtett bauxitlencséjében (bár őszintén megmondom nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy ezeket most helyesen írtam) készítettük, sőt, néhány képért megálltunk a Szent András-templomromnál is. Remek hangulatú fotózás volt, pedig izgultam rajta egy kicsit, mert ha az ember fia kollégának fotózik, akkor mindig van egy plusz megfelelési kényszer a dologban. Apropó, nézzétek meg Balázs képeit ITT.Kedves, szeretetre méltó embereket ismerhettünk meg, akiknek nagyon várjuk az esküvőjét! 😉
Itt az ideje, hogy megmutassam nektek a tavalyi szezon képeiből összeállított mintának szánt Fine Art albumot, amely ezúttal „csak” 20x20cm méretben készült el és 24 oldalpárt tartalmaz. A méret csökkentésének egy oka van: nagyobb már van, ekkora még nem volt. Nincs olyan a tavalyi évvel kapcsolatban amit ne írtam volna le az évértékelő illetve a slideshow-t tartalmazó bejegyzésekben, így nem is untatnálak tovább benneteket szövegeléssel, íme az oldalpárok:
Mindig jó érzés, amikor olyan párok keresnek meg, akikkel egy korábbi esküvőn találkoztam, hiszen ez egy kicsit visszacsatolás is. Ha pedig annyira könnyű és jó Őket fotózni, mint Réka és Laca esetében az külön öröm. Olyan mintha valamiféle láthatatlan erőtér vonzaná Őket egymáshoz, ezt pedig nem csak látni jó, de fényképezni is. Klassz délutánt töltöttünk együtt, sokat nevettünk, de azért megvoltak azok a bizonyos összebújós pillanatok is, amikor igyekszem minél jobban a háttérbe húzódni és megfigyelőként megörökíteni az eseményeket. Alig várjuk az esküvőt! 😉
A képeken rengeteg pókot rejtettünk el. Persze a megtalálásukért nem jár semmi, de gondoltam azért leírom, hogy rengeteg volt belőlük. Ezt a kis incidenst leszámítva remek hangulatú fotózás volt Nóri és Ricsi jegyes fotózása és bár tudom, hogy lassan már snassz, hogy minden jegyes fotózás után azt írom: nagyon várjuk az esküvőt, de mit csináljak ha egyszer csak olyan párokkal hoz össze a sors, akikkel élmény időt tölteni és egyáltalán nem érzem, hogy dolgozom amikor Őket fotózom?! Alig várjuk az esküvőt!
Ritka, hogy a jegyes sorozat elkészítésekor már ilyen közel van a nagy nap. Az viszont tény, hogy vannak pozitív hatásai is, hiszen még friss az élmény és a jegyes fotózáson felépült hidak még stabil pilléreken állnak. Így volt ez Nikivel és Krisztiánnal is és bár a rengeteg statiszta, akik szúnyogok képében jelentek meg nem könnyítették meg a dolgunkat, mi hősiesen kitartottunk. Ennek eredményeképpen láthatjátok most az alábbi képeket. 🙂
A jegyes fotózások mindig jó hangulatúak szoktak lenni, de Anita és Ati még erre az alapra is rátettek egy jó nagy púpos lapáttal, már a fotózás legelején. Van aki picit nehezebben oldódik és eltelik tíz-tizenöt perc mire megszokja, hogy fotózom. Ennek esetünkben nyoma sem volt. Anitáék az első perctől kezdve teljesen természetesen viselkedtek, mintha ott sem lettem volna. Akik követik ezt a blogot, tudják, hogy viszonylag ritkán fotózom a belvárosban, és inkább a természetközeli helyszíneken készült képek szerepelnek nagyobb mennyiségben itt is, de ez a sorozat szerintem a belvárosi képekkel lett egész. A fotózásra egyébként Gábor barátom is velünk tartott, aki …
Egy közeli barátom megkért, hogy segítsek neki a májusfaállításban. Igen még május elsejére virradó éjszaka. Aztán nem is gondolva az egészre, május elsején, Évivel és Lacival történő gondos egyeztetés után, találkoztunk és elindultunk elkészíteni a jegyes fotóikat. Mindig örülök, ha fontos szerepet töltenek be az általam készített képek a rajtuk szereplők életében, de az különösen nagy megtiszteltetés, ha egy pár ezekkel a képekkel tudatja a baráti illetve rokoni körrel, hogy eljegyezték egymást. Aki ismeri a képeimet tudja, hogy igen nagy hányadát teszik ki az általam használt helyszíneknek, amelyek természetközeliek és ebből adódóan legtöbbször a várostól távoliak. Nem volt ez másképp most …
Hosszú séta várt ránk, de eltökélten érkeztünk a Mecsek lábánál az erdő szélén megbújó kis faluba, Óbányára. Lelkesedésünk még a nagyjából egy órás séta végén sem hagyott alább, így hát neki is láttunk a fotózásnak. Gumicsizmában és nélkül is készültek képek, Gréti és Ahmi pedig hamar feloldódtak a fényképezőgépem előtt. Persze ez valószínűleg a régi ismeretségnek és a félig-meddig rokoni szálaknak is köszönhető. Kalandos délután volt, ami után alig vártuk az esküvőt nem is beszélve az azt követő három naposra tervezett horvátországi kreatív fotózásról. Erről is hozok majd képeket hamarosan, de előbb jöjjenek a jegyes fotók:
Melcsit és Gábort kutyájuk, Lego is elkísérte a jegyes fotózásra, ami már a fotózás legelején remek hangulatot teremtett. Bár a Nap sajnos nem sütött sőt, egyszer még az eső is eleredt, az időjárás nem tudott elijeszteni bennünket a fotózástól. Igazán klassz helyszíneket jártunk be egy igazán klassz párral, annak pedig, hogy a filmes kolléga és egy jó barát is csatlakozott hozzánk, külön örültem. Remek délutánt töltöttünk együtt. Bízom benne, hogy Ők is legalább olyan jól érezték magukat, mint mi.
Mindig is vonzott a Balaton-part, szerettem itt fotózni, így hát nem árulok el nagy titkot amikor azt írom, hogy nagyon örültem amikor Melcsi és Dani azzal az ötlettel álltak elő, hogy itt készítsük el jegyes fotóikat. A választás – mivel relatíve sok időt töltenek itt, érthető a kötődés – végül Balatonfüredre esett. Ha már ott voltunk átugrottunk Tihanyba is és az ekkor még éppen hogy csak nyíló levendulamezőn is készítettünk pár képet amely méltó lezárása volt ennek a klassz délutánnak.
